2019. május 12., vasárnap

Újra a bogyiszlói orchideás erdőben

Tavaly nem jártam az erdőben, az idén kiugrottam, sőt mindhárom területet végigjártam. A területek sorszámozását a 2016-os bejegyzésem alapján ismertetem.  Az 1. területnél kezdtem, és ahogy a dzsuván átvágtam magam, máris egy fehér madársisak szép példánya fogadott.

Igen sok volt itt a terület jellegzetességnek számító vitézkosbor is.

Persze az is egyfajta hagyomány, hogy mint a korábbi években, most is itt szenvedtem el az év  első komoly szúnyog- és kullancsrohamait is.

Soha ennyi, és ilyen szép madársisakokat nem láttam még.

2010 környékén még akkora tó volt itt, hogy egy hattyúcsalád itt fészkelt.  Most már csak egy szerény nádas van az egykori tó helyén.

Az egykori tavat megkerülve a 2. számú területre értem. Akadt itt is vitézkosbor bőven, de most nem volt annyi itt, mint a korábbi években.

A nyárfa tövénél megbízhatóan nyílik évek óta egy tő, most már társa is akadt.

Alulról.

Egy nagyon markáns erdei úton megközelíthettem a 3. területet is. Ezt az utat eddig nem ismertem. Lehet, hogy nem is volt meg korábban, vagy csak én nem figyeltem. Itt korábban is volt a "kosborkísérő" pacsirtafűből. Most viszont együtt le is lehetett fényképezni őket.

Vitézkosbor közelről.

Korábbi években ezen a 3-as területen nem találtam túl sok vitézt, ez inkább a később nyiló hússzínű ujjaskosbor területe volt. Most viszont rengeteg volt itt a vitéz. Szerintem a három területen összesen  ezres nagyságrendű volt most a vitézkosborok száma, akárcsak a madársisaké.

Ez a képpár a vitézkosborok változékonyságát hivatott szemléltetni. Ha a bal oldalit Villányban, vagy a Mecsekben látom, simán rámondtam volna, hogy a majommal alkotott hibrid.

Poloska a földekről.