2011. január 7., péntek

Bárány-fok, kontra Szilágyi-fok

Nem valószínű, hogy ötnél több embert foglalkoztat jelenleg az országban
a Bárány-fok és a Szilágyi-fok "rejtélye", de ennek ellenére talán érdemes
közzétenni ezzel kapcsolatos "eredményeimet". A "rejtély" lényege az,
hogy a Bárány-fokinak nevezett szabadidőközpont közelében lévő fokot
Szilágyi-foknak hívják egyesek. De akkor hol van a Bárány-fok?
 Helyszíni szemlézéssel a múltkor  már tisztáztam, hogy a
Szilágyi-fok a Borrév-fokba csatlakozik. Ma bejárva a Szilágyi-fok környékét,
az idei magas vízállásban újabb fokot térképezhettem fel. Az egész környéken
sok az apróbb tavacska, és minden jel szerint  a Szilágyi-fok
egy egész komplexumot alkotott.

A képen látható fok a Szilágyi-fokba torkollott egykoron.

Tetszenek a jégen kialakuló mintázatok.

A "rejtély" megoldása érdekében a Tolna Megyei
Levéltár térképeit kellett segítségül hívnom.
Böhm Ferenc, a tatai Esterházy-uradalom kiváló
mérnöke 1772-ben készítette el a Sárvíz-
szabályozásokhoz kapcsolódó pontos térképét.
Ezen világosan látszik, hogy a Bárány-fok a
Holt-Dunán keresztül észak-déli irányba vezet.
A mainál északabbra fekszik, a mai Taplós-Duna
alatt ágazik ki.
Böhm térképén még a borrévi csárda is
szerepel.
(Böhm még nem észak-déli tájolást használt, ezért
a térképet elfordítottam.)
Egy másik 18.századi térkép egy kicsit más helyen, lényegében a mai
Bárány-fok helyén tünteti fel a "Baron-fokot"
(Az I.katonai felmérés térképe, ez a bárányfoki tanösvény
egykori ismertetőjéből származik)

Két generációval később a szintén nagyon
elismert mérnök, Beszédes József 1834-es
tervén már nem tünteti fel a név szerint a
Bárány-fokokat. Közben jelentős munkálatok
zajlottak a környéken, valószínűleg a
fokat is érintően elkészült egy jelentős
Duna-töltés. A Szilágy ekkor még egy vízjárta
dűlő neve, de a Dunából a mai fok helyének
környékén több fok is kiágazik.


Az 1850-as években készült kataszteri térképen már a Szilágyi-fok a mai
alakjának megfelelően, hosszan kelet-nyugati irányba nyúlik.
 A bogyiszlói átvágás már megtörtént, de a Duna medre még széles.
 A Dunával párhuzamosan fut a valószínűleg természetes eredetű  Borrévi-fok,
 ebbe csatlakozik a Szilágyi-fok, ami egy rövid átvágással közvetlenül a
Dunával is kapcsolatban van.  Az egykori Bárány-fokoknak a térképen semmi nyoma.
 Ez tehát a 19.századi munkálatok során jelentőségét vesztette,
de még a 20.században is  kirándulóközpont névadója lett. Így persze
újabb kérdések tehetők fel. Az eddigi tudásunk szerint a 19.században a
fokgazdálkodás már leáldozóban volt. Ennek ellentmond egy jelentős
mértékű bővítés, ami a Szilágyi-foknál a  19.században  kellett, hogy
megtörténjen.  A Szilágyi-fok csak ritka kivétel, vagy árnyalnunk kell
a fokgazdálkodás hanyatlásáról kialakult a képet?
A Bárány-fok azonosítását lásd itt.
(Arról persze van tudomásunk, hogy még a 20.században is voltak nagy
fokásások. Ekkor készült el Rajtman-fok, amellyel a Nagy-Decsi-Holt-Duna
halállományát sikerült kizsákmányolni.)
(A térképek forrása: http://www.archivportal.arcanum.hu )

2011. január 2., vasárnap

A Holt-Sió környékén

A töltés Keselyüsnél

A Holt-Sió

Füzes a Holt-Sió partján

Hód rágta ifjú nyárfák

Mintázatok a jégen

Repedés. A holtágak jege alattomos

A keselyüsi vadászház

A Kutyás-nyiladék a nevezetes "kutyás tölggyel"

Innen simán listásnak tűnik ez 680-as fűz az Ásás-Duna partján, de a másik
oldalról 130 alatt ágazik el, úgyhogy nem fogadtam el egy fának.

2011. január 1., szombat

Az év első napján

A szilvesztert Budapesten töltöttük. Rövid séta a Városligetben

A Városliget listás, csaknem 7m-es platánja

Újév első napján egy zuglói ház kertjének fáira nagy rajokban érkeztek
a fenyőrigók

Fenyőrigó

2010. december 30., csütörtök

Év végi statisztikák

Az idei évben (ezzel együtt) 99 blogbejegyzést tettem, ami 96 túrához, sétához, kiránduláshoz kapcsolódott. A kirándulásaim nagy része a Gemencbe vezetett. A Gemenc az az erdő, ami közel van és grandiózusságával lenyűgöz. A Gemencbe tettünk az idén három nagy gyalogtúrát és egy kenutúrát Pósfai Györggyel. A Gemenc révén kerültem kapcsolatba Nebojszki László bajai helytörténésszel és ShG blogerrel is, akivel azóta is állandónak tekinthető szakmai kapcsolatban vagyok. Az év vége felé vettem fel a kapcsolatot a Magyar Madártani Egyesület szekszárdi szervezetével és a helyi természetfotósokkal is.
Bejegyzéseim nagy része rövidebb túrához kapcsolódott. Kialakítottam a hétvégi "röpkirándulások" stílusát: Hajnalban kelek, pirkadatra az erdőhöz érek, fél tízre már ismét otthon vagyok. Sajnos ezzel a módszerrel a felfedezhető új terepek távolsága behatárolt, lassan ki is merítem az ebben rejlő lehetőségeket.
Az idei évben a Pósfai-féle falistán 25 fa felkerülésénél működtem közre. Kétségtelenül a Mórocz Attila természetvédelmi őrtől kapott információ alapján megmért Marica-foki nyárfa volt a csúcspont. További 25 olyan fám van (néhány még tavalyról) ami még hitesítésre vár.
A blogszolgáltatóm július 1-től részles statisztika elérését teszi lehetővé. Azóta eddig 6839-en látogatták meg a blogomat. A tendencia növekvő, most decemberben már több, mint 1400-an nézték meg.
Minden kedves blogolvasómnak kívánok boldog új évet!

2010. december 29., szerda

Keresztek Mecseknádasd körül

Az idei karácsonyi túránk a tavalyi mintájára szerveződött. Schraub István,
egykori nádasdi tanár, nyugdíjas éveit arra szánta, hogy faluja hátárában
megörökítse az összes dűlő névét, kereszt helyét. Unokabátyámmal
elhatároztuk, hogy Nádasd határában megkeressük ezeket a kereszteket.
Utunkra elkísért minket 75 éves nagybácsim, aki Schraub
tanár úrhoz hasonlóan, a környék nagy ismerője.
Indulásnak a Trieb pincesorának végén álló 1869-es Gradwohl-keresztet
kerestük fel először.

A Trieb után a Poste-ba mentünk. A Postenak ( Puszta) nevezték azt a völgyet,
ahol a legtöbb nádasdinak a szőlője, kertje, gyümölcsöse, gesztenyése volt.
Szüleim és nagybácsim generációja nosztalgikus élmények sokaságával
kötődik ehhez a vidékhez, amely emlékeikben szinte paradicsomi szépségű.
Egy keresztet kerestünk itt is, én pedig különösen gesztenyéseire voltam
kíváncsi. Mindenben csalódnunk kellett. Egy gesztenyést találtunk
ugyan, de igazán nagy fák nem voltak benne.

A Poste gondozott szőlőiből, kertjeiből, présházaiból, keresztjéből semmi
nem látható ma már. Az 1950-es évek téesz tagosításai óta csak senyved
ez a vidék. Járatlan bozótosban, hatalmas elkerített erdőtelepítések
kerítései mentén araszolgattunk lassan előre. 

A Poste panorámaképe

A Pauschehannes-kereszt a Posteheh-en.(Puszatetőn)
Csak a talapzata eredeti, a kereszt újabb kori modern kiegészítés.

A középkori Szent István kápolna a Posteheh-ről.

A Mecsek panorámaképe a Pusztatetőről

A Pusztatetőről löszmélyutakon ereszkedhetünk le a faluba. Amit Szekszárdon
szurdiknak neveznek, annak itteni német neve hol. 

A Mecsek utcában áll az egyik legrégibb fennmaradt kereszt, amit nemrégiben
szépen felújítottak.

A nádasdi kőfaragók a 18.század  óta meghatározó szerepet töltöttek
be a Dél-Dunántúlon. Baranya, Somogy és Tolna falvaiba készítettek
kereszteket, sírköveket.  Művészetükre egy igen korai, szép példa a felső
temetőben álló Hauk-kereszt, Szt. János és Mária szobrával, 1827-ből

Nehéz úton, a Templom-hegy oldalán átvágva közelítettük meg
 az egykor Nádasdhoz tartozó Jagercsárádát. A ma üdülőfalu
benyomását nyújtó kis település központjában áll a Gradwohl-kereszt.
A talapzata még eredeti, 1882-ből származó.

A Szt. István kápolna a Hauckerot hegyről. Ezen a vidéken is több kereszt
 állt régen, de egyet sem találtunk már meg.

A Kirchberg (Templom-hegy,471m) panorámaképe

A sűrű bozótosban csak az eperfák alapján sikerült beazonosítani az
egykori zsidó temető helyét. A kisméretű temető határait ezek az eperfák tűzték
ki. A temetőből más nem maradt fenn, a síkövek már réges-rég eltűntek.

A Szent György plébániatemplom a Schlossberg nyergéből.
 16,5 km után visszatértünk a faluba. Összességében megállapíthattuk, hogy
a falu távolabbi határában álló keresztekből egy sincs már meg.
De nem csak a keresztek tűntek el. Nincs már nyoma a falut távolabbról szegélyező
gondozott szőlőtábláknak, kerteknek, földeknek sem. Egy régi világ végleg
letűnt Nádasd határában is. 

2010. december 27., hétfő

Bárány-fok és a Borrév-dülő

Ma reggel kiugrottam Bárányfokra. Eldugottabb  területeken gyalogoltam végig.
Szemerkélő hó, erős fagy, szokatlanul nagy téli vízállás.

A Bárány-fok. Tulajdonképpen elég zavaros a névadás eredete, mert ezt a
fokot a 19.sz.-i térképek még Szilágyi-foknak nevezik, de ma mindenki
Bárány-foknak nevezi. Az is tény, hogy Szekszárd határában már a
18.századi iratok is két Bárány-fokot is említenek, de hogy mi a két fok
viszonya, azt nem tudom. /Megjegyzés: ezt később sikerült tisztáznom./

Lassan újra beáll a jég a fok  sötét vizén

Furcsa mintázatokat rajzolt a fagy és a hó

Ahol a Bárány-fok vize az egykori Dunába csatlakozott

A Borrév-fok. Az egykori Duna mederrel egy darabon párhuzamosan futó fok volt.


A Borrév-dűlő túlnyomó részt telepített erdei közt gyönyörű természetes
jellegű füzeseket is találhatunk. Egy ilyent mutat ez a panorámakép is.

2010. december 23., csütörtök

A téli Mecsek

A téli Mecsek képével kívánok boldog karácsonyt minden blogolvasómnak!