 |
| Az idei karácsonyi túránk a tavalyi mintájára szerveződött. Schraub István, egykori nádasdi tanár, nyugdíjas éveit arra szánta, hogy faluja hátárában megörökítse az összes dűlő névét, kereszt helyét. Unokabátyámmal elhatároztuk, hogy Nádasd határában megkeressük ezeket a kereszteket. Utunkra elkísért minket 75 éves nagybácsim, aki Schraub tanár úrhoz hasonlóan, a környék nagy ismerője. Indulásnak a Trieb pincesorának végén álló 1869-es Gradwohl-keresztet kerestük fel először. |
 |
| A Trieb után a Poste-ba mentünk. A Postenak ( Puszta) nevezték azt a völgyet, ahol a legtöbb nádasdinak a szőlője, kertje, gyümölcsöse, gesztenyése volt. Szüleim és nagybácsim generációja nosztalgikus élmények sokaságával kötődik ehhez a vidékhez, amely emlékeikben szinte paradicsomi szépségű. Egy keresztet kerestünk itt is, én pedig különösen gesztenyéseire voltam kíváncsi. Mindenben csalódnunk kellett. Egy gesztenyést találtunk ugyan, de igazán nagy fák nem voltak benne. |
 |
| A Poste gondozott szőlőiből, kertjeiből, présházaiból, keresztjéből semmi nem látható ma már. Az 1950-es évek téesz tagosításai óta csak senyved ez a vidék. Járatlan bozótosban, hatalmas elkerített erdőtelepítések kerítései mentén araszolgattunk lassan előre. |
 |
| A Poste panorámaképe |
 |
| A Pauschehannes-kereszt a Posteheh-en.(Puszatetőn) Csak a talapzata eredeti, a kereszt újabb kori modern kiegészítés. |
 |
| A középkori Szent István kápolna a Posteheh-ről. |
 |
| A Mecsek panorámaképe a Pusztatetőről |
 |
| A Pusztatetőről löszmélyutakon ereszkedhetünk le a faluba. Amit Szekszárdon szurdiknak neveznek, annak itteni német neve hol. |
 |
| A Mecsek utcában áll az egyik legrégibb fennmaradt kereszt, amit nemrégiben szépen felújítottak. |
 |
| A nádasdi kőfaragók a 18.század óta meghatározó szerepet töltöttek be a Dél-Dunántúlon. Baranya, Somogy és Tolna falvaiba készítettek kereszteket, sírköveket. Művészetükre egy igen korai, szép példa a felső temetőben álló Hauk-kereszt, Szt. János és Mária szobrával, 1827-ből |
 |
| Nehéz úton, a Templom-hegy oldalán átvágva közelítettük meg az egykor Nádasdhoz tartozó Jagercsárádát. A ma üdülőfalu benyomását nyújtó kis település központjában áll a Gradwohl-kereszt. A talapzata még eredeti, 1882-ből származó. |
 |
| A Szt. István kápolna a Hauckerot hegyről. Ezen a vidéken is több kereszt állt régen, de egyet sem találtunk már meg. |
 |
| A Kirchberg (Templom-hegy,471m) panorámaképe |
 |
| A sűrű bozótosban csak az eperfák alapján sikerült beazonosítani az egykori zsidó temető helyét. A kisméretű temető határait ezek az eperfák tűzték ki. A temetőből más nem maradt fenn, a síkövek már réges-rég eltűntek. |
 |
| A Szent György plébániatemplom a Schlossberg nyergéből. 16,5 km után visszatértünk a faluba. Összességében megállapíthattuk, hogy a falu távolabbi határában álló keresztekből egy sincs már meg. De nem csak a keresztek tűntek el. Nincs már nyoma a falut távolabbról szegélyező gondozott szőlőtábláknak, kerteknek, földeknek sem. Egy régi világ végleg letűnt Nádasd határában is. |
