Mostanában mifelénk

Augusztusi képek a környékről. Egy keselyűsi tölgy körül nem a párán, hanem a poron szóródik a fény. 

Dombságunkban. Hőség, tikkasztó aszály. Csak késő délután megyünk ki az erdőbe alkony felé. Rémisztő, szinte halott csönd. 

Szarvasbogár az út porában. 

Erdei roncs.

Valamiféle kilátás az Almási-völgyre. 

Gyurgyalagok az erdők és szőlők peremén. 

Mostanában ők a legaktívabbak.

Újabb állat az út porában. A Goole Lens aucklandi barlangi szöcskének határozta meg, ami döntő bizonyíték arra, hogy még fejlődnie kell a programnak. 

Roncsok 2. 

A Borkút mélyén még lehet a sarat nyalogatni. Szomjas őzek, dámok ugrálnak szerteszét a jöttünkre.  

Alkonyi fények.

Magyar színjátszólepke. Igazi nagyágyú. Natura 2000-es faj, a Vörös Könyvben és a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer programjában szereplő faj.

Ezt már a Dunánál fényképezem, nem dombsági faj.

Szinte csak itt, a Duna árterében látok gombákat. 

Vajon mit szívogat? 

Megcsobbanok. 

Felröppen. 

Többen vannak. 

Kinézek Bogyiszlóra is. Tavaly majdnem kiszáradt itt a holtág.

Az idei magasabb Duna és a júniusi hosszabb idejű árhullám jót tett neki. Persze lehet, hogy a holtág közepi nádasok már megmaradnak hosszútávon. Tavaly a "fertőben" viszont gémek sokasága volt most nincs semmi.

Ez már Keselyűs. Messze elhúz egy rétisas. Nagy nagyítással fényképezem. 

A Holt-Sión.

Réti füzény. 

Béka. Nem élvezheti a csaknem mindent elborító moszatpáfrány jelenlétét. 

Konszolidálódott a szúnyoghelyzet. Csak napnyugta környékén lett sok belőlük, ezt a hőséget ők sem bírják. 

A sárosi torony. A Gemenc Zrt. honlapja ennyit ír róla: "A szükségessé vált javítási és karbantartási munkák befejezéséig a torony látogatása veszélyes, ezért TILOS!" Február óta zárva, lépcsője lebontva. A sokszor vízben állt alsó gerendái rohadnak. 

Hangulatosnak szánt képek jönnek a spenótfőzelékes holtágról. 

Szép nagyok már a kicsik hattyúéknál. Van szaporulat. 

A moszatpáfrány szép lassan terjed a Sáros felé is.

Bakcsó. 

A bakcsók nem az akrobatikus ügyességű repülésükről híresültek el. 

Olyan kecsesek nem tudnak lenni mint a szürkegém. 

A holtág  alsó vége meglepő módon mentes a moszatpáfránytól. Ide gyülekeznek a pecások.

A szitakötők meghatározása az egyik legnehezebb műfaj. A Google Lens erre a képre 7 fajt sorol fel lehetségesnek, de egyik sem meggyőző. Úgyhogy addig nem is tippelgetek, várok Horváth Balázsra.
Frissítés: Várakozásom nem volt hiábavaló. A képen  alföldi szitakötő, újabb nevén vörös katona-szitakötő nősténye.

Napnyugta felé megélénkül a rovarrajzás (sajnos a szúnyogokat is beleértve.) Ez csalogathatja ide dombságunkból a gyurgyalagokat, akik nagyobb csapatokba verődve a vonuláshoz készülődnek. Nyilván nem a fák közt cikáznak, hanem a fecskékkel együtt a tarvágások felett kavarognak. 

Bevetés. 

Az Ásás-Dunában már nincs víz. 

De dagonyának még megteszi. 

Sok gém napközben kijár a környező halastavakra, pockos mezőkre, estefelé meg behúznak az itteni fészkeikre. 

Nagy kócsagok. 

A vadkacsák is elhúznak valamerre. 

Az alkony percei a holtágon. 

A szúnyogcsapkodás közt szakítsunk pillanatokat a romantikázásra!