Kishajmás: Homokkő-szurdok, kálvária.

A Zselic mérsékelten ismert látnivalója a kishajmási szurdok. 

A Mecsek lankáit elhagyva a szelíd zselici dombok jönnek. 

A kálvária és  a szurdok nagyjából egy irányba van, löszmélyúton indulok el a faluból kivezető úton. 

Pár méter után útelágazás, egyik út a szurdokba, a másik a kálváriára vezet. A kálváriával kezdem. Egyszerű betonkereszteken Zsolnay-domborművek vannak. 

Egy homokkő fülke jelzi, hogy a domb meghatározó kőzete közel van a felszínhez. 

A kálvária legérdekesebb látnivalója 3 pirogránit angyal  egy kis kápolna körül. A pirogránit angyalokból összesen 11 db készült el a Zsolnay-gyárban,1899 környékén. Öt darab kellett a kőbányai Szent László templomhoz, amit Lechner Ödön tervezett. A szobrok modelljeit a Baranyában is sokat dolgozó szászvári születásű Kiss György   készítette el. E modellek alapján készültek el a Zsolnay-gyárban a szobrok. Az angyalok magyaros és harcias amazonok benyomását keltik. Csak erősen megcsonkult szárnyuk utalt anagyali természetükre. 

A különleges, újszerű technika miatt a gyárban két sorozatott is csináltak a megrendelt szobrokból, az elsőt egyfajta próbaként. A Hit, a Remény és a Szeretet 3 angyala, valamint két imádkozó angyal ma is a kőbányai templom dísze. A próbasorozat Hit és Szeretet szobra ismeretlen körülmények közt a máriakéméndi kegytemplom bejáratához került. Még talányosabb, hogy a horgonyt tartó Remény és a két imádkozó angyal miként került a kis és jelentéktelen Kishajmás kálváriájára. A 11. angyal a pécsi Zsolnay-mauzóleum tetején volt, de ez megsemmisült.  Az idekerülésük az 1990-es évek elején történhetett, erről így tudósít a Új Dunántúli Napló 2002. június 18-ai száma: "Úgy menekítették ide őket, hosszú ideig mindegyiket rejtegették a Gyenes-portán. Aztán Máriás Lajos, aki a falu önálló egyházközségét alapította, valamint Sonner Ádám sásdi plébános a mai helyére, a sziklás csúcsra vitették a szobrokat és a domborműveket."  A somborműveken a stációképeket kell érteni.

A sírba fektetett Krisztust eredetileg egy rajta sütkérező gyíkkal akartam lefényképezni, de mire lekerült az objektívsapka, a gyík eltünt. 

Az angyalok  hatalmas szárnya letört. A kálváriáról szép a kilátás a nem is olyan távoli Mecsek felé. 

A falu szobányi kis tempoloma elé 1906-ban építettek tornyot. 

A szurdok felé nem vezet semmilyen út sem. 

Tavaszias hangulat késő ősszel. 

Meredek leereszkedés után rövid haladás után rögvest a homokkőfalak következnek. 

Különböző keménységű rétegek egymáson. 

A szurdok igen rövid, de nagyon meredek lépcsőkből áll. 

Zivatarok után szinte Bärenschutzklammos hangulata lehet, persze némi túlzással, és sokkal kisebb léptékben. Csakhogy ritkán van ekkora zivatar. Meg ki az, aki zivatarban megy el túrázni?  

Mindenesetre az időnként lerobogó víz tipikus üregket vájt ki. 

A csúszós avaron igyekszem a legfelső lépcsóig is felmászni, kevés sikerrel. Mászás közben pereg a homok a puha régekeből. 

Visszatérve a faluba búcsúzóul rázoomolok mégegyszer a kálváriára.