 |
| A minap annyira megfogott a befagyott hegyi patak látványa Károlytáró mellett, hogy elhatároztam, hogy valami hasonlót nézek ma is, abban a kb. 2 órásban, ami rendelkezésemre áll. Így döntöttem a közeli Hosszú-völgy mellett, ami Bátaapáti közelében van, és fél órán belül elérhető. |
 |
| A Hosszú-völgy bejáratánál megállok két gránitkibúvásnál. Ez az első. |
 |
| Ez a második. |
 |
| Az itt csörgedező Hutai-patak némi hegyvidéki jelleget mutat. És íme, valóban, be is van fagyva. |
 |
| Újabb hódolat a jég formagazdagságának. |
 |
| Nemcsak némi gránitos sziklák adnak hegyvidéki jelleget a pataknak, hanem az is, hogy partján tisztességes égerek nőnek. |
 |
| A kép előterében álló összenőtt égerek 4m kerületűek, csak sajnos alacsonyan, nagyjából köldök magasságban szétágaznak, így aztán nem is keltenek "egybefa" jelleget. |
 |
| Ez az érdekes törzsű mezei juhar is megért egy próbát, de csak 260 cm körüli. |
 |
| Fény és pára. |
 |
| Tovább haladtam a völgyben, újabb sziklakibúvások közt. |
 |
| Vastag moha takarja a gránitsziklákat. |
 |
| Helyenként annyira befagyott, hogy simán lehetett menni a jégen is. |
 |
| Némi jóindulattal akár szurdoknak is nevezhetnénk. |
 |
| A legnagyobb gránitfal. |
 |
| Erre a kimúlás határán álló bükkre is rámérek, de csak 380 cm. |
 |
| Gránitfal. |
 |
| Megyek tovább, olyan részhez érek, ahol még nem jártam soha. |
 |
| Ilyen sem volt még! Már január 24. van, és az idei téli szezonban először látok havat, az is csak ilyen kis semmiség. Visszanéztem a blogomban, az elmúlt 10 évben még nem volt olyan, hogy január végéig ne lett volna legalább mutatóba egy kis hó. |
 |
| Gumicsizmában a mederben gyalogolok tovább. |
 |
| Sziklák ellenfényben. |
 |
| Csodás az idő. |
 |
| Januári napfény. Csönd és magány, a Geresdi-dombság alapélménye. |
 |
| Néhány perc napozás, merengés ezen a szép helyen, aztán rohanás vissza. |
