Szeptemberi téblábolások a környéken

Alkony Szálka felett

Szeptemberben a vadászok egyértelművé teszik, hogy ők az erdő urai, és a turistákat 8-15 óra közé korlátozzák. Nyilvánvaló, hogy az ember csak hétvégén juthat  az erdőbe. Mi is egy szombati napot szántunk annak, hogy Mórágy körül felkeressünk néhány forrást, olyan utakon járva, ahol még nem jártam.  Íme a rejtélyes nevű Tértőrő-forrás.

A Tértörő-forrás völgyében kiábrándító akácos telepítés. Az út mellett feltűnnek a gránit sziklák.

Minden ami nem akác vagy fekete fenyő, az már üdítő látvány errefelé.

A Marika-forrás környéke már izgalmasabb, kár hogy itt meg egy oszlásnak indult őz bűze és látványa rondított bele az idillbe.

Kilátópontokat sem kínált ez a kis túra.

Ez a kép nyomokban egy mesterséges tavat rejt.

Hogy végképp negatív legyen mórágyi kirándulásunk élményösszege, íme ez az építészeti csoda, amivel  az egykori kőbányaudvar funkcionalitását igyekeznek emelni. 

Szép őszi fények Taplós felé a Gemenc szélén.

Itt azért lehetett volna kellemesen ücsörögni a bikabőgéseket hallgatva, ha nem lett volna elképesztő mennyiségű szúnyog.

Ez már a Batikereszt-kilátó.

Ezt látni többek között.

A közeli szőlődombok közt is tettünk egészségügyi sétát.

Az idén nem lesz Szüreti Fesztivál, csak szüret.

A városhoz közeli dombokon a szőlőket már egyre inkább felhagyják a kiöregedő gazdák. Szekszárdon is a professzionális nagyüzemeké a jövő.

A szálkai tározó legszebb napjai számunkra.

Alkonyi fényben elhúz egy egerészölyv.

 

Egy ismeretlen mecseki szurdokvölgy: A mecseknádasdi Kőszakadás egyik szurdoka

Az idén március-áprilisban már többször jártam az általam csak  svábosan "Stábruknak" ismert  környéken, amit ugye kőbányának lehet fordítani.  Ezt a vidéket a magyarosított térképek Kőszakadásnak említik. A név azonban nem egyértelmű. Nádasd környékén ugyanis több Stábruk is van, és azokon a helyeken tényleg bányázhattak is követ.  Az is lehet, hogy én használtam rossz nevet.  Két fontos dokumentumot néztem át a helyzet tisztázására: Az 1864-es kataszteri térképet és a Baranya megyei földrajzi nevei című kötetet. Tulajdonképpen ezekből az derült ki,  hogy ennek a szurdoknak sincs neve. Régen ugyanis csak annak adtak nevet, aminek értelme volt. Ezek pedig a falu környéki földek, szántók, legelők, azaz ami valakihez tartozott.  Mint az alábbi beágyazott kataszteri térkép részletén is látszik, ezt a semmire se jó szurdokot kihagyták a névadásból. Egy kis vonalka jelez  egy  kis vízfolyást, ami kijelöli a szurdokvölgyünkkel nagyjából  párhuzamosan haladó, majd a falu határában az általam most (majdnem)  végigjárt szurdokkal egyesülő szomszédos szurdokot. Név egyiken sincs, hasonlóan fehér folt ez a Baranya megye földrajzi nevei kötet Mecseknádasd térképén. A mostani szurdokhoz   legközelebb  még a Rote Erde, azaz a Vörös föld van.  A XIX.sz. legvége  óta megjelenő magyarosított térképek már Kőszakadás néven emlegetik ezt a vidéket, azaz az egész dél felé lejtő, hosszan elnyúló domboldalt, ahol több ilyen szurdok is van.

Föntről lefelé haladtam végig  a völgyön.

Az elején még löszvölgy jellege van, ebből sokat meg is őriz.

Azért itt-ott megjelennek a környék jellegzetes homoksziklái is.

Sőt, lefelé haladva egyre nagyobb lesz a kő aránya.

A nagy vizek rengeteg fahordalékot mozgathatnak meg.

Aztán váratlanul megjelent a víz is a szurdokban. Annál kevesebb, hogy szép vízesések alakuljanak ki, de az optimális haladáshoz szükséges mennyiségnél sokkal több. Ugyanis ez nem tervezett út volt, hanem spontán ötlet, erre szánt félóra, és nem volt rajtam normális cipő.

Állandósulnak a homokköves sziklakibúvások.

Az első "vízesés."

A második. 

Tipikus.

Így érkezünk el a leglátványosabb részhez, ahol a Mecsek általam ismert legnagyobb vízesésére akadtam. Jó, most inkább csak olyan "nedvedző", és inkább kőfolyás jellege van, mint igazi vízesésnek, de néha biztos látványosabb. A felfedezésének örömére elhatároztam, hogy nevet is adok neki ezen a névtelen vidéken, és első publikálójának,  a mecseki szurdokvölgyek névtelen kutatójának a tiszteletére szerényen csak "Elbi-nedvedzőnek" fogom nevezni. Gondoltam, ez így még mindig jobb, mintha posztumusz a "mecseki szurdokvölgyek" vagy "a covidos oktatás" mártírjáról nevezik el (ami valószínűleg amúgy sem jutna senkinek az eszébe.)

Itt a legmagasabbak a sziklafalak is.

Mély völgyként folytatódik.

Aztán időzavarba kerülve egy oldalvölgyön át sietősen távoztam,  a szurdokot végig se járva.

 

A Nagyszéksós-tónál

Szegedről jövet kb. negyed órát megálltam a tónál.

Itt mindenből több van, mint pl. Sároson. Madárból is, emberből is, fotósból is.

A nyári ludak a földeken falatoznak.

Kabasólyom húz el.

Így röpül a kabasólyom

Barázdabillegetők

A nyári ludak behúztak a tóra.

Most húznak be, de a képeket rossz sorrendbe töltötte fel a blogspot.

Most már csak az izgágák mocorognak.

Két gólyatöcs.

Ez egy gólyatöcs vonulásának első képe.

A gólyatöcs mint két hullámforrás.

Merengő.

Hullámok szép interferenciája.

Mondhatnám, hogy így akartam.

Két réti cankó

 

Téblábolások a környéken

Dámtehén borjával az Óriás-hegyen

A Csörge-tónál percekig néztünk egy tollászkodó hattyút. 

Kis halak a tóban.

Csak egy pillanatra vesztette el nyugalmát, amikor elúszott mellette egy vízi sikló. Ez a "zavar" azonban kölcsönös volt. 

Egy pillanat múlva azonban helyreállt a rend.

A Gemencbe is kinéztem. A Holt-Sió töltésen túli vége felé nézelődve akadtam erre az új találatra. Kettős törzsű, kb. 150 cm-nél szétváló csaknem 600-as fehér nyár. Mivel a fehér nyarak listahatára már régóta 500 cm, érdemes a megörökítésre.  

A közelben alapos munkát végeztek egykor a hódok. 

Fények és árnyak. 

A parton egy sor telepített nemes nyarat szépen körberágtak a hódok. Most már mindegyik nyárfa kiszáradt. Erre mondhatják, hogy erdészeti károkozás. 

A Hátfői-kobolya. 

Tollászkodó szürke gém. 

Szürke gém és kárókatona. 

Kárókatona a Sároson. 

Szürke gém a Sároson. 

Ez a mamutfenyő már a középhidvégi kastélyparkban dacol a száradó-melegedő klímával. 

Ággubancok.

Kellemes, kastélyparkos hangulat. 

Enyészet. 

 

A park listás korai juhara köszöni szépen, jól van.