A hódok és a pókbangók földjén

A keselyűsi Holt-Sión magasan tartják a vizet a halak ívása miatt. A Siózsilippel itt pótolható a már rendszeresen kimaradó tavaszi árhullám.

Fantasztikus  pókbangó egyedszámokkal...

...beindult a kosborszezon Keselyűsben.

Pillanatnyi benyomásoknak engedelmeskedve bevetem magam a gemenci rengetegbe. Rögtön hódrágta hatalmas fákba botlok.

Tőzikék ezrei.

Hódlyukak.

A Holt-Sió és egy kis kobolya közt a hódok kis csatornát ástak ki.

Szokatlan, de egy nyáj legel a gemenci sűrű erdőben. 

A Holt-Sió, de nem az ahol a pecások is vannak, hanem a másik vége, ami kevésbé ismert.

Az élő Sió. 

A Sió egyik foka. A Sió medrében régen itt a Duna folyt. 

A Holt-Sió vége.

Minden partmenti nyárfát szépen végigrágtak a hódok.

A Sió egyik újabb foka. Most ki tudtam kerülni, de 500-as Dunaszintnél már gázoltam itt át a jeges vízen.

A hódok elég alaposan kidöntötték ezt a part menti nyárfasort. 

Ismertem már ezt a fehér nyárfát, de még nem mértem. 588cm

Ez a pókbangó már a tengelici Pókbangós-réten van. 

Nemrég jártunk itt, akkor még persze nyoma sem volt a pókbangóknak.

A rét egyik felén alig akadtunk pókbangókra, és sokkal több volt pl. az ernyős sárma.

Egy vizenyős ér melletti fasorban nagy égerre akadunk.  Alacsonyan ágazik el a jobb oldali ága. A másik kettő egyben lévő 270cm. Ha a mellmagasság alatti harmadik ágat is belemérem, akkor  350 körüli,

A fasortól különállóan egy szép 260cm-es éger. Elég bénán tudtam csak lefényképezni, az alját kicsit levágta a mobil, mert abban nem látom normálisan a képet.

Kakukkfűből is rengeteg van.

Sűrűsödik az állomány.

Aztán jönnek olyan helyek, ahol annyit látok, mint életemben még soha.

Régen itt is legeltettek. A kút még megvan, a gémje már belezuhant a vízbe.

Vizenyős foltok. A múltkor itt még alföldi szikeseket idéző madársereglet volt, de ennek már nincs nyoma.

 

A Pókbangós- rét távolról. Repceföldek közé ékelődött.

A Gemencben "lakkcípőben"

 

Úgy volt, hogy karácsony előtti bevásárlásra megyek.  A nyomakodó tömeget látva azonban menekülőre fogtam.

Azt gondoltam, hogy az aszfaltozott keselyűsi töltéseken  sétálok csak egy kicsit, hiszen a "City Hunter" márkájú kabátomon és fényképezőgépemen kívül semmi más erdei felszerelés nem volt nálam,  de aztán mégis a sűrűben találtam magam.

Az erdő ilyentájt is kínál egy kis zöldet, a  kőrisek mohás burkolatát.

Itt már a dendromán ösztön is feltámadt bennem. Az a jobboldali kettős eléggé egybe van, és eléggé szélesnek is tűnik. (Frissítés: Ez nem lett listás.)

A fa egyben. Ha impozánsnak nem is mondható, de legalább érdekes.

Ennél a kettős kőrinél már fényképezkedtem is. Frissítés: Ez viszont listás lett.

Ilyenek ezek a kettős kőrisek függőlegesen végigpásztázva.

A minap komolyan elhatároztuk feleségemmel, hogyha visszatér (velünk együtt) a normális élet, akkor beiratkozunk egy gombásztanfolyamra. 

A Keselyűsi-(Ásás)-Duna medrében most akár "lakkcipőben" is lehet sétálni.

Erdei részlet kidőlt fával. Tulajdonképpen egy normális erdei részletnek így kellene kinéznie, de nálunk még egy nemzeti parkban is ritka, hogy mindenfelé hatalmas kidőlt fák hevernek.

Ez valahogy itt maradhatott.

Struktúrák.

Megint egy nagy kettős kőris.

Ez a lábon elhalt tölgy ismert jellegfa a Hosszúvölgyi-nyiladék bejáratánál. Itt ért véget rövid erdei menekülésem.

Október végi napfény

Kis dombságunk Almási-völgy nevű része

Ez a rendkívül minimalista felvétel arról szól, hogy vagy egy fél óráig feküdtünk elszenderedve (én félmeztelenre vetkőzve) az októberi napfényben.

Egy kisebb dunai áradás is meglátszik a Keselyűsi-Holt-Sión.

Lassan ősziesedik a táj.

A napfényt a Gemencben a Bezerédi-síkon lehet még leginkább élvezni.

Tisztes 400-asok sokasága.

Tipikus.

A Gemenc mindig kínál valami érdekességet.

Persze, ha mindig kínálja, egy idő után már nem is lesz annyira érdekes.

A rét tölgykirálya, egy alacsonyan elágazó hatalmas fa.

Egyszer majd talán írok arról az érzéskomplexumról, amit úgy nevezhetünk: Gemenc-érzés.