2020. december 19., szombat

A Gemencben "lakkcípőben"

 

Úgy volt, hogy karácsony előtti bevásárlásra megyek.  A nyomakodó tömeget látva azonban menekülőre fogtam.

Azt gondoltam, hogy az aszfaltozott keselyűsi töltéseken  sétálok csak egy kicsit, hiszen a "City Hunter" márkájú kabátomon és fényképezőgépemen kívül semmi más erdei felszerelés nem volt nálam,  de aztán mégis a sűrűben találtam magam.

Az erdő ilyentájt is kínál egy kis zöldet, a  kőrisek mohás burkolatát.

Itt már a dendromán ösztön is feltámadt bennem. Az a jobboldali kettős eléggé egybe van, és eléggé szélesnek is tűnik. (Frissítés: Ez nem lett listás.)

A fa egyben. Ha impozánsnak nem is mondható, de legalább érdekes.

Ennél a kettős kőrinél már fényképezkedtem is. Frissítés: Ez viszont listás lett.

Ilyenek ezek a kettős kőrisek függőlegesen végigpásztázva.

A minap komolyan elhatároztuk feleségemmel, hogyha visszatér (velünk együtt) a normális élet, akkor beiratkozunk egy gombásztanfolyamra. 

A Keselyűsi-(Ásás)-Duna medrében most akár "lakkcipőben" is lehet sétálni.

Erdei részlet kidőlt fával. Tulajdonképpen egy normális erdei részletnek így kellene kinéznie, de nálunk még egy nemzeti parkban is ritka, hogy mindenfelé hatalmas kidőlt fák hevernek.

Ez valahogy itt maradhatott.

Struktúrák.

Megint egy nagy kettős kőris.

Ez a lábon elhalt tölgy ismert jellegfa a Hosszúvölgyi-nyiladék bejáratánál. Itt ért véget rövid erdei menekülésem.