A Sárosalja-erdőben

Kora reggel Keselyűsben.

Beállt a jég a Holt-Sión.

A Sároson is.

Nagy a csend, mondhatnám szokásos szófordulattal, ám a távoli láncfűrészek zaja idehallatszik.

Jégformák.

Ma a Sárosalja-erdőbe mentem fakeresésre. A Sárosalja-erdő a Gemencnek az egyetlen olyan kistája,  ami eddig egyetlen egy fát sem adott még a listának, és várólistán is csak egy 520-as tölgy van. Pedig többször jártam már errefelé is, hiszen Keselyűssel szomszédos, közel van. Ma egy olyan részre indultam, amit csak sűrű lombok idején jártam. Gondoltam, ma csak találok itt valamit. A láncfűrészek zaja azonban eltérített a már többször bejárt Telefonos-tavak felé. Ekkor láttam meg ezt két szarvastehenet.

Aztán jött a rudli többi része.

Az egészen fiatal bikák közül többen még inkább a tehenekkel tartanak.

Mindig van egy -kettő, aki egy pillanatra megáll, és rám néz.

Tíz perc után egy másik tehén rudli, vagy ugyanaz mégegyszer.

A Felső-Telefonos-tó. A nyugalmat árasztó kép alapján itt is azt gondolhatjuk, hogy itt nagy  a csend. Valójában erős láncfűrész zaj volt, sőt még az M9-es hangja is erősen idehallatszik.

Jég.

Elindulok az Alsó-Telefonos felé. Ennek a partján egy jó 700-800-as roskatag, alig élő(?) fűzgnóm várja, hogy megmérjem.

Érkezés a tóhoz.

Befagyott a dagonya is.

Az egykor alig élő, roskatag fűz  kettéhasadva kidőlt.

Nád.

Kupacok.

A Sáros északnyugati sarkánál lévő kis lefűződött névtelen tavacska partján.

A tavacska maga.

A töltésen megyek vissza Keselyűsre. Őzek a vetésben.

Nekilódulnak. Összességében eléggé csalódtam az út eredménytelensége miatt, hiszen ez a két órácskás, "hosszú" erdőjárásom aligha ismétlődhet meg az elkövetkező hetekben, hónapokban.

Gáspár napi séta a szőlősdombok közt

Városom 17 listás fával rendelkezik, ami nem egy rossz szám. Ezek közül az egyik a Remeténél lévő házi berkenye, amit most télies viszonyok közt is megörökítettem.

Városom.

Ilyenkor azért megyünk sétára, már Gáspár meghív minket a dombok közti tanyájába.

Kikandikál a Zengő is.

Nekünk ez kész túra.

Lassan alkonyodik a Zengő felett.

Szarvaskaland a Duna-erdőben egy kőris ürügyén

A Duna-erdő a Gemencnek az a része, ahová leggyorsabban ki lehet érni,  autóval kb. 9km, 13-15 perc otthonról.

Itt is magas a telepített erdők aránya, de azért vannak szép részei. Tegnap azért ugrottam ki, hogy a falistám frissitéséhez lemérjem az itt talált egyik kőrisemet.

Útonálló.

Rendes volt, megvárta azt a kb. 5 másodpercet, amíg a gépemmel fókuszálni tudtam.

Aztán jött a haverja is, ő már nem állt meg szemezni velem, hanem komótosan átsétált a nyiladékon.

Talán ha 5 percet haladtam, amikor nagy csörtetésre leszek figyelmes. Az erdő mélyén egy nagy, bikákból álló rudli vonult a fák közt, csak néhány tag volt kijjebb, ezeket tudtam fotózni.

Aztán az előttem lévő réten is megjelent egy a rudlitól lemaradt suhanc.

Megállt nézelődött, gondolom kereste a rudlit. Ekkor én már hason feküdtem egy nagyobb fa tövénél rendkívül terepszínű City Hunter márkájú, Sanghaj-Felsőn gyártott kabátomban,  és fényképeztem csiga lassúságú gépemmel az eseményeket.  A képen is látható, hogy a rudli és  a ledmaradók közt egy kerítés is volt.

Aztán néhány idősebb is feltűnt a réten, ki a kerítés innenső, ki a másik oldalán,  és a rudli után szaladtak.

Aztán a suhanc is a három idősebb bika után indult.

Aztán megállt, és bevárt egy másik suhancot. Közeben a kerités másik oldalán újabb fiatal bikák poroszkáltak a rudli után.

A két suhanc magára maradva nézelődött.

Aztán lazán helyből átugrották a kb. 130 cm magas kerítést,  és a rudli után  eredtek. Hát ennyi volt a "kaland."

A kőris 472-vel simán hozza a listakövetelményeket.

Ez az erdőtag tele van 360-380-as kettős törzsű kőrisekkel, szilekkel, 400-as tölgyekkel

Tóth Gábor a Sió árterében talált még régebben egy 620-as füzet. A harmada letört, így is 625, de sokat vesztett szépségéből, sőt egyenest ronda lett.

A Szilágyi-fok környékén is hallok szarvasokat csörtetni, de fotózható módon nem kerülnek a szemem elé.

Jég a fok vízén.

Mindig izgalmasnak találom  a jég felületét. Most a szemerkélő hó még izgalmasabbá teszi azt.

Egy órácska alatt körbeértem. Az egész utam másfél óra alatt, 18,4 km autózással  megvolt. Azért Szekszárd csak jó hely.

Hársak közt a Geresdi-dombságban

Visszatértem méretlen hársfáimhoz a Geresdi-rög területére. Kilátás az erdősmecskei temető dombjáról a rög legmagasabb 302-307 méteres "csúcsai" felé.

A véméndi temetőkápolna melletti hárs 485 cm-es kerületű, impozáns fa.

Az egykori erdősmecskei vasútállomás melletti kislevelű hárs 425 cm-rel került listára. Azóta egyik ága letört. Most 431 cm-nek mértem. Mérése nem volt egyszerű, mert rengeteg sarj nő a tövénél. A képen látható, hogy az állomásépület másik sarkán, szinte pontosan ugyanebben a helyzetben egy másik hárs is áll, ami azonban jelentéktelen fa a  listás hárshoz képest.  Ez alapján valószínűsíthető, hogy a két hársat egyszerre, az állomásépület átadása után ültették. Mivel a Pécs-Bátaszék vonalat 1911-ben adták át (és 2007-ben zárták be) ezért a hársak alig lehetnek százévesek, vagy még annyi sem. Ezt megerősíti a letört ág csonkolt végén megejtett évgyűrűs korbecslésem is, ahol messze nem láttam még száz évgyűrűt sem.   Érdemes az egyéni különbségeket is hangsúlyozni. Az egyik ezen idő alatt még a 300-as méretet sem érte el, a másik már listán van, igaz minden jel szerint hamarabb is fog kimúlni.

Feked Závoddal küzdhet a "sváb Hollókő" címért. (Feked még Závodnál is rendezettebb, Závodnak viszont nagyszerűbb emlékei vannak.) Most Feked a 415 cm-es hárssal a dendrománia térképére is felkerülhet.

Ezt a táblát kapta. Visszafogottan "150 esztendőnél is idősebb" kort adnak neki. Itt most valószínűleg nem kell a "kérdezd meg a helyieket, és oszd el kettővel" szabályt alkalmazni. (A tábla másik oldalán természetesen ugyanez megismétlődik németül is.)

A hárs a templommal.

Szebénybe is beugrottam a tiszafát lefényképezni. Az  egykori iskolaépület most magánlakás lett. Nem találtam otthon senkit, így nem tudtam bejutni. Maradt a kert másik oldaláról való fényképezés.