Szülőföldem fái

A korai évek élményeit sokáig megőrzi az ember. Én a mecseknádasdi kálvária alatt cseperedtem fel. A kálvária erdei fenyőinek sejtelmesen zúgó hangja meghatározó élmény lett számomra. Hosszú, hideg téli estéken percekig álltam az udvaron és hallgattam, hogy suhognak a fák a szélben. Gyerekkorom nagy "játszásai" is a természethez, az erdőkhöz, a romokhoz kapcsolódtak. Megannyi olyan élmény, amely személyiségemet formálta, akarva-akaratlanul, rejtve a tudat alatt.

 A mecseknádasdi kálvária 2008 nyarának egy késő délutánján a schlossbergi kilátóból

Egy szép erdei fenyő (2008 nyarán)

A másik meghatározó gyermekkori élményem a Schlossberg volt. A középkori Nádasd háromhajós templomának romjait akkor még nem konzerválták a dombtetőn, és természetesen a kirándulóközpontnak sem volt hírmondója se. A templomrom a barokk korban a püspöki kastély körüli nagy parknak és is része volt. A kastélyparkhoz tartozott az erdei fenyves is. (2010 márciusi felvétel)

 

A Schlossberg 2009 nyarán

A Schlossberg hatalmas cseresznyefáiból kettő még ma is áll. A Tsz csőszei inkább kevesebb, mint több sikerrel óvták a termést a falusi gyereksereg elől.(2009 novemberi felvétel)

Az egykori püspöki kastély kertjének bejárata a kastéllyal. A Műemlékvédelem c. szakfolyóirat egy 1980-as évekbeli száma még a park rekonstrukciós terveit is tárgyalta. Ma alig egy-két levitézlett  fa van csak meg a Klimó püspök egykori hatalmas parkjából. A kastély is évtizedek óta üresen pusztul. (2009 októberi felvétel)

Még áll egy-két  juharfa a kastély előtt
(2009 október)

A kastély mögötti parkból csak ez a platán maradt meg

A kastély egykori szökőkutas, japán házas, kerti lakos, műromos parkjából nem maradt meg más, mint ez a kis facsoport. A pusztulás akkor vette kezdetét, amikor a püspökség az 1930-as években lemondott a kastélyról, mert a kastély előtt vezették el a régi 6-os főközlekedési utat. (2009 október)

Az idei karácsonykor már ledöbbentett az, hogy a templom előtti hársfasort kivágták.Most megnéztem a tönköket, a fák egészségesnek tűntek. Egyszerűen nem találok magyarázatot erre a  pusztításra. (2010 március)

Csak ezt az egyetlen régebbi képet találtam a templom előtti hársfákról. (2008 nyara)

 A Vérrel Verejtékező Krisztus kis barokk kápolnája mellett áll ez az impozáns ezüst juhar.
(2009 nyara)

Gyermekkoromban nagyon kedveltem a patak mentén álló hatalmas jegenyéket. Sajnos ma már alig egy-kettő áll ezek közül. Ezt a teljesen odvast nemrég vághatták ki. (2010.március)

Nincs még egy olyan falu az országban, ahol ennyi szép kereszt állna. Ez a Hikele nevű dűlőben áll. 

A Sclossbergtől nem messze az erdőben hatalmas "kanyonokban" indiánoztunk. (2010 március)

A "kanyonok" mentén gyertyános-bükkösök.  (2010 március)

 

A nádasdi gesztenyés messze nem olyan híres, mint a pécsváradi vagy a zengővárkonyi, de nagyjából ugyanolyan vigasztalan képet mutat.

 

A kéregrák által elpusztított gesztenyést lassan elnyomja bozótos (2010 március) 

A gesztenyés szélén még áll két fa - a legnagyobbak- amelyek még élnek. Rengeteg földön heverő szúrós gesztenye mutatta, hogy a legutóbbi őszön is még hoztak termést. Kishitűségem miatt nem vittem centit. (2010 március)

A gesztenyésben tömegesen nyílik március elején az illatos hunyor.

A gesztenyés másik tavaszhírnöke a szártalan kankalin.

A Csertai-erdőben

A gemenci túránk második napján, vasárnap Kovács Attila természetvédelmi őr volt a kísérőnk. Nagy tudású, lelkiismeretes, rendkívül készséges fiatalembert ismerhettünk meg személyében is, és Györggyel megnyugtatóan állapíthattuk meg hazafelé, hogy a természetvédelmi őrök személyében jó kezekben van országszerte a természet védelme.  Attila a Csertai-erdő és rezéti rész felelőse. Terepjárója is van, amivel ördöngös ügyességgel kaparta át magát a sártengeren. Persze mindenhova nem lehet és nem is szabad autóval eljutni, így jócskán jutott a csizmás sárdagasztásnak is terep. Összesen 17 km-et tettünk meg. Az idő végig kellemetlen volt, de szerencsére nem esett. A szombati napnál is eredményesebbek voltunk: Nyárfából és fűzből öt-öt, tölgyből kettő került a listára. Így a két nap során összesen 22 darab fát, 6 tölgyet, 9 nyárfát és 7 füzet mért György listásnak.

 

A Csertai-erdőben tett túránk a Bing Maps térképén. A kék a terepjáróval, a piros a gyalogosan megtett utat jelöli.

Kovács Attila elsőként ezt a rendkívül karcsú, szép nyárfát mutatta nekünk, nem messze a Cserta-Dunától. Kerülete 698 cm.

  

A Cserta-Duna

709 cm-es fűz a Cserta-Duna partján

Attila egy listás nyárfa mellett.(612 cm)

Egy másik listás fa a Cserta-Duna vidékéről.

A hosszú tél után bevetésre készen a csertai erdész varsái az erdészház mellett

  

A Csertai-erdészház melletti, gyakran vízjárta rét füzese révén volt tetszetős látvány. Két listás fűz is volt itt. (627 és 602 cm)

György ügyes technikával kell át a Fás-Dunán. 

Nem messze a Fás-Dunától állt ez a kettős törzsű  fűz (694cm)

 

A Rezéti-Duna partján.

A Kis-Rezéti erdészház mellett régen az erdő munkásainak üzemi konyhája működött. Ma minden elhagyatott errefelé. Kettős törzsű tölgyét tavaly novemberben már megmértem, kicsit szűken, a közelben álló nyárfát viszont  kicsit bőven. Most György hivatalos adatai 613 cm illetve 694 cm.

A Fás-Duna partján áll ez a 720 cm-es nyár.

Már szinte lemondtunk arról, hogy igazán szép tölgyet találjunk, amikor utunkba akadt egy fiatal nyárfatelepítés közt meghagyott tekintélyes tölgy. A fiatal erdő kerítésén György párducügyességgel lendült át, és nem is kellett csalódnunk. Ez a szép fa 561 cm-es lett.

Utunk végén szinte ráadás volt ez a "potteri" világokat megidéző "fúriafűz", 725 cm.

A Gemenci-erdőben

Több hetes szervezés után február 27-28.-án  Pósfai Györggyel kétnapos nagy Gemenc-túrát tettünk, hogy kibővítsük a terület falistáját. A gemenci túrára engedélyt két féltől is kértem. Egyrészt a Duna-Dráva Nemzeti Park igazgatóságától, másrészt a Gemenc Zrt. vezérigazgatójától. Mindkét oldalról igen nagyfokú nyitottságot tapasztaltam. A konkrét segítségnyújtásban a nemzeti park munkatársai voltak aktívabbak. Külön köszönet illeti Kövesi Sándort, a Dunai Területi Osztály vezetőjét, Dombi Imre természetvédelmi őrt, aki a szombati túránkhoz nyújtott segítséget, és különösen Kovács Attila természetvédelmi őrt, aki vasárnapját áldozta ránk.
Az első nap statisztikája a következő a listás fák szempontjából: Két tölgy, két fűz, két nyár. Ezen kívül újramértünk két, már ismert tölgyet a Dunaparton. Hazafelé Gyuri is lemérte a keselyüsi út általam nemrégiben talált két új nyárfáját, majd felkerestük a mindkettőnknek új öcsényi és az általam már ismert faddi tölgyet.

Február 27-én, szombaton a szűkebb értelemben vett Gemenci-erdőbe látogattunk ki. Az általunk bejárt útvonalat- a mintegy 22km-et-, a fenti műholdkép mutatja. Az eső az indulásunk pillanatában állt el, de a hóolvadással és a hét eleji nagy esőkkel félelmetes sártengerré változtatta a nagy gépek által járt utakat.

A látnivalók sorában az első a Bezerédi-sík volt. A sík egy nagy kiterjedésű fás legelő maradványa, amit ma is rendszeresen kaszálnak. Nagy várakozással tekintettem a területre, de kicsit csalódnom kellett. A rengeteg tölgye közül kevés volt igazán nagy. Mindössze kettő érte el a listás méretet, de ez a kettő is kettős törzsű volt. 

 

A Bezerédi-sík legszebb fája ez a hármas törzsű tölgy. Három ága közül kettőt jóindulattal el lehetett fogadni egy 529 cm-es kerületű fának.

A Bezerédi-sík tipikus arca, egy a Gemencben tipikusnak nem nevezhető piros fazékkal.

Mohás fa a kisvasút melletti erdőben

Amíg a lombok árnyékot nem vetnek, dús moha borítja a fákat.

A kisvasút mellett több 4m körüli tölgyet láttunk. A képen szereplő kettős törzsű csaknem elérte a listás méretet, 498 cm.


A Forgó-tó északi partja két nagyon szép füzet, és egy nyárfát adott a listára. A képen a kisebbik, 656 cm-es.

A nagyobbik fűz, 726 cm

A Dunaparton ellenőriztük a már ismert tölgyeket.

A Dunapart többtörzsű tölgye szépen gyarapodott.

 

A Hamis-tó. Nevét onnan kapta, hogy az áradó Duna vize gyakran elönti ezt az alacsonyabban fekvő területet. 

A Hamis-tó déli felén nagyon szép őserdő fekszik. Az erdőnek azonban csak egyetlen egy listás fája akadt, a képen látható 651-es nyár.

A gemenci erdőben rengeteg a 400 és 500 közötti  tölgy, de listás méretűvel alig akadtunk össze.

Egy 644 cm-es nyár valahol útközben.

Vizenyős rétek a hóolvadás után.

Egy (csaknem) örök emlék Warthonak, "minden vérebek között a legnagyobbnak." A véreb

Böethy Zsigmondé volt, aki 1945 előtt e terület vadászbérlője volt. 

Wartho emléktáblája ezen a tölgyön van, jó magasan.

Dombi Imre hívta fel a figyelmünket erre az 529 cm-es, igen formás tölgyre Öcsény határában, a Lankóci-Kis-Duna csatorna partján.

Talán egykor egy fás legelő lehetett itt, legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy néhány öreg tuskó még ott hever a gabonaföld közepén. 

Végezetül egy "elvárt" kép a Gemencből: Egy szarvascsorda átkel a Vonal úton