2018. július 2., hétfő

Hétvége a Bükkben: 2.Barlanglakások a Bükkalján

A  noszvaj-farkaskői barlanglakások a szomolyai útról. A bükkaljai könnyen faragható riolittufában számos helyen barlanglakásokat alakítottak ki a 17.-18.századtól kezdődően.

Kicsit közelebbről

Néhány évvel ezelőtt, az 1970-es években még lakott barlanglakásokat felfedezték a művészek. Horváth Ottó vezetésével izgalmas belső tereket alakítottak ki a régi barlanglakások továbbfaragásával.

Ez talán tyúkól volt?

Kilátás. Az ablakokat sok helyen megnagyobbították.

A  kemencékből installációk lettek.

Füstös kis házak lehettek ezek.

Szinekkel is kísérleteztek a művészek.

Izgalmas terek.

A híres hangszoba. A művészek a faragások közben rájöttek, hogy megfelelően méretezve a teret és a fülkéket, azok Helmholtz-rezonátorként működhetnek.

A telep.

A riolittufa nem csak barlanglakások faragására volt alkalmas, hanem sírköveket, kereszteket is faragtak belőle. A leghíresebb a 19-20.század fordulóján Szalóki Márton szomolyai mester volt, akinek "bibliás kövét" látjuk a képen.

Nem mindenki lakott barlanglakásban. Ez a sasmadár már a De la Motte-kastély madárszobájában van. A kastélyt majd a másik blogomban mutatom be. Talán.

A kastélypark ígéretes, de valamilyen okból nem látogatható. Feleségem éppen a tilosból jön vissza, előtte egy 380-as vadgesztenye.

A Noszvajhoz tartozó Síkfőkút dísze a 600-as tölgy. Sok oldalágát le kellett már vágni.

A mellette lévő hotel gondozza a környékét, a ráfutó borostyánt is elvágták.Ismertető táblát is kapott, amin érződik a dendromania.hu hatása is. (Annak megemlítése nélkül.)

A cserépfalui Kőpor-lyuk. Állítólag a pincék feletti nótázóhely. Biztos ez is jó üregrezonátor.

A "Kis Amerika" Cserépfaluban. A furcsa név hátterében állítólag az van, hogy a 19.század végén-20.század elején kivándorolt amerikások visszajöve elcsodálkoztak, hogy itt még mindig barlangokban laknak, és cikizésből ezzel kezdték ugratni az itt lakókat.


Hétvége a Bükkben: 1. Kaptárkövek a Bükkalján

A Bükk látványa Szomolya felől. A Bükkalja Mecsek-magasságú hegyei fölé a fennsík 900m feletti "kövei" magasodnak, bal oldalon a Tar-kő,  egyik későbbi  helyszínünk.

A cserépváraljai Nagy-kúp felé van a Rákóczi-epernek nevezett fa. (Nyilván kora alapján legfeljebb Ferenc József-fa lehetne.) A dendromania.hu-n lévő 9 éves kép is már ősöreg roncsnak mutatja, ma is ilyen, de még él.

Azok a bizonyos üregek a riolittufa kúpokon. Vannak akik lázba jönnek ezektől, én nem. Ismeretlen időben, ismeretlen népek, ismeretlen céllal vájkálták ezeket a sziklákat. A wikipédia elég jól összefoglalja a lényeget.


Szép, szabályos kúp. A Bükkalján 82 kisebb-nagyobb szikla van, amin ilyen vájkálások vannak.

Én megelégedtem két helyszínen néhány szikla felkeresésével. A leghíresebb ilyen  mező Szomolya határában van.

Szép szabályos fülke.

A Királyszéke-kő

Kétségtelenül ennek a legnagyobb a fülke-sűrűsége.

2018. június 27., szerda

Apró semmiségek erről-arról

Süni a kertből

Szürke gém Keselyűsból...

...még egyszer.

Menekülő család Sárosaljból.

Az Alsó-Telefonos.

Már említettem, hogy Pécsen a Tettyén a Mésztufa-barlangnak milyen jó a bemutatása. Most néhány kép erejéig visszatérünk a baralngba, ezúttal már jobb géppel.   A mésztufa egy égert is konzervált a barlang falán.

A barlangot a Tettye nagy forrása építette néhány évezred alatt, de geológia  értelemben nem öreg barlang. A Tettyeforrás egyébként fantasztikus vízeséssekkel ment a város felé, de aztán a 19.század végén a vizét bevezették  a csatornákba. Pl. itt látunk régi képet. 

A barlang szoros kapcsolatban állt mindig is a várossal. Például a múlt századfordulón lakták.

Egy szellőzőt egy malomkővel igyekeztek lezárni, úgy hogy bedobták a nyílásba. Nem igen sikerült.

A sárkány vetíti a filmet.

2018. június 16., szombat

Telis-tele kudarccal, most éppen Villányban

Tipikus táj a Villányi-hegységből.

Mindenféle lepkéket fogunk látni, meg egyéb semmiségeket, pedig nem ezért mentem el 90km-re, hogy mályván csüngőlepkét fényképezzek.

Tipikus táj a Villányi-hegység lábánál.

A pécsi tévétorony, elég homályosan.


Az idei katasztrofális kosborszezonom ellentételezéseként kaptam egy koordinátát a legextravagánsabb orchideafajról. Még telefonos segítséget is kértem, de ez sem segített. Nem találtam meg a növényt.

Csalódottságomban mindenféle lepkéket...

...és gazokat fényképeztem...

...vagy a kettőt együtt...

...mint itt is.

A tájban is lehet némileg gyönyörködni...

...aztán visszatérhet az ember a szokott témához.

Aztán felkerestem az egyik leghíresebb kosboros domboldalt, ami májusban ilyen, de most csak ilyen hegyi len szerű unalmas dolgok vannak itt.

Az ember a tájban gyönyörködik, meg a siklósi vár látványában.
 
És persze visszatérhet az ember az aktuális témához...

...többször is.

Ez a kis fa-totem egy sűrű karsztbokorerdő közepén állatok dörgölőzőfája.

Kiszúrtam itt egy domboldalt, hátha itt talán van valami.

Korábban kellett volna jönni ahhoz, hogy ezt a vitézt még élete teljében lássa az ember.
 
Mégse egy múmiaszerű virággal búcsúzzunk. Mennyivel jobb dolog a fakeresés, mint a kosborozás. Ott ha kap egy koordinátát az ember, talál egy fát, vagy legalább egy csonkot, vagy legrosszabb esetben tuskót. Bár az sem túl vidám dolog.