2016. június 13., hétfő

100 km a Bükkben 2. Lillafüred

Lillafüred lehet, hogy sokak számára unalomig ismert, de én most jártam itt először. A rossz idő ellenére meglehetősen zsúfolt  és nyüzsgő volt számomra, és itt olyan hülyeségekkel is foglalkozni kell, hogy hová parkolhatunk. Szóval volt benne egy kis visszataszító jelleg is, amit az osztálykiránduláson ott tébláboló diákok unott ábrázata még  fokozott is. Ennek ellenére Lillafüred szépsége vitathatatlan.
A Garadna patak a Hámori tóból kifolyva mély szurdokot hoz létre.. Majdnem azt írtam, hogy "látványos szurdokot", de az egészből alig látni valamit a sűrű növényzet miatt.  A régebben csak "kis vízesésnek" említett zubogó is eltakarja a dzsuva.

A Garadna-patak szurdoka

A Hámori-tó lényegében Fazola Frigyes kezdeményezésére jött létre, a vaskohászathoz szükséges víz miatt. A tó befagyott jegén forgatták a Szindbád híres korcsolyázós jelenetét is.
A híres, kissé mesterségesen megnövelt vízesés. Részletek itt.

A függőkertek. A Palotaszálló építése gigantikus tereprendezést is jelentett. Ehhez alakították ki ezeket a teraszokat, amiket később parkosítottak. Részletek innen.

A nagy vízesés. Elég vízszegény ez is,  a  Szinva vízének jó részét megisszák a Miskolciak.

József Attila is  több mint egy hétig vendége volt a Palotaszállónak, azon a bizonyos 1933-as iróhéten, aminek egyik mellékterméke az Óda lett. Ahhoz képest, hogy "harmad napja nem eszek, se sokat se keveset" jut eszünkbe róla,voltak jobb periódusai is, amikor kifejezetten urizáló körülmények közt lehetett, mint például itt. Az irótalálkozó azért jött itt létre, mert a palota akkori bérlője gazdagon  támogatta az irodalmat, és éhenkórászok is vendégeskedhettek itt.   A sors kegyetlen szeszélye, hogy a bérlő a találkozó második napján váratlanul elhunyt. Az írótalálkozó  hivatalos programját lemondták, de lehetett itt még továbbra is "potyázni", ahogy azt József Attila is tette. Program híján, lehetett "lazázni", beleszerelmesedni valami aktuális nőbe, például. Így lett az Óda.
A Palotaszálló gigantikus épülete. Ez az épület tipikusan a trianoni trauma hatását viseli magán. Az ország vezetői  rádöbbentek, hogy már nem lehet nyaralni Ótátrafüreden, meg hasonló hegyi üdülőhelyeken. Új helyszínt kellett keresni, így jött a képbe a már szerény üdülőövezettel rendelkező Lillafüred. Az 1920-as évek végére végre sikerült kitörni a Trianon utáni izoláltságból is, népszövetségi kölcsönhöz jutott az ország, és ebből le lehetett csípni jelentős összegeket. Emiatt a kor  (gyakorlatilag súlytalan)  ellenzéke támadta is az építkezést. A helyieket az bosszantotta, hogy ők semmibe se lettek beavatva, a kormány eldöntötte az építkezést, amit a helyeik megkerülésével főként pestiek végeztek. Az évekig elhúzódó, hatalmas tájalakítással is járó munkálatokban kétezer ember dolgozott. Ez volt a Horthy-rendszer egyik legnagyobb építkezése. A trianoni trauma hatását viseli az épület historizáló szellemisége is, Mátyás király dicsőséges korszakát megidézve stílusban, díszítésben, elnevezésekben.

Nemcsak József Attilának volt elég egyszer Lillafüreden járni, István főherceg is csak egyszer járt itt 1847-ben, máris kapott egy emlékoszlopot.

A szálló alatti mésztufás sziklákat is belefoglalták a függőkertbe, sőt itt nyílik az Anna-barlang is.


A Palotaszálló a Szeleta-barlang mellől. A tervek még arról szóltak, hogy a legfelső szinten egyszerű turistaosztályok is lesznek, a Palotaszálló mégis a hatalmas úri mulatságairól híresült el. Ráadásul az államnak nem sikerült gazdaságosan üzemeltetnie, ezért bérlőknek adta tovább. Hosszú kitérők után ma négycsillagos szálloda, és aki szereti az ilyen helyeket, nem is túl drágán megszállhat itt. Részletek itt.
Lillafüreden sok minden Herman Ottóról szól. Emléktáblája a Szeleta-barlangban. A sírját most nem kerestük fel, gondolom már elültek a néhány évvel előtti nagy viharok.

A barlang belülről
Megyünk befelé

A barlang mélye, két zseblámpával megvilágítva

Kis hasadékbarlang a Szeleta mellett.

Piros fazekat nem találtam, csak egy ócska, összelapult  bádogvödröt valaki felakasztotta jó magasra. Vagy a fa nőtt vagy két métert azóta.


Lillafüred felett a Palotaszálló vendégeinek egy sétányt is építettek. Ennek a Mária-sétánynak két szakrális emléke volt. Az egyik a képen látható Limpiászi-kereszt, amit tavaly állítottak helyre. A feszület nevét egy spanyol kisvárosról kapta, ahol a kereszt eredetiének csodatévő híre lett.

A sétány kialakításakor átfúrták a sziklát is. A panorámaképen a Patrona Hungariae szoborral látjuk együtt az alagutat.

Herman Ottó nyaralója szerény, ízléses épület.
A Fehér-kő sziklái Lillafüred felett

Végül Fazola Frigyes "őskohója" Újmassán.

100 km a Bükkben 1. A Sebes és a Létrás környékén

A hétvégén  komolyabb túrákat tettünk a Bükkben, ahová már régóta vágytam. A 100 km-ből természetesen kb. csak 40 km-t tettünk meg gyalog, a többit autóval. Ez a 40 km is kb. másfél napba zsúfolódott, mert péntek délután az idő jó részét az M3-as egy dugójában töltöttük, az aznapra szánt rövid túrát szombatra kellett elnapolni.  Főként a hegység keleti felében jártunk, a legfőbb turistalátványosságokra koncentrálva.

A Sebesvíz Panzióból szombat hajnalban először a Sebes-víz patak völgyébe ereszkedtem le. A völgy elején egy mészégető boksa romja fogadott. Ilyent sokat láttunk utunk során.
A patak forrásbarlangjainak egyik. Három forrásból is feltörhet itt a víz, de most csak kettőből csörgedezett valami vizecske.
A forrásbarlang mellett két hatalmas fa, egy juhar és egy kőris. A juharok okozták az első meglepetést számomra. Mifelénk jobbára csak mezeik nőnek, és kis vacak fák maradnak. Itt meg sok hegyi is van, és hatalmasra nőnek.
  
A Sebes-víz híres mésztufás vízesése. Most kevés víz volt benne, nem  túl mutatós.

Kemény volt ez a terep éhgyomorra. A szekszárdi dombokhoz szokott szervezetemet megviselte,  hogy pár kilométer alatt csaknem 300m szintkülönbség volt.
Aztán a Létrás három listás bükkjét kerestem fel. Mindhárom  öt méter feletti kerülettel bír. Az első- a listán 574-gyel szereplő- azonban kettős törzsű, számomra nem meggyőző. Igaz a másik oldalról jobban egybe van.

Egy vérbeli bükk, 2009-ben 553-mal került fel a listára, Molnár Bence találta.
A Létrás környékén sok a kis barlangnyílás, ez a Mogyorósi-barlang bejárata.

A harmadik ötszázas is kettős törzsű, és egyik fele már le is tört.
Úgyhogy visszatértem a csodás 553-ashoz és ebben gyönyörködtem legtöbbet.

Egy függőleges panoráma.

Vasárnap hajnalban a sebesi erdőkben néztem körbe. Esett az eső, és a sűrű bükkös és fenyő ültetvényekben nagyon sötét volt. Így az itt talált három közönségesebb  orchideafajtáról nem készült szép kép. Ez a fehér madársisak.

Madárfészek békakonty

Kétlevelű sarkvirág

2016. június 8., szerda

Mostanában mifelénk

Először találtam életemben nőszőfüvet a Szekszárdi-dombságban
Indulásnak egy szerencsétlen, röpképtelen kis fakopáncs, aki  futva menekült a sűrűbe előlünk
Az Óriás-hegyre sétáltunk ki, ahol már rég jártunk. Felkerestük kedvenc kilátópontunkat, ahonnan a Csatári-völgyre látni

Tipikus
A nap legemlékezetesebb találata mégiscsak a kislevelű nőszőfű. A nőszőfűfélék közül eddig én csak egyetlen egyet láttam, a mocsárit Bogyiszlón. Nem is csoda, hogy széleslevelűnek néztem, de Lukács Robi rögtön korrigált.  Eddig ehhez a nemzetséghez nem volt szerencsém errefelé. Nagyon örültem, hogy az eddigi elég jól sikerült orchideás szezonom most nem törik meg, és újabb fajok kerülnek terítékre. Persze nagyon meglepődtem, nem gondoltam volna, hogy ez a nőszőfű, amit csak képről ismertem eddig, ilyen kicsiny, rejtőzködő szépség.

2016. június 2., csütörtök

Hússzínű ujjaskosborok Bogyiszlón

Tegnap délután csaknem 10km-et gyalogoltam a bogyiszlói Orchideás-erdőben (vagy az mellett) és rengeteg hússzínű ujjaskosbort láttam.
Vízi pásztor,fiatal hím.

Először betértem az általam csak 1-es számúnak nevezett élőhelyre, de az borzasztó volt, mint az erdő úgy egyébként. Azt hiszem nyugodtan nevezhetnénk ezt bogyiszlói Kullancsos-erdőnek is. Aztán a 2-es számú  helyen,  a tótól haladtam tovább, itt már nyugodtabb körülmények közt. Ez a vitézkosborok fő helye, de itt most csak kórók és mezei csormolyák vannak.

Két tő húszsínű ujjaskosborra azért itt is ráakadtam. 

Kis gyöngyházlepke 1.

Kis gyöngyházlepke 2. 

Aztán 3-as számú élőhelyen tettem hosszabb köröket. Ide borzasztó bejutni. Először 20m tömény derékig érő aranyvessző, aztán 20m gyalogakác után érjük el a tisztást. Az idén most rengeteg  húszsínű ujjaskosbort láttam. Számoltam is őket, 98-ig jutottam.

A világos színű változatból is sok van. Kicsit elkéstem, kezdenek már bebarnulni, de így is soha nem látott mennyiségben nyíltak. 

A múlt és a jövő. Egy évtized, és a gyalogakác mindent el fog itt borítani, hacsak valaki nem tesz valamit. Ideje már egy bozótvágót beszereznem.