A dunaszentgyörgyi láperdőben

Ma reggel dr.Kalotás Zsolt invitálására a dunszentgyörgyi láperdőbe-helyi nevén a Brinyóba- mentünk ki fűzfanézőbe. Az erdőt határoló övcsatorna az elmúlt napok esőinek  hatására megtelt vízzel. Nekem itt csurgott be először a víz a csizmaszáron,  amit aztán még két másik alkalom követett

Az övcsatorna után pár méterrel máris jönnek a füzek.

Az első listás 625 cm-rel, bár alacsonyon elágazó

A fa és megtalálója. Zsoltnak hamarosan megjelenik egy fotóalbuma a nemrégiben természetvédelmi oltalom alá került, de egyébként még szinte teljesen ismeretlen területről. Több mint egy évig fényképezte rendszeresen ennek a láperdőnek az értékeit. Számos növény- és állatritkaságot is felfedezett itt, és könyvében a terület történetét is feldolgozta.

Bagatell

A legnagyobbnak bizonyult fűz, 720cm-rel

Ez jövőre már listás lesz, most 597cm.

A nap is kisütött

Ezt a csapást a vadászok vágták. Egyébként a csak a vadcsapások mentén lehet a területen haladni, úgy-ahogy.

A terület egy magaslesből.

A magasles is egy fűzfán van

Rengeteg fát rejt a nádas

Ez 610 cm-es

Ölyvfészek

Ugyanez kicsit nagyobb kiadásban: Rétisasfészek (ez egy korábbi, de még ki nem került képem a vidékről)

Egy vízbe hullt téli araszoló látványos hullámokat kelt maga körül.

Az övcsatorna vízi világa

Tömeges itt a  védett békaliliom, ami persze csak április- májusban fog virágozni

Őszi bagatell

Egy tanulságos műholdkép

A Marylandi Egyetem több ezer Landsat műholdfelvétel elemzésével összeállította a 2002-2012 közti erdőgyarapodási világtérképet. Ennek a környékemre vonatkoztatott részletét közlöm. Piros szín jelenti az eltűnt erdőket, kék az új növendékeket. Az eredeti térkép itt látható.

Rövid séta a Sárosnál

Innen sem fényképeztem még a Keselyűsi-tölgyet. Ismét csak egy pár perces gemenci sétára volt időm, így megint Sárosra néztem ki, eléggé szürke, lapos időben

Gyönyörű fa ez a Keselyűsi-tölgy.

Menekülés a sűrűben

A Sáros téli csúcsforgalmát mutatta

Zöld küllő

A kárókatonák is megérkeztek már

Torockó

Torockó felé. A Székely-kő északi oldala

Panorámakép a Székely-kőről

Ahol  a földek és a sziklák összeérnek

Az Erdélyben túrázóknak általában vannak történeteik a pásztorkutyákról. Nem a medve és a farkas itt a  fő kalandforrás

Ma már nem művelik ezeket a parcellákat

Az Ordas-kő

Legel a gulya

Kilátás a múzeum folyosójáról

A falu a 19.század végén leégett. Ezt követően egységes arculatban, a sajátos erdélyi szász stílus egy helyi változatában újjáépült a falu. Ma Torockóban kb. 600-an laknak, ebből 450 magyar, a többi román. A korábban több hullámban idetelepített szász vasmunkások már a 19.század elejére elmagyarosodtak.

A főtér. Egy román gazda éppen a lovát itatja, lejjebb egy sszony szőnyeget mos. Egy cigány asszony (bal szélen) bádogárukkal  házal. Most novemberben már nem lepik el a falut a turisták.

Távolról félelmetesnek tűntek manővereik

A Tilalmas nevű rész a falu felett. Errefelé voltak a vasbányák, amik megalapozták a falu gazdagságát

Duna-erdő füzesében

Ma ismét Tóth Gábor egyik fáját mentem megkeresni, megint olyan vidékre, ahol már sokszor  jártam.
Indulás a Szilágyi-fok mentén. Még soha nem láttam ilyen vörösesbarna, ronda vizűnek

Szokásos gemenci találkozás

A Sió parti nagy füzes egy rétjére mutattak a koordináták 

A fiatal telepítésben több nagy fűz áll erre

Listás méretet azonban nem érik el

A Gábor által jelzett fa a rét szélén áll, sűrű fiatalosban. A fűznek csak szűken vannak meg a
a listás méretek. Sudár, magas fa, két nagy ága mellett  egy van letörve.

A Langhöhe (Hosszú-tető)

Kilátás a Mecsekre

A Langhöhe egy hosszan elnyúló dombhát Mecseknádasd határában. Gyakori név ez itt a Mecsek németek lakta vidékén. A dombhát fekvését és magassáágát figyelembe véve meglepő méretű bükkre lettem figyelmes. Az októbervégi melegben rügyeznek az ágai

Juhakol lehetett

Rozsdafarkú

Még nagyobb bükkre leszek figyelmes. Ez már  listás méretű, de alacsonyan, kb. 120cm-en ketté ágazik.

A piros fazék helyett TV katódsugárcső