2011. július 10., vasárnap

Zátony-tava

Indulás Keselyűstől. Fázósan kucorognak fészkükben a gólyák kicsinyeikkel
a hajnali esőben. Sokat vívódtam, hogy érdemes-e ilyen
időben elindulnom egyáltalán, de már szinte elvonási tüneteim voltak.
Alig haladtam a töltésen pár száz métert, hamarosan
megjelent egy fekete gólya is, és jó pár kört tett a magasban. Ekkor az
esőben még nem nagyon gondolhattam a fotózásra, mindenesetre jó
jelenek tekintettem.

Eléggé céltalanul indultam el. Aztán feltűntek a töltés mentén a véresszájú
rókák, sőt mégegy aranysakál is. Rögtön éreztem, hogy itt érdemes egy
kicsit körbenézni.Ezt találtam. A rókák és a sakál elég nagy rendetlenséget
hagytak magukután. Mindenfelé belek és belsőségek hevertek.


A szarvas combját és a lágy részeket kezdték ki először. Kerestem egy jó
helyet, abban bíztam, hogy a sakál visszatér, és lefényképezhetem.
Majd fél órát gubbasztottam rejtekemben az esőben, de nem jött vissza,
és más se kapott rá kedvet. 


A szarvas simán A-s kategóriájú lenne, ha nem kezdték volna ki a dögevők.
De vajon mitől pusztult el?

Dögevők ugyan nem jöttek. de a magasban egyszer megjelent egy
fekete gólya, talán pont az, amelyiket már Keselyűsnél is láttam.


Közben elállt az eső, és a rét végében lévő nyárfák új kalandra csábítottak.

A Zátony-tava rész pereméhez értem. Ez a rész mélyebb, vizenyős rétek,
tavak és ligetek sűrű szövevénye. Az egyik ligetben nagy nyárfák
álltak. A baloldali 605 cm-es, a jobboldali is majdnem listás.

Közevetlenül mellettük egy 630 cm-es, szorosan összenőve egy másikkal.

Egy kis tó állta utamat. Ugyan hívott az ismeretlen vidék tovább, de nem
akartam tovább menni. A világért sem szerettem volna zavarni egy
esetlegesen fekete gólyás területen. Ekkor még közel voltam a töltéshez,
tisztán hallható volt az autók hangja.

Vissza Keselyűsnek, megnéztem, hogy áll most az Ásás-Duna. Van benne
víz jócskán.

2011. július 9., szombat

Decsi-Nagy-Holt-Duna

Ma nemzeti parkkal és az erdőgazdasággal történt szokásos egyeztetés után
szép helyszínnek ígérkező helyre készültünk, a Decsi-Nagy-Holt-Dunához.
Induláskor kis kitérő a Kis-Holt-Dunához.

A Nagy-Holt-Duna. Nyár derekára belepi a sulyom és a vízitök.
A holtág történetéről írtam már régebben itt.

A sulyom termése. Régebben a szegény emberek gesztenyéjének is
nevezték, és fogyasztották. Félbevágva belét szedték ki.

A sulyom levelei. A szabályozások előtt annyira elterjedt volt, hogy még a
ladikok mozgását is akadályozta és irtották. Ma már védett növény.

A holtág másik uralkodó növénye a vízitök.

A holtág déli vége

Sűrű füzes

Elszáradt füzek a déli végnél.

Füzes

Dendromán szempontból nagy csalódás volt az út. A parton nagy szileket
jeleztek, de nem találtam meg őket. A füzes is biztatónak tűnt, de nem
volt listás méretű fa.


Akik az utamra elkísértek minden osztályok legjobbikából, két kiváló fizikus,
Pálma Peti és Szemes Bence.

2011. július 7., csütörtök

Csörge-tó

Esti kutyasétáltatás a tó körül. A tó átalakítási munkáiról már
-tán elhamarkodottan- "mammogtam" egy helyütt.  A helyi sajtóban
azonban olyan "laudáció" jelent meg  az átalakításról,
hogy az újabb útra sarkalt.

 Egy kis történeti adalék: Böhmnél 1772-ből a tó még nem szerepel,
viszont a Duna és Sárvíz közt hatalmas mocsaras területeket jelöl.
Ugyanez a helyzet Beszédes és Schnemann térképein is.

A tó a maihoz közeli alakban először a II. katonai felmérés térképén van
feltüntetve. Itt szerepel először Nyámánd-puszta is. A tó azonban már
nyilván 1854 előtt is ismert volt, mert Garay 1840 körül már regét írt róla.

Az átalakítási munkálatok eredményeként a tó vize határozottan
kitisztult, hiszen jelentős iszapkotrást is végeztek.
Az egyik kis öbölben a védett rucaöröm is megjelent a vízen.

A tiszta víz a kecskebékák paradicsoma

A part a befejezetlenség benyomását kelti. Az elvégzett munka
parkosításnak kevés. A legyalult részeket kezdi felverni a gaz.

Egyelőre csak békákat sikerült megörökítenem, de ShG blogja szerint
a védett vízityúk és más nádasokban élő madarak is otthonra leletek itt.

A nap vége. Évi lányom fényképe

2011. július 6., szerda

Barangolások a Szekszárdi-dombságban

Az elmúlt másfél hétben a környéken tett sétáink érdekesebb pillanatai.
Egykori szőlők nyomai Kakasd határában

A Szállás-völgy

A Mausz-kápolna

Kilátás a Kakasd feletti Öreg-hegyről a Mecsek felé

Tarkacsápú karcsúcincér (vagy más)

Ez a szarvasbogár-halál ideje. A sikeres párzás után a hím feldobja a talpát.

Szürkeöves szemeslepke

Közönséges gyöngyházlepke

A mannakabóca lárvabőre éppen a kéktúra jelzésre került

Nyerges szöcske kétségbeesve kapaszkodik a drótkeritésbe

Harangvárágok

2011. július 4., hétfő

A bogyiszlói orchideás erdőben

A közönséges csüngőlepkék zsurlókon csüngnek

Az erdő tava. A hattyúk elköltöztek

Mocsári nőszőfű csüngőlepkével.

Az erdő mostani sztárja a nőszőfű.Kb. 20-30 tövet láttunk belőle

Ez a mindenféle sások ideje is

Ez is valami sásféle termése lehet

Csapatuk: Pósfaiék, szerénységem, és négy tanítványom minden osztályok
legjobbikából: Kvanduk Anna, Szente Kriszti, Arató Csilla és Pálma Peti

2011. június 26., vasárnap

Ismét az Óriás-hegyen

Fehér pettyes álcsüngőlepkék  a hegy vadföldjén

A hét szerdáján, kánikulai nap alkonyi óráiban sétáltunk a hegyen.

A legérdekesebb látnivaló a nagy szarvasbogarak rajzása volt. Sajnos a
sötét erdőben, alkonyi körülmények közt a repülő bogarakat a kevéske fényben
nem tudtam  lefényképezni. Csak ezt, a lassan a Pósfai-féle A-s kategória felé
tartó bogarat tudtam megörökíteni. A képen is látható, hogy ennek a
példánynak  páncélját már nem sikerült rendesen zárnia, alig mozgott.