Év végi visszatekintés

A blogom mára már nagyon sokat vesztett dendromán jellegéből. Egykori énjét kihangsúlyozva, bevezetem az "Év fája nálam" címet, amit annak a fának osztok ki, ami abban az évben a legnagyobb hatást gyakorolta rám.  Az idei nyertes az alcsúti Csaplári-erdőben álló libanoni cédrus. 

 A 2023-as "Év fája nálam": A zsenyei tölgy.
Mivel a blogot már régóta vezetem, és több a múltja, mint a jövője, ezért a címet néhány évre visszamenőleg is kiosztom, mondjuk a Nagy Covid-évig, 2020-ig.   

A 2022-es nyertes a péterhidai tölgy

A 2021-es nyertes az ötvöskónyi hárs. 

A 2024-2021. közti  évek mind olyanok voltak, hogy alig tudtam választani a sok emlékezetes fa közt.  A 2020-as Covid-év azonban ebből a szempontból is más volt, alig volt nagy fás élményem. így fordulhat az elő, hogy a 2020-as év nyertese egy olyan cser lett, ami még csak nem is listás. Ez a bodokai "Nagyfa". A fát azóta is mindig megcsodálom, ha az M6-oson osonok Pécs felé. Még 3-4 km-ről is látni. Kis szakrális tér is kialakult a lábainál, ami mutatja, hogy fontos fa az itteniek számára. 

A régi időkön való nosztalgiázás után tekintsük át az év számomra legemlékezetesebb eseményeit:

Január: Az év azzal indult, hogy olyan messzire repültem, mint még soha, Lisszabonba. Meg lettem volna enélkül is, de végül szép élményekkel tértem haza. Így az év első napjaiban olyan örökzöld, mediterrán-óceáni parkerdőben jártam, amilyenben eddig még nem.  Nagy élmény volt, de blogom olvasói nem respektálták  nagyon. A külföldi útjaim nem váltanak ki sok érdeklődést, pedig az idei év egyik specialitása volt,  hogy bejegyzéseim negyede nem hazai utakról szólt. 

Február: Unalmas kis hónap volt.  Egyetlen nagy gyalogos túrám volt a környéken. Sajnos a nagyobb túráim száma nagyon leesett. A legyalogolt kilométerek számában abszolút mélypont ez az év. Ennek a negatív tendenciának folytatódása várható. 

Március: Egész etetési szezonban fényképeztem  a madarakat. Az idei év bejegyzései közül ez lett a második legnézettebb, mert márciusig folyamatosan frissíttettem.

Március: Végre elmentünk Jankovácba, a Papuk-hegységbe, Horvátországba. Egy napos, tartalmas út  volt hatalmas várrommal, gótikus kolostorral kiegészítve.

Március: A pennai portugál királyi kertek hazai megfelelőit keresve az itthoni arborétumok végiglátogatására indítottunk "programot." Vácrátóttal kezdtük. 

Március: Az idei évben végig magas volt a víz a Gemencben. Decemberben és januárban is volt egy-egy  jelentős áradás. Ez végleg leamortizálta a sárosi kilátót. Így Keselyűs legfőbb látnivalója nélkül maradt.  Nem tudom, hogy helyreállítják-e még valaha. Tavaly novemberben átadták a Keselyűs-Szekszárd kerékpárutat. Ez sem hozta el azonban Keselyűs fellendülését. Nyilván az sem, hogy a Kutyás-tölgy omladékainál a Gemenc Zrt. építettek egy kis emlékhelyet.  Lélektanilag nagyon fontos tünet, hogy az idei szekszárdi önkormányzati választáson egyetlen egy jelöltnek sem volt egyetlen egy  szava sem Gemencről.  A tervek, ábrándok időszaka tehát lejárt, marad a lassú sorvadás.  A hónap krónikájához tartozik az is, hogy a Illyés Gyula megyei könyvtár felkérésére egy előadást tartottam "Merre tovább Gemenc?"  címmel. Vagy ötven-hatvan  ember volt kíváncsi rá a zsúfoltságig megtelt teremben, de akiket külön hívtam (a Gemenc Zrt. és a Duna-Dráva Nemzeti Par- DDNP képviselői) és leginkább kompetensek is a témában,  nem voltak jelen.
A hónap krónikájához tartozik az is, hogy felfedeztem azt, hogy egy  holland szervezet egy nemzetközi hosszútávú túraútvonalat vezet át a Gemencen. A Bécs és Isztambul között menő Sultans Trail matricás jelzéseit Eszéken és Nagytéténynél is láttam. Nemzetközi túratérképeken ez turistaút  rajta van. A Wikipedia is már tíz nyelven ismerteti, de magyarul még nem.  A Gemencben fokozottan védett területeken is áthalad. Sok jelből biztos voltam abban, hogy egy kalózakcióról van szó. Jeleztem ezt a DDNP-nek és a Gemenc Zrt.-nek is,  mindkét helyről azt üzenték, intézkednek. Az útvonal azonban továbbra is rajta van  a térképeken. Lehet, hogy ez a legalításának a jele?  

         Április: Ezúttal az Alcsúti Arborétumban jártunk, ez a kép azonban nem ott készült, hanem az arborétum melletti Csaplári-erdőben. Itt áll ez a csodálatos libanoni cédrus, az "Év fája nálam" verseny idei győztese.  

Április: Ekkor még foglalkoztatott az, hogy mit csinálnak jobban a horvátok a Kopácsi-réten, mint mi itt a Gemencben. Hosszú távon persze ez az Eszék-környék  is olyan  sorvadásra ítélt régió, mint nálunk a Dél-Dunántúl.  

Április: Hagyományos püspökszentlászlói hétvége. Írtam egy kicsit a bazsarózsáról is. 

Május: A hónap végén a Gemenc több részén fotóztam ezt a sarkvirágot. Lukács Robi azonosította be, hogy ez az eddig itt ismeretlen zöldes sarkvirág. Írtam is egy kis összefoglalót a gemenci orchideákról is, a hírt egy hazai orchideaszakértőnek is elküldtem, de nem reagált rá. Remélem, Robi révén azért a szakma is tudomást szerez róla.    

Május: A hónap arborétuma Martonvásár. Egyébként szinte semmi.

Június: Pangás. Legfeljebb annyi, hogy a fővárosban múzeumoztunk, és kimentünk a nemzeti síkertbe is, amit "parkos szemmel" is néztem. 

Július: Júniusban is volt egy kisebb árhullám. Kimentem megnézni a Forgó-tavat, végig szúnyogfelhőben, cuppanós sárban. A "Dunai szigetek" blog FB megosztásának hála, az idei év bejegyzései közt ez lett a legnézettebb. 

Július: Családi nyaralás Prágában, az aktuálisan ott dolgozó  lányomnál.  A blog tematikájához még a történelmi parkok illettek leginkább. Ebből pedig sok van. 

Július: Prágából egynapos kitérő az Érchegységbe: A Tisa környékén a sziklavilágot néztük meg. 

Augusztus: A hatalmas kánikulában jó ötlet volt a Bükk-fennsík, a még hűvösebb barlangokkal.  Kevésbé jó ötlet ilyenkor felmenni Bélapátfalváról a Bélkőre.

Augusztus: Végre a Damassa-szakadékban is eljutottam. 

Még mindig ehhez az úthoz kapcsolódóan, újabb arborétumszerű park: Tiszadob. Ezen kívül Dég és Nádasdladány parkja is terítékre került. 

Szeptember: A 2013-as nagy árvízhez képest 95.6%-os maximummal tetőzött a Duna. Már említettem, hogy 11 év után az idén három jelentősebb árhullám is volt.  Rég volt olyan év, amikor a Forgó-tó megtelt, és a Keselyűsi-Ásás-Dunában is az év több mint felében volt kisebb-nagyobb víz. A szokásos október végi alacsony Duna is elmaradt, a Gemenc tehát feltöltődött végre..  

Október: Kis helyi séták,  veszteségekkel. Kis dombságunk 2. listás (de oda soha fel nem kerülő) tölgye is kidőlt, ez  archív felvétel róla.

Október-november: Az év egyik legszebb élménye az október végi "nyaralás" a Krk-szigeten, már-már nyárias körülmények közt, a 20 fokos tengerben is megcsobbanva.   Hat rész lett belőle a blogon. Nagy élmény volt a keselyűk csapata is. Lányom decemberben a szomszédos Cres-szigeten járt, ott is köröztek. Úgy látszik ez egy megszokott látvány errefelé.

November: Az év legfontosabb eseménye, a 13. Dendromán Találkozó a Zemplénben, egyben az idei év egyetlen igazi havas túrája. Most nem volt annyi fa, nem is voltunk sokan, de volt szép télies erdő, sok borozgatás, beszélgetés. 

December: Szinte semmi, ami van, az sem szívderítő. A legnagyobb molyhos tölgyünk, a szebényi,  "elkezdett visszarakni".  

Az idei évben a bejegyzések statisztikája  így alakult: 

1. Gemenc:20 bejegyzés. Ennek túlnyomó része egy keselyűsi sétát jelent.  Csak két nagyobb utam volt a Gemencben, de nagy új fát akkor sem találtam. 
2. Szekszárdi-dombság: 13 bejegyzés. Kisebb séták, csak két nagy túra volt. Újdonság semmi,  inkább csak veszteségek.
3. Horvátország olasz kitérővel: 9 bejegyzés. Az október végi "nyaralásunkból", és két egynapos útból állt össze ennyi bejegyzés.    
4. Csehország. 7 bejegyzés. Ez főként prágai történelmi kerteket, parkokat jelenti, mint már említettem.
5. Mecsek: 6 bejegyzés. Két püspökszentlászlói hétvége, a többi kisebb séta.
6. Duna: 6 bejegyzés, de időnként csak mellékszereplőként.

Az idén 79 bejegyzés készült, ez eddig a legkevesebb. Azt már említettem, hogy a nagyobb túráim szinte megszűntek. Ennek ellenére az idei évben több mint 79 ezer elérést produkált a blogom, ami a régi, nagy idők számain is túltesz. Nem tudom az okát. Nem volt kiugrón népszerű bejegyzés vagy időszak, nem hackerek pörgették fel a nézettséget, egyszerűen egy egyenletes növekedés történt. Ami meglepő, hogy régi, jobbára számomra szinte már érdektelenné vált bejegyzéseket kapott fel az internet népe. Pedig már a blog, mint műfaj is agonizál. 

Az idei évben is a " Tíz legjobb hely" stílusú bejegyzéseimet keresték legtöbben, ezek közé az idei évből a  már említett "gemenci szúnyogfelhős" és a "madarak a ház körül" fért be a leglátogatottabb tíz közé.  

A tavalyi évhez hasonlóan az év legkevésbé nézett bejegyzését is kihirdetem: 

Az idei évben olvasóimat a legkevésbé a horvátországi  utunkról hazafelé meglátogatott golubinjaki sziklavilág érdekelte. Igaz, hogy novemberi, tehát késői bejegyzés volt, de így is szembetűnő volt nézetlensége. 

 

Ennyi volt tehát ez az év, és még mindig szerencsésen telt el ez is. Ha a jövőre csak kicsit lesz rosszabb, az már jó.

Végül ezzel a surdi képpel zárom a karácsonyi bejegyzésem, ami a 9.  Dendromán Találkozón készült.  Évről-évre ugyanott vesszük a karácsonyfának valót. Most elbeszélgettem az árussal is, aki ebből a zalai faluból  hozza a fáit Szekszárdra. Előtérben is  karácsonyfa csemetéket látunk. Mi persze nem ezért jöttünk, hanem a főként a romos szelídgesztenyést néztük meg. Kérdeztem is, hogy mi van a gesztenyékkel, amire inkább vállalkozói szemléletű választ kaptam, semmint dendrománt:   Surdon már senki nem foglalkozik gesztenyékkel, de Iharosberényben még akad egy-két család.
Boldog karácsonyt és új évet kívánok minden olvasómnak!