2023. augusztus 4., péntek

Két távolabbi park

A fővárosban, illetve onnan hazafelé tartva két parkot érintettünk.

Szinte a főváros szívében, a Gellért-hegy déli oldalában egy fajszám tekintetében gazdag gyűjteményt találunk, a Budai Arborétumot.  Ennek régebbi, északi részét, az ún. Felső- kertet néztük végig. Mivel a terület a régebbi Kertészeti Egyetem parkja volt, ezért ennek egykori neves oktatóinak szobraival indít. 

A parkot a Millennium környékén kezdték el telepíteni, ezért ősi nagy fákat nem várhat az ember. A képen a kínai mammutfenyő, mögötte görög jegenyefenyők. 

A listás méretet még leginkább ez az akác közelíti meg, ami telepítése idején még nem számíthatott invazív fajnak. 

A park legnagyobb becsben tarott fája a perzsa varázsfa. A bokrosodva nővő fa hatalmas kiterjedt koronája alatt padon idilli pihenőt tarthatna az ember, ha nem lenne kitéve a szúnyogok támadásának.  A fa természetes élőhelyén, az iráni Albroz-hegységben már Vöröskönyves, veszélyeztetett faj.  Európába viszonylag későn, 1841-ben hozták be. Alig több mint ötven évvel később már a fővárosban is telepítik.  

Platánból két faj. A ritkább keleti és gyakoribb nyugati (vagy közönséges), békésen egymás mellett. 

Bükkből a csüngőnek vagy szomorúnak nevezett fajtát telepítették.

A szomorú bükk alatt.

A komlógyertyán (néha komlóbükk) mediterrán faj.

Termése mint a komló, levele mint a gyertyán, legyen a neve komlógyertyán. Valahogy így gondolkodhatott a Ostrya carpinifolia magyar névadója.

Ezt elfelejtettem, hogy micsoda, de igen érdekes fa. 

Hazánkban igen ritka, Európában sem gyakori az itt libanoni tölgynek nevezett, a Johnson-Owen határozókönyvének magyar fordításában  szíriainak említett (Q. libani) tölgyfaj. Ez is későn, csak 1851-ben jelent meg az európai kertekben, fél évszázaddal később már itt is megvolt. 

Annak idején, amikor a Vincellér és Kertészképzőt alapították, azt nem tudták elképzelni másként, mint egy kastélyt, amely körül szép park van. A "kastély" ma az egyetem F épületeként eléggé leromlott állapotban várja sorsának jobbra fordulását. 

A park fő helyén Bereczki Máté almanemesítő szobra. 

Régi jó szokás szerint a "kastély" mellé közvetlenül kocsányos tölgyet illik ültetni. 

A berkenyék számos faja közül itt legszebb a házi berkenye. 

Az M6-ostól csak egy ugrás Perkáta. Itt a Győry-család 1820-30 körül bővítette kis kastélyát szép klasszicista stílusban, és húzta fel a mellette álló uradalmi épületeket.  

Feltételezhetően ezt követően nem sokkal indult a park telepítése is. A mellette álló kocsányos tölgy ezek szerint kb.180 éves lehet. 

Az itteni fák tavaly kerültek a Pósfai-listára Dr. T-nek és Szél Győzőnek köszönhetően. A tölgy 506 cm-es. 


A kastély mögött japánakác 434-gyel. 

A kastély szépen felújítva könyvtárként és múzeumként szolgál. 

Korábban itt is nagy területeket hasítottak ki a parkból olyan "hasznosabb" célokra mint sportpályák, játszóterek. 

Egy narancseper is listás, sőt a focipálya mögött egy csonka és nem túl látványos japánakác is akad még. 


A kastély és a szebbik japánakác. 

Nőstény orrszarvúbogár a sétaút kőzúzalékában.  Védett!  (Mármint a bogár, nem a kőzúzalék.)