 |
| Borús idők járnak rám mostanság. Blogom rendszeres olvasóinka bizonyára feltűnhetett, hogy június az egyik leggyengébb hónapom a bejegyzések számát illetően. Ez bizony az évzárás, az érettségik ideje. |
 |
| Most következő képek is még pünkösdkor készültek, amikor egy kedves vendékünket kalauzoltuk Szekszárdon. |
 |
| Elmentünk Remetéhez is, Szekszárd egyik legmeghittebb helyéhez, ahol viszont dendromán tekintetem megakadt a kápolna melletti hárson, hogy bizony lassan érdemes erre is rámérni. A már listás házi berkenye tisztes korának megfelelően az öregedés jeleit mutatja. |
 |
| Erről a hársról van szó. |
 |
| Felmentünk a Bati-kereszt kilátóba is. |
 |
| Alkonyi felhők. |
 |
| Jellegzetes Szekszárd környéki táj, |
 |
| Völgységi táj a kilátóból. Ökológiai szemmel nézve elég változatos, sokféle élettér egymásmellettisége még a táj. |
 |
| Még ebben is van valamennyi változatosság. |
 |
| Íme. |
 |
| A Mecsek felé a hatalmas Bodzási-szőlők már elég nyomasztóak. Erről már volt szó. Mármint arról, hogy az újabb szekszárdi szőlőtelepítések eléggé nyomasztóak ökológiailag.. |
 |
| Bogáncslepke. |
 |
| A Strázsa-hegyen egy hatalmas terület eddig parlagon állt, lucernésként várta sorsának beteljesedését. Ez a egy telepített szőlőültetvény, mint ökosivatag képében érte el. Egy fasor, egy sövény, hiába is várjuk ezeket. |
 |
| Ez legalább erdő, ha telepített is. Asszonyommal battyogunk egy egészségügyi sétán a Gombásztanösvény mentén, talán már századszor is. |
 |
| Ez a gólya egyből kihasználja, hogy egy szőlőhegyi kaszálón frissen kaszáltak. |
