2020. március 22., vasárnap

A Szekszárdi-dombság java, de korántsem minden

Az elmúlt két napban - szabadulva a korábbi napi 14-16 órás home office-ozásból - nagyobb sétákat tettünk szerény dombságunkban.

A keltikéknek köszönhetően virágpompába borultak az igazán jó állapotú erdők.

Tipikus Szekszárd környéki táj

Bekukkantunk az óriás-hegyi löszkanyonba.

Egy üregben macskabagoly szundikál (vagy kotlik).

Kilátás az Óriás-hegy nyergéről.

Aztán sok-sok kilométer után leereszkedünk a dombság egyik legszebb részéhez, a  Fazekas-forrás szurdokvölgyéhez.

A dombság legnagyobb vízesése...

...nyomokban nedvességet is tartalmaz.

A dombság legnagyobb homokkő sziklafala.

A kissé ironikus hangot félretéve, azért van ennek a helynek valami szépsége és romantikája.

Újabb virágtenger.

Na még egy kis keltike.

Kakasd feletti domboldalak.

A kakasdi völgyekben ma már nincsenek szőlők.

Távolban a Mecsek.

Nappali pávaszem.

Elég borzasztó itt az erdőgazdálkodási gyakorlat.

A Fekete-forrás.

Ami itt zöld, az mind medvehagyma.

Megint a Mecsek.

Sváb kereszt Grábóc mellett.

Tolna megye legjelentősebb török kori emléke, a grábóci kútház.

A jóságos Krisztina nővér végső nyughelye.

A volt szerb temetőben még számos 18.századi sírkő van.

A kolostor és a templom. A belsőről itt vannak képek.

Nagy fakopáncs.

Az erdei Madonna.

A grábóci templom és kálvária képével búcsúzom.