Egy buvati nyárfa

A Pap-fok a Szomfovai-erdőben
Még dendromán ébredésem idején, első közös utunk egyikén említette Pósfai György, hogy valamelyik biológus ismerősének a buvati Duna-parton van nyaralója. Ő említett egy Focipálya néven ismert téglalap alakú rétet, amiknek sarkában áll egy nagy nyárfa. A műholdképekről két területet gondoltam focipálya alakúnak ezen a vidéken, ezeket beütöttem a GPS készülékembe, aztán évekig nem történt semmi.

Ma reggel viszont elhatároztam, hogy felkeresem ezeket a helyeket. Szilveszter óta nem voltam a Gemenc mélyén. Még régebben voltam hajnali túrán. Az első focipálya felett egerészölyv körözött...

... de sarkain nem állt nagy nyárfa.

Barna kánya  is körözött.

Gondoltam, a Grébec-Duna partján érdemes végigmenni, mert itt nagy nyárfák voltak régen, és jó volt az út. A terület olyan messze van, hogy eleve csak a kerékpáros megközelítés jött szóba.

Ez a kőris késztetett először megállásra, de csak 370cm  körüli volt.

Hat éve jártam utoljára errefelé. Azóta Grébec-Duna partján hatalmas tarvágások lettek, most sok a kerítés. Az egykori jól járható utat felverte a gaz. Nagy fickósan úgy gondoltam, itt azért még végigtekerek, de egy tuskóban elakadtam, és bezuhantam a csalánosba. Úgyhogy inkább toltam a biciklit kilométereken keresztül, kevés gyönyört átélve.

Aztán inkább visszatértem a széles erdei útra, ahol lendületesen lehetett haladni. Itt volt a második bukásom, amikor egy gödör mélyén a semmiből előjött homok megfogta az első kerekem. Szépen kékülő duzzanatok emlékeztetnek erre a helyre. Szerencsére a fényképezőgépem is túlélte. 

A második focipálya sarkán magaslik valami.

Igen öntelten magammal örökítettem meg a dzsuva mélyén álló törzset, földre helyezett fényképezőgéppel. Hibátlan törzs, hatalmas méretek, 880 cm-es kerület. A kép készítésének ideje alatt egy városi ember teljes évi szúnyogadagját elszenvedem. Eleve hosszú ujjú ingbe jöttem, ami bölcs döntés volt.  

Légvonalban csak 800m volt a Duna, gondoltam kimegyek a partjára. Olyan egyszerűnek tűnt minden az elején, de majdnem feladtam, amikor több száz méter dzsuva átvágása után ez a látvány fogadott. Hamar felismertem, hogy ez még nem a Nagy-Duna.

Úgyhogy erős oldalvásba kezdtem átjárót keresve, aminek eredményeként a Veránkai-sziget északi végénél értem el a Dunát. A Hotel Veránka csendes volt.

A Rezéti-Duna első méterei.

Szokásos gemenci disznólkodások.

A kis gyávák.

 

Hazafelé megállok a Decsi-Kis-Holt-Dunánál.

Két védett növény egy képen, tündérfátyol és fehér tündérrózsa.

Tündérfátyol és vízitök.

Tündérfátyol önmagában. Végső mérlegként 25km-t mentem, javát biciklivel.