2016. március 5., szombat

Az Ős-Sárvíz mentén

Az Ős-Sárvíz Szedres határában található.A Sárvíz itteni holt medre horgásztóként üzemel. A Dél-Mezőföld Tájvédelmi Terület része. A területet turisztikailag a Szedresi Sziget Egyesület kezeli. Az ő jóvoltukból rengeteg útjelző és ismertető tábla van errefelé, amelyek mentén a vidék szépen bejárható. Még ebben a borongós, vacak időben is nagyon kellemes volt gumicsizmásan végigtocsogni a nagy esők utáni tájat.

Hiába no, élő klasszikustól idéznek! :-) Bár igen kreatív módon belecsempészték az "Ős-Sárvíz" szavacskát is a szövegbe. Legközelebb ha erre járok, a felirat elejére és végére kiteszem az idézőjelet, talán még a nevem is. "Munkásságom" más táblákon is kifejtette áldásos hatását! :-)

Néhány nagy füzet és nyárfát reméltem errefelé.

Panorámakép a vidékről. 2011-ben jártam itt utoljára, de akkor is csak egy rövid részt jártam be. 

A Mortis tábla felé indultam el, mert érdekelt a talányos név eredete. Itt egy középkori falucsak állt, amelynek történetét K.Németh András alapján ismerteti a tábla, és itt nagyon helyesen az idézett szerző neve is szerepel.

Mortisnál én   belevetettem magam a sűrűbe, hátha egy szép nagy fűzre akadok. Az Ős-Sárvíz egy mélyebb teknőben fekszik, amit magas löszfalak határolnak, amiken tatárjuharos lejtősztyep van. Ez ma már ritka növénytársulás, tele védett fajokkal. Egy kis hérics már elvárható lett volna, de nem találtam semmit. 

A löszfalalkról viszont szépen belátni a környéket. Kicsit ücsörögtem itt  a nagy fák (már amennyire egy tatárjuhar nagy bír lenni)  alatt. Mögöttem a távolból az M6-os halk zsibongása, de ezt messze elnyomta hangerőben a terület felől szinte áradó tavaszi madárdal. Az is látszik, hogy a terület jó részét az aranyvessző uralja, ami most barnás foltként húzódik végig a fátlan réteken. A vele párhuzamosan futó halványzöld terület kaszált. Gondolom a vadászok csináltak maguknak nyiladékot.

A terület panorámaképe. Az is látszik is, hogy a terület jó részét valami azonos magasságú szürkeség takarja. Ez az egykori gyepek helyén nőtt sűrű galagonyás, amin csak a vadászok  terepjárótaposta útja vezet keresztül. 

Vadászok terepjárós ösvényein jártam be a tájat. Itt egy 570-es fűz. Irgalmatlan sok fácán repkedett mindenfelé, és őznyomok is sűrűn előfordultak.

Aztán vissza a löszlejtőkhöz.

Végül egy 602 cm-es fűz, de az egyik fele nem nő elég magasan össze a többivel. Összességében a terület nagyon biztató annak ellenére, hogy nagy fák nem nagyon akadnak errefelé, de talán egy-két növényritkaságot még tartogat a táj. A kevésbé elvadult részeken pedig kellemes séták is tehetők.