Szünetelés az Adrián: 1. Bibinje, Zára, Vrána

Későn indultunk, esőben utaztunk, alkonyatra érkeztünk Bibinjebe..

Kilátás a tengerre az apartmanházunk tetejéről. Mi voltunk az egyetlen vendég. 

Itt volt gyermekeinknek először tengerélménye, lényegében nekünk is. A szerb-horvát háború lezártával, még a nagy idegenforgalmi robbanás előtt kezdtünk itt nyaralni,  most évtizednyi szünet után tértünk ide vissza. A helyi halászok és a sirályok száma is megfogyatkozott azóta. 

A Zárába érkező hatalmas kirándulóhajók biztosítják a városban  a folyamatos turistalétszámot. 

Az Ugljan-sziget Szt. Mihály erődjének közepéből áthelyezték a kommunikációs tornyot. 

Az ófalu, háttérben már a zárai agglomeráció, ami összenőtt Bibinjével. 

Néhány kép az állatvilágból. A falu szárazföldi részeinek urai a dolmányos varjak.

A tengerparton a sárgalábú sirályok veszik át a hatalmat. 

Kárókatona is akad. 

Értékes falatot rabolt ez a sárgalábú.

Ez a fiatal meg halat fogott. 

Büszkén sétál vele a parton. 

Fiatal ivadékok a tengerben.

Egyik reggel nagy sáska szállt az ablakunkra.

 

Egyik másik reggelen messze bent a tengerben három hattyú úszott. A háttérben Zára falai. 

Bibinjei ófalu ilyenkor csendes. Békésen sétálgatva éldegél itt egy liba is, időnként kerül csak konfliktusba a macskákkal és a kutyákkal. 

Ófalui hangulatok.

A Foša-öböl és a Porta Terraferma, a város főkapuja Zárában.
 Zára városából csak néhány hangulatosnak szánt képet villantok fel, a részletes bemutatás a másik blogomba illik.

Mint azt már Máltán megszokhattuk, a falak ellenoldalán lévő földtöltéseken ma hangulatos parkok vannak.

A város egyik ciszternája.
Zárát soha nem tudta az Oszmán birodalom bekebelezni, ennek egyik kulcsa volt a jó vízellátás. 

Sárgalábú és a velencei oroszlán.

A Grimani-bástya közepén magas ágyúdomb volt, amit a 19.sz. elején a város bajor kormányzója a város első közparkjává alakított. A Szt. Simon templom tornyára látunk innen. 

A Szt. Simon templom legfőbb kincse a névadó szent ereklyetartója, amit ma török ágyukból, mint hadizsákmányokból öntött barokk angyalok tartanak. A frigyládát a mi Nagy Lajos királyunk készítette, a hátsó oldalán meg is örökítette magát, amint a városba bevonul. Könyves Kálmántól Nápolyi László ellenkirályig a város nagyjából fele-fele arányban tartozott hol Velencéhez, hol a Magyar Koronához. Nápolyi László ellenkirály azonban egész Dalmáciával egyetemben 1402-ben eladta a várost Velencének, amit nem is sikerült már visszaszerezni. 

A Szent Illés ortodox templom tornya a római fórumon álló oszloppal.  

Érdekes légköroptikai jelenségek a Zára környéki szigetek körül.

A Gyógyító Szt. Szűzanya kis kápolnát akkor építették át, amikor 1752-ben a nagy zárai arzenál lőporraktára tüzet fogott, és egyesek az itt lévő gótikus kegyképhez imádkoztak. A tűz nem okozott nagy bajt.

A Szt. Donát a korai bizánci idők tanúja még, mögötte a Szt. Anasztázia székesegyház 19. sz. végi tornya.

Szt. Krizogon nem egy ismert szent nálunk, de az Adrián van egy kisebb kultusza. Az ő tiszteltére épült románkori templom faloszlopainak sorát látjuk.  

Az Öt kút tere, mellette a középkori vár falainak maradványa, ami elé felhúzták az új erőd falait a velenceiek. 

A városban ma kevés régi lakóház maradt fenn, mert a II. vh. alatt az 1920-tól Olaszországhoz tartozó stratégiai fontosságú várost a szövetségesek szétbombázták. 

Még kevesebb maradt fenn Könyves Kálmán korából. Ilyen a bencés apácák templomán toronyalapja, ami alapján a tornyot ma is Kálmán-toronynak nevezik, és ilyen talán a kolostor Feltámadás-kápolnája.

A város legfőbb temploma a Szt. Anasztázia-székesegyház. 

A ferencesek templomának nagyszerű stallumai. 

A kolostor kerengője. 

A város a Szt.Krizogon-kapu feletti falszakaszról. 

Lassan gyógyuló, így az elüszkösödés félelmét hordozó sebek az 1995-ig tartó szerb-horvát háborúk nyomán, és nem csak az épületeken. 

Horvátország legnagyobb édesvízű tava a közvetlenül a tenger mellett fekvő Vránai-tó. Több érdekessége is van, egyrészt a tengervízszint alatt fekszik, másrészt rendkívül sekély, maximális mélysége csak 2m, harmadrészt a rendkívüli nyári aszályok idején annyira leeshet a vízszintje, hogy egy megforduló áramlási rendszer miatt a tengervíz elárasztja, ami itt besűrűsödhet, és tengervíznél is sokkal sósabb lehet. Természetvédelmi terület. 

A tó tulajdonképpen egy elárasztott karsztvölgy. 

A történelmi jelentőségű vránai vár romjai. 

A várat a templomos lovagrend kezdte el építeni, majd Nagy Lajos alatt a johanniták kezébe került. Dalmáciában a  Magyar Koronához tartozó hiteleshely volt, kiterjedt birtokrendszerrel rendelkezett még a Dunántúlon is. A Vránai perjel az egyik legfontosabb egyházi méltóság volt a középkori  Magyarországon,  még azután is, hogy a 14. század legvégén a bosnyákok elfoglalták a várat, majd Velence kezébe került. Velence nem tudta azonban megvédeni a töröktől, akik 1538-ban elfoglalták. 1647-ben a  a velenceiek visszafoglalták, de a Krétai-háborút követő béke értelmében vissza kellett volna adniuk, ezért azonnal lerombolták.. Ezt követően a várat sorsára hagyták.

Az egykori várkápolna. 

A vár területének csak töredékét tárták fel. 

Vrána másik látnivalója a karavánszeráj, Horvátország a Balkán egyik legjelentősebb török emléke. 

Hosszú hányadtatás után ma négycsillagos szálloda. 

A karavánszerájt Jusuf Mašković, oszmanizálódott helyi  horvát birtokos kezdte el építeni 1644-ben, de 1646-os halálakor még nem volt befejezve. Az 1699-ben a török végső kiűzése után uradalmi központként meglehetősen éppen maradt korunkra, amiben legnagyobb kárt még a jugoszláv partizánok tették annakidején.