2025. november 10., hétfő

A Pag-szigeten (Szünetelés az Adrián 3.)

Egy napot a Pag-szigetre szántunk.

A szigetnek nevet adó város a magasból.

A rendkívül tagolt és kopár sziget déli csúcsán lévő erőd romjai. 

 
Pag város óratornya.

Az ún. Hercegi-palota a város főterén ma Csipke-múzeum. Bencés apácák honosították meg ezt a hagyományt. Amikor mi az 1990-es években itt jártunk, fekete ruhás pagi asszonyok ültek a házak elött és verték a csipkét.

A Boldogságos Szűz Mária Mennybemenetele templom  a város főtemploma, ennek orgonakarzatát látjuk. 

A templom főoltára. 


Pag városa a magasból. Jobbra lenn a sóraktárak, majd a középkori eredetű szépívű híd. A város a 15. században költözött le a hegyről.        

A kopár sziget Metajna közelében. háttérben a Velebit hegység. 

Boldogságos Szűz Mária Mennybemenetele templom és a Szt. György-templom. 

Angyali üdvözlet  templom főhomlokzatán. 

A Metajna feletti hegyek. 

Metajna környékén a hegyek  annyira kopárak, hogy ebből látnivalót csináltak. 


Itt alakították ki az "Élet a Marson" túraútvonalat.

Több változata van, mi egy rövid szakaszt tettünk meg a képen látható Ručica-öbölből indulva. 


A végcél a 1,5 km-re lévő Beritnica-öböl volt. 


Ilyenkor ősszel források fakadnak a marsi tájban is.

Beritnica kétségtelenül az egyik legszebb tengeröböl amit valaha láttam. 


Sziklák a tengerben.

A tenger nem volt nagyon hideg, de egy hidegbetörés utáni kellemetlen szél fújt. Elkellett a kabát is. Volt, akit ez annyira nem zavart. 

Tipikus. 

Van egy rész, ami csak via ferrata stílusban járható végig, de mi odáig nem jutottunk el. 

Így sem könnyű terep helyenként. 

Marsi táj. 

Szemben a Pag városa feletti Ledernik hegye. Itt sem dús a növényzet. 

Zöldes sziklák. 

Tipikus, szinte már karsztos formák.

Ember a Marson

A "marsi sziklák" Pag kikötőjéből.


Felkerestük a híres lumi olajfaligeteket is, ami a Pag-sziget északi nyúlványán fekszik.

Ez Horvátország legnagyobb és legöregebbnek tartott olajfás kertje. Mintegy négyszáz hektáron (négy Margitszigetnyi területen) fekszik és mintegy nyolcvanezer fából áll.

Mi a legöregebbnek vélt magterületet jártuk be.

Ezt a fát az ismertető tábla másfél  évezredesnek mondja. Kétségtelenül szép példány.

 A  kép jobb szélén egy rovarcsapda lóg a fáról.


A falu egy dombtetőn fekszik, innen a tenger légvonalban 400-500m-re van, eddig nyúlik le az olajfás. 

Kormorán.


Az írott források  a 17. század óta szólnak erről a ligetről.

Ezt a fát kétezer évesnek mondják.

A liget közepén egy nagy természetes ciszterna. Régen innen nyerték a falu vizét is. 

Ma számos béka él benne.

Tipikus.

A kerítések úgy alakultak ki, hogy a köveket ilyen kupacokba rakták, hogy tudjon több fű sarjadni, amit amin a birkák legelhetnek. 

Számos fa betűjellel van ellátva.

Feltűnt, hogy nagyon sok fáról nem szüretelik a termést, annak java a fán rohad, vagy a földre potyog. Az olajfák termésének kártevője egy légy, amitől a bogyó kukacos és roppant keserű lesz. Mi egy-két fán maradt bogyót megkóstoltunk, mind kukacos volt.

Pag-sziget nagy része kopár, mi mégis kilométereken át autóztunk ilyen nádrengeteg mellett. Az olajfákon kívül kevés más faj él itt,  egy-két füge van mutatóban.

Egy tuskón világító tölcsérgomba terem.