2019. február 9., szombat

A Somlón

Celldömölk felé tartva nagyon érdemes volt megállni a Somló-hegyen.

Odafelé a Balatont is megnéztük

Van még jég a tavon.

Kenesei magaspart.

Érkezés a sziklák alá

Kereszt

Mutatós teraszok közt megyünk a Kőkonyha felé.

A Kőkonyha a bazalt orgonák közt lévő kis zug.

A Kőkonyha bejárata-

Páfrány kőorgonák tetején.

A Kőkonyhában.

A Somlón meg kell küzdeni egy falatka szőlőtermő területért is.

Régi présház.

Ház a sziklák alatt.

A Szent Margit-kápolna előtti hárs már jó régen kidőlt, a tövénél nőtt sarjak is már megerősödtek.

A kápolna kápolnája.

Borszörcsök a hegyről.

Présházajtó.

A sziklák feletti fennsík.

A Szent Istvánról van elnevezve a kilátó, közelében pedig egy nagy kereszt tövében  a szent szobra. A kilátó csak belépőjeggyel látogatható, de nem volt nyitva, pedig a várra gyönyörű kilátás lehet innen.

A vár.

Somlószőlős a Zichy-kastély és a középkori templom.
A dobai Erdődy-kastély. Híres parkja is van,sok listás fával.

A vár.

Ellenfényben.

A hegy árnyéka vetül a tájra.

A hegy peremén szépen körbe lehet sétálni.

Somlóvásárhely

A hegyen igen sok félig a földbe vájt, terméskővel gondosan kirakott épület romja található

Lassan alkonyul.

2019. február 7., csütörtök

Ez már a tavasz?

Virágzó mogyoróbokrok a Gemencben.

Az Ásás-Duna Keselyűsnél ilyen most, egy eléggé unalmas felvételen. Viszont látjuk, hogy nincs benne víz. Ez a kép pl, jó lesz majd egyszer ahhoz, hogyha statisztikát akarok csinálni, hogy az év hány százalékában van víz a Ásás-Dunában.

Ekkora most a hóvirág a Gemencben.

A Sáros

Most mindenféle absztrakt dolgok jönnek, mert valójában elég unalmas volt minden. Ez például aranylóan csillogó vízfelszín, egy szem konkrét elemmel, egy nádszállal.
A Sáros végében nem túl érdekes madarak bandáznak.
  

Egy rétisas távoli elhúzása kis mozgolódást okozott

Aranyló fények

Itt most alulexpnálva, erős kontraszttal igyekeztem kissé absztrahálni a mindig mutatós fehérnyarakat.

Ebben az aranyló napfényben úszkáló kacsák fényképével búcsúzom a méla unalomba fulladó újabb bejegyzésemtől.

2019. január 27., vasárnap

Egy hátfői nagy nyárfa

Tegnapi sétánk közben szúrtam ki- elég távolról-, ezt a nagy fekete nyárfát, amivel eléggé felizgattam a dendromán társadalmat, némileg alaptalan "reklámtevékenységgel."

Mivel nem volt nálam centi, ezért ma reggel kiugrottam megmérni, és egyben lefényképezkedtem vele.

A fának ma már csak kettő ága van, ezek közül az egyikben van már csak élet.

Tulajdonképpen nagy meglepetés a másik oldala. Ennek a fának lényegileg az egyik fele van már csak meg. A nyomokból úgy tűnt, hogy az üreges részen is volt egy erőteljes ága, ami jóval korábban kidőlhetett. Lényegében ennek a fának a törzse ma egy hengerpalást 60%-a. Végeztem egy egyszerű matematikai becslést, hogy ez alapján mekkora lehetett a teljes mérete, nagyjából szabályos kört feltételezve, és 1015cm-et kaptam. A mai mérete 925 cm. Ezzel is a Marica-foki nyár után az általam talált legnagyobb nyár. A Marica-fokinak azonban a híre eljutott hozzám, és Mórocz Attila természetvédelmi őr szólt róla, hogy nagyjából hol kell keresnem. Erre a fára  "csak úgy" véletlenül akadtam, tehát nagyobb élmény. Persze lehet, hogy Szombathelyi Gergely, vagy Krizák István, vagy bárki más Gemencjáró már látta előttem, most mégis megörültem, hogy így ráakadtam.A fa nagyon sérülékeny, mérés közben kicsit meghúztam a centit, és majdnem letört a bal oldalon egy jó nagy kéreg/törzsdarab. Nem, kérdéses, hogy nincs sok ideje hátra.
Frissités 2019.02.06: Valóban, a napokban Szombathelyi Gergely jelentkezett, hogy ő már évekkel korábban látta a fát, sőt annak helyét át is küldte nekem évekkel ezelőtt.

Közelében van még roncs.

Mellékleletként egy új, 625 cm-es nyár mellett is megörökítettem maga. 

Fehér nyár telepítés.

Holt-Sió. 

Dög-tó.

Visszafelé biztató öreg nyarasan is végigmentem, de a kép jobb szélén álló  alacsonyan elágazó volt.