2018. július 22., vasárnap

Mi újság a tóparton, tópartokon?

Nyilvánvaló ugye, azért ugye én azért nem a messzeségből jövök, hanem csak a környékről.

Hogy, ki, hogyan, hogyan, merre, meddig? Hát én, gyalog, meg Suzuki Swifttel, a dombságba, meg persze a gemenci tópartokra, persze csak rövid ideig.

Szzzhhhh. Mivel? Hát a talpi bőnyés lábammal, hátha, mint a Szekszárdi-dombság  "Lukács Robija",  kaszálni való mennyiségű nőszőfűvel térek haza...

... de nem.

Csak ilyenek: Valami gyöngyházlepke.

Meg gyurgyalag, az is messze fönn.

És most már tényleg irány a tópart...

...a tópartok!
Hogy, mik, mit, mivel lehet még, meg mit érdemes, meg hogyan...

Talán gazokat...

...mert más nem nagyon van.
De ni, itt egy szuicid  hajlamú bakcsó, aki éppen azon tanakodik, vízbe vesse-e magát?
Nagyszerű, sikerült megmentenem!

Régi barátaim jógáznak.

Egyre nyaktekerőbb gyakorlatokat találnak ki!

Új jövevények a tóparton...

... a tópartokon.
 
a(Z)AGYTEKERVÉNYÉNEK A FÖLVILÁGOSÍTÁSA érdekében KAPCSOLJ IDE!

2018. július 16., hétfő

A Veránka-szigeten. A 2. nap.

A mácsonya mögött mai napunk "sztárja", a 880-as fűz.

Gyanakvó tekintetek a sűrűben. Nyáron a disznók sokkal nyugisabbak. Talán vannak annyira okosak, hogy felfogják, most nincs vadászszezon.

Indításnak a révénél megmérünk egy nagy szürke nyarat, amit már korábbról ismertem.

Ezt a nyárfát is mértem 2010-ben, azóta évi 5cm-t nőtt a kerülete.

Bíztató tölgyek.

A Nagy-legelő szélén álló nyárfát is ismertem korábbról.
És ezzel a fűzzel véget is ért a régebbről ismert fák sora.

A Nagy-legelő szélén álló nyár ellenfényben. A Duna átvágása, tehát 1896 előtt, itt volt a csanádiak nagy legelője, a név rajtamaradt.

A két narancssárga jel a fákon a vadászok számára jelzi a cserkelő utat. Ezen a sűrű erdőn keresztül, a kitisztított cserkelőúton lehet hangtalanul megközelíteni a Nagy-legelő szélén lévő vadleseket szarvasbőgés idején.

Mi most hangtalanul a nagy nyárfák felé osontunk.

Íme, itt is egy.

Újabb fűz.

Roncs testén valóságos alagút vezet át.

Egyetlen levélke a törzsön.

A Vajas-dülő, szélén egy disznó-jakuzzi.

Óriásnyárfák.

Szűzforrás. ( Ez csak egy olyan sznobos címadás, amit Bergman híres filmjétől kölcsönöztem. Valójában egyszerűen forrásként nedvedzenek az öreg nyárfák, és így tényleg szinte előzmények nélkül tör fel a vöröses árnyalatú víz. )

A sziget a "biztató tölgyek" hazája.

Lassan az őszi gazok is megjelennek a Nagy-legelőn.

A Vajas egykori medrében haladunk. A Vajas egy régi Duna-ág volt. A középkorban Kalocsától Bajáig hajózták.
Tovább a mederben. Kisebb árvizek alatt is innen tölti fel a Duna a vidéket.

Az egykori Vajas mellett van a Vajas-dülő.
Nyárfák oszlopcsarnoka z egykori mederben.

Még egy kép a Vajas-dülőről.

A sziget déli végén továbbra is "biztató tölgyek"garmadája.

Ismét elérjük a szigetet délről körbefolyó Rezét-Holt-Dunát.

Kanyar.
A nagyobb vizek kikezdik a partoldalt, ami mederbevágódásra is szép példa. 

Aztán megint belevetjük magunkat a dzsungelbe nagy füzek és nyárfák után kutatva.

A második nap legnagyobb fogása egy 880-as fűz.

És megint csak több nyárfa.

A sziget délkeleti sarkában az 1970-es évekből itt maradt horgászházak állnak.

Kifelé a szigetről.

A sziget fekete gólyával búcsúzik.

Ismét megcsodáljuk a csanádi millenniumi tölgyet, amit belefoglaltak az egyik gátőrházba.

Monarchiás szivattyútelep.

2013 óta ez a nyárfa belenőtt a listába.