Az alföldi pusztákon

Pósfai György szakszerű kalauzolása mellett egy számomra eddig teljesen ismeretlen világ részleteit ismerhettem meg a hétvégén. A Kőrös-Maros Nemzeti Park részének számító Kardoskúti Fehér-tó környékét és a Kopáncsi pusztát kerestük fel. Ezt követően Mezőhegyes és a deszki tölgy érintésével tértünk vissza Szegedre. Egyszerű kis Fujifilm FinePix S1500 típusú fényképezőgépem nem a madarászok álma -finoman szólva-, de azért az ember próbálkozik.

A Kardoskúti-fehér-tó környéke

Ezen az erősen nagyított képen ritka esemény látható: A nyarat is nálunk töltő darvak.

A tó környéke panorámaképen

Nagy kócsag

Jellegzetes

Őz gidájával

Leveli

A Kopáncsi-rét panorámaképe

Szürke marhák

Alattunk repülnek a gólyák a geodézia toronyból nézve

A mezőhegyesi csodálatos platán. A nagy jégverésben minden levele letört, most frissen kihajtott levélkéivel úgy néz ki, mintha április lenne

Szép parkok vannak Mezőhegyesen

Az országos rekorder zöld juhar hüvösében két autó is elfér. A fára nem rég talált rá György

Itt zöld juharokat még díszfának ültették 200 éve

Mezőhegyesen éppen egy öreg autó találkozó volt. A legendás T modell.

Szalakóta

Az óföldeáki középkori templom

A deszki tölgy

A Duna másik oldalán

A Duna bajai oldalán is aszfaltozott kerékpárút húzódik a Szt. László-hídtól Bajáig. Nem olyan szép mint a Duna másik oldalán Keselyüstől Pörbölyig tartó, nem is olyan nyugodt. (Hiába van kint a tiltó tábla, sajnos itt nincs sorompó az út elején.) Az igazi gemenci oldallal ellentétben itt a töltés egy maximum néhány száz méteres galériaerdőt szegélyez. Nincs igazi nagy erdőség errefelé. Néhány nagy nyár vagy fűz biztos akad, de a szúnyoginvázió miatt a folyóparti felfedezőútjaimat minimálisra vettem. Látnivaló azért akadt enélkül is.

A Vajas-torok zsilip. Korábban már jártom itt.

A legmeglepőbb ház, amit valaha láttam. A millennium évében 6 tölgyfát ültettek az érsekcsanádi Duna-parton, az 1888-ban épített gátőrház mellett. A hat tölgyből négy ma is megvan. 1980-ban a gátőrházat átépítették árvízvédelmi központtá. A bővítés során az egyik megmaradt tölgyet -dicséretes módon- nem vágták ki, hanem körbeépítették.

Az érsekcsanádi szivattyútelep 1896-ban emelt épülete.

A Vajas-fok vize a Duna felé tart.

A Békavári Kék-tó Baja közvetlen közelében. Lényegében kavics, vagy homokbánya gödrei töltődtek fel itt vízzel. Ma horgászvizeknek használják.

A bajai Türr István-híd

A Herceggödör nevű kis tó az érsekcsanádi Duna-part közelében

A Vajas-fok vize Érsekcsanád közelében

A Gemenc Zrt. kompja a Veránkai-sziget felé tart

Szt. Anna és Mária a Sükösd melletti Szt. Anna kápolnánál

A Szt. Anna-kápolna 1747-ből. Amikor épült nagy erdőségek voltak itt. Most hatalmas búza- és kukoricaföldek közt áll Sükösd határában.

Útközben többször kereszteztem a Duna-völgyi-főcsatornát

Cserenc

Cserenc (vagy régiesebb írással Serenc) a Bátaszék központú Theresianum Egyetemi Alap egy majorsága volt Decs és a Gemenc közt. Ez a terület az 1870-es években elkezdett ármentesítések után kezdett felértékelődni, és sorra jöttek létre itt a régi sárközi szállások helyén az uradalmi központok. Ezek közül ma lényegében már csak Cserenc van meg, persze ez sem úgy, mint 50 évvel ezelőtt, amikor még sok lakója, sőt iskolája is volt. Ma itt a Decsi Vadásztársaság központja található. A kastélyban- ahogy az uradalmi központ szerény kúriáját nevezik- egy meglepően látványos kiállítás mutatja be a Sárköz élővilágát vadásztrófeák és az intenzív mezőgazdasági tevékenység következtében elpusztult állatok kitömött tetemeinek segítségével. Sajnos gazdag ez a lista is, még réti sast is láthatunk.A "kastély" mellett vadaspark is van szarvasokkal, őzzel, vaddisznóval, ami az itt tartott állatok számát és szépségét tekintve sokkal jelentősebb, mint a pörbölyi. Végül szólni kell a "kastély" parkjáról is, ahol több szép fa is található. Cserenc kulturált, gondozott hely, látszik, hogy igazi gazdái vannak, akik szívügyüknek tekintik ezt az egészet.
Aki ide szeretne látogatni, az tekintse meg ezt az adatlapot.

Szép fekete dió a parkban

Nyárfa csónakkal, abszolút Gemencre jellemző kép

Ezt a kőrist kissé meg kellett csonkítani, kissé rossz helyre nőtt

A vadászház bemutatóterme

Az idei szaporulat

Hűsölő tehenek

A bikák kevésbé félénkek.

Mint kísérőm elmesélte, a decsi vadásztársaság szarvast nem nagyon ejt el. Fő profilja a disznó és az őz. A szarvasok a legutóbbi időkig csak átmeneti vendégek voltak, akiket a gemenci bőgés csalogatott ide Szálka környékéről. Az autópálya építés azonban ideterelt néhányat, akiket a Gemenc és az autópálya kerítése ezen a túlnyomórészt mezőgazdasági vidéken  fogva tart.

Gemenci vizek és a nagydorogi Szenes-legelő

A Gemencben még mindig kiábrándítóan magas a víz. Gyakorlatilag most erős apadás után van ugyanannyi, mint június elején. Csaknem három hete, hogy ilyen magas a vízállás.

A keselyüsi nagy tölgyet azért meg lehet közelíteni. Jól tartja magát.

A hétvégén másik utam a nagydorogi Szenes-legelőre vitt ki. Itt olvashatunk a rétről.

Jó hely, ide máskor is, sokkal több időt hagyva visszatérek.

A bogyiszlói erdő, orchideák nélkül

Régóta készültem a bogyiszlói erdőbe, kosborszezon zárásra. Mire arra a réthez értem, ahol a múltkor a hússzínű ujjaskosborok virítottak, már csepergett. A gyalogakácok és az aranyvesszők dzsungelét átvágva megdöbbentő látvány fogadott, a réten magasan állt a víz. Hatalmas zivatart kaptam a nyakamba, gyakorlatilag mindenhonnan áztam. A zivatar kétségtelen erénye volt, hogy addig nem támadtak a szúnyogok, amelyből elképesztő mennyiségű volt. A szemem közvetlen környékének kivételével mindenhol bekentem magam szúnyogriasztóval, ami meglepően hatásosnak is bizonyult, így a Gemenc összes szúnyogja kénytelen volt a szemhéjamat csipkedni. Ezen a réten kosbornak nyomát sem láttam most, bár az kétségtelen tény, hogy a körülmények nem voltak kutatásra inspirálóak. Ezen a réten főleg a gyalogakác nyomul. Ezután arra a rétre mentem, ahol az kosborok voltak néhány hete. Ezt a magasabban fekvő részt nem borította víz. Szemmel látható volt viszont itt az aranyvessző előretörése. Egyre biztosabb vagyok abban, hogy a múltkori diagnózisom helyes, az invazív fajok tönkretehetik ezt az erdőt. Az idén a kosborok milliós virágzása már biztos, hogy elmarad, a terület nagy részét magasan borítja a víz. Ebben a kedvezőtlen vízrajzi adottságban nem tudom milyen szerep jut az M9-es nem is olyan régi töltésének.  Az viszont kétségtelen, hogy így a hosszan elnyúló keskeny erdő mindkét oldalról lefolyástalan, hiszen egyfelől a Sió töltése, másik oldalról pedig közvetlenül az autóút határolja. Ez pedig elősegítheti a vízkedvelő özönfajok elterjedését is.Hogy mi lesz jövőre, meglátjuk.
KIEGÉSZÍTÉS 2011. MÁJUSÁBÓL: Az lett, hogy a vitéz kosborok ha nem is milliós, de több száz, esetleg ezres nagyságrendben szépen borították az erdőt. A madársisak mindkét faja is szépen mutatkozott.

Az erdő a Sió töltéséről

Azt hitte, nem látom meg

Itt voltak a kosborok

Mindenhol csak víz, tragikus idők vannak mostanában

Indulásként a Lehőcz-malát szélén megmértem egy 5,5m-es füzet. (A malát a sárközi ember szavajárása szerint elbozótosodó területet jelent.)

Tolnai holtágak

Szombaton reggel szétnéztem Keselyűsben. A korábbi napok viharait az öreg nyárfák jól állták. A víz azonban kegyetlenül jön. Egy darabig nem fogok a Gemencbe menni.

Vasárnap Tolnán volt dolgom, utána szétnéztem a holtágaknál. Tolna évszázadokon át a Dunának köszönhette szerepét. Ez időnként annyira jelentős volt, egy az 1500-as évek elején hazánk egyik legnépesebb városa volt. Ezt a szerepet azonban a 18.században már nem tudta megismételni. A végső kegyelemdöfés az volt, amikor 1852-ben Bogyiszlónál átvágták a Duna kanyarját. Azóta Tolna csak egy több ágból álló holtággal határos.

Tolna dunai múltjának talán utolsó emléke: mindenfelé rengeteg pecás.

Szürkegém

Stég

Nagy nyárfára nemigen akadtam, de néhány kiszáradt, csomoros fát azért láttam

Végre méhek zümmöghetnek a hársfák körül

Tajték

Lassi környékén a Gemencben

Vasárnap reggel őszi ködöket megidéző, rendkívül párás időben indultam kerékpárral Lassi felé. Túrám célpontja a Rezéti-Duna közelében álló, eddig általam még nem látott listás nyárfa felderítése volt. Nem meglepő, hogy a Gemencben mindenhol magasan állt a víz, a kerékpárral csak az aszfaltozott töltésen haladtam, aztán természetesen fel a gumicsizmát. A többiről beszéljenek a képek.

Lassi előtt ez a már ismert listás tölgy szépen gyarapszik, jó állapotban van.

Ez van a 2004-ben megmért listás nyárfa helyén. A Google Maps-en még jól látszik egy nyárfasor a fiatal telepítések határán, egy magasabb partoldal tetején véghúzódóan. A Bing Maps újabb műholdfelvételein ez a nyárfasor már nem vehető ki. Én sem láttam már nyomát.

A Rezéti-Duna partján egy hatalamas csomoros nyárfatörzs, szimbiózisban egy zöld juharral.

Az odvas, öreg nyár már nem él. Biztos, hogy listás lehetett, de a magas vizállás miatt nem is gondolhattam megmérésére.

Magas a víz a Rezéti-Dunában

Ha már itt jártam, kimentem a malomtelelői kilátóhoz is. Természetesen a környék víz alatt.

Panorámakép a kilátóból

Mocsári nőszirom a Malomtelelő-tó mentén