Karácsonykor még nem gondoltam, hogy az új év első napjai Európa legnyugatibb részén fognak érni. |
Nem meglepő módon a városi galamboknak erős konkurenciát jelentenek a sárgalábú sirályok, akik szemmel láthatóan egyes helyeket különösen kedvelnek, mint itt ezt a közlekedési lámpát. |
Lisszabonba nagyon készületlenül érkeztem, már itthon kerestem rá először a város számon tartott fáira. Találtam is egy oldalt, ami a 7 leghíresebbet mutatja be, ezek közül ez az egyik. A fajt már ismertem Athénból. Nálunk fás alkörmös a neve, a portugálok umbunak mondják, tudományos neve Phytolacca dioica. A helyén száz éve még egy emblematikus citromfa nőtt, ennek a helyére ültették ezt a példányt. |
Ezt talán egy óriási babérfa. A Nemzeti Régi Művészeti Múzeum egyik udvarán van. Épen esett. |
A masszív és földrengésbiztos románkori katedrális mellett most érnek a narancsok. |
A székesegyház keritőfalai mellett narancsliget húzódik. |
A város nyugati felén a Belém-torony előtt is egy kisebb parkos rész van. |
Régi olajfák is akadnak itt. |
Az elmaradhatatlan sárgalábúak a Belém-tornyot is megszállva tartják. |
Egy-két olajfa a zsúfolt belvárosban is megmaradt. |
A város varázsának fontos összetevője a tengeröböl is, bár kevés olyan hely van, ahol az ember lemehet a vízhez. Ilyen a Kereskedők tere. |
Régen itt díszlépcső vezetett le a tengerhez, pontosabban a Tejo
tölcsértorkolatához. Itt fogadták a tengeren érkező előkelőségeket.
|
Az itteni fövenyen a sirályok és a galambok korzóznak. |
A Belém-toronyból pedig már a végtelen óceánt is látni. |