2019. november 22., péntek

Erre-arra a dombságunkban

Az erre-arra persze azt jelenti, hogy amerre a vadászok hagytak. A Gurovicánál "szálltam be" a dombságba,de ekkor még elvétettem a vadászati tilalmi feliratot. Enyhítő körülmény, hogy nagyon hülye helyre rakták ki, és a Gemenc Zrt. honlapján sem szerepelt. Csak visszafelé láttam meg, amikor direkt figyeltem már. A Gemenc egyébként szinte egész novemberre, meg egy kicsit decemberre és januárra is le van zárva, hogy aztán februártól március idusáig felrakhassák majd az "agancstolvaj  mindenki" koronát.
Ma egy "Via  Szekszárdi-dombság" nagy túrára készültem, ami az Óriás-hegy előteréig tartott. Itt akadtam össze a vadászokkal, és hamar felismertem, hogy miattam nem fogják lefújni a hajtóvadászatot. Így egy kulturált  beszélgetést lefolytatása után, oldalirányba kitérve az Óriáshegy gigantikus szurdokán  keresztül ereszkedtem vissza Gurovica irányába.

Most sem egyszerű ide bejutni, vegetációs időszakban meg szinte lehetetlen.

Pedig az egész dombság legszebb löszszurdikja van itt.

Hatalmas omlásnyomok.

Innen egy bagoly szállt fel.

Sajnos csak néhány méteren tart ez a grandiózus rész.

Aztán szelídebben folytatódik.

Ez nincs kibetonozva, erre csak a vaddisznók és az őzek járnak.

Az alsó része már ennek sem járható.

Hollóból rengeteg van már.

Szusszanásnyi kilátás.

Aztán bevetem magam az akácos iszonyatba. Régebben itt láttam életem első löszkútját.

Megtalálom, de nagyrészt beomlott már. Semmi félelmetes nincs már benne.
Üde színfolt az akácos iszonyatban.

Alvégről még egy szarvast is sikerül fotóznom.

Egyszerű kis felvétel a felületi feszültségről.

Aztán a szőlőhegyről végre megpillantom a Gurovica-erdőt.

A késő ősz színei.
Szőlők közt ereszkedem le az autómig.
 
Végre a nap is kisüt egy rövid időre. 

Áttűzök Szálkára, hátha itt nem vadásznak. Szálkán is a hollók ...

...és az erdőtilalmi táblák fogadnak.
 
Grábóc felé térek ki. A Grábóc környéki táj ismét lenyűgöz. Ráadásul - mint valami látomás- lóháton egy gyönyörű fiatal lány közelít.

Egy szép nádasdi keresztnél eltéblábolok bevárva a lovast, akiben egyik volt tanítványomat (nemrégiben avatott doktornőt) sejtem. Aztán kiderül, hogy a húga, de távolról különösen hasonlítanak egymásra.
Azt hiszem ki kell most már jelenteni, nem Szálka a legszebb dombsági falu. Ez a cím Grábócot illeti.

Visszafelé elgyönyörködök a napnyugta fényeiben.

A Mecsek ormai felett lévő felhőkben tűnik el a Nap.