Ősrégi őrségi képek

Felsőszölnöki hajnal.

Ugyanaz pár órával később.

Csodálatos listás méretű, eddig ismeretlen vadkörte (320 cm) a felsőszölnöki Jánoshegyen.

A mellette álló épület ma turistaház az "Öreg körtefához."

Hajnal őszi kikericsek tengerével.

A másnapi hajnal ugyanolyan.

Erdei utunk.

Őrségi táj.

Ősrégi ház.

Ígérem, ez az utolsó ilyen kép,

Itt laktunk.

Még egy ősrégi őrségi ház.

Itt sok a páfrány.

Itt már elterjedt nyugat felől az invazív bíbor nebáncsvirág.

Jánoshegyi hangulatok 1.

Jánoshegyi hangulatok 2.

Jánoshegyi hangulatok 3.

A szentgotthárdi apátság parkja feltárt dendromán szempontból. Előtérben a listás vérbükk.

Szépen rendbe tett ház.

Nem mindegyik ilyen szerencsés.

Az őrségi erdőknek nagyon jó a híre. Így aztán nagy volt a csalódásom, mert valójában alig különböztek az itteni erdők mondjuk a Geresdi-dombság erdeitől. Négy dolog tűnt fel nekem most: 1. Több itt a gomba 2. Több itt a páfrány

3. Időnként hatalmas lucokat lát az ember. 4. Kevesebb a tarvágás. Mindez a hűvösebb klímára és a több csapadékra, és arra vezethető vissza, hogy ez mégiscsak egy nemzeti park.

A Hármashatár pont azoknak ajánlható, akik szeretik a szimbolikus helyszíneket. A határkő érdekessége, hogy a nemzeti címerek alatt különböző dátumok vannak. Ausztriánál 1919.IX.10, Szlovéniánál mindkettő, 1919.IX.10, és 1920. VI.4.

Ez az Ausztria felől felvezető út.

Ez a Szlovénia felől felvezető út.

Ez a mi oldalunk felől felvezető út.

Itt állhatott régebben a vasfüggöny. Osztrák oldalról fenyősor jelezte a határt.

A legtöbben most a magyarok voltak itt fenn. Köztük egy társaság autókkal is. A szlovén erdei kerékpárútat használták. Itt aztán nyitott ajtókon keresztül szólt a tucc-tucc zene, harsány mulatozás közben főtt a bográcsban a pörkölt, PET palackból folyt  a bor, aludobozból a sajátmárkás sör.

A szlovének, az osztrákok, és néhány magyar család csendesen ücsörgött.