A Márvány-vízesés (Cascata delle Marmore)

Umbria leglátogatottabb természeti látnivalójáért a tartomány déli részéig kellett utazni, ahol nagy hegyek magasodnak

Itt van a világ legnagyobb mesterséges vízesése. A vízesés persze nem mai gyerek. Kr.e. 271-ben a fennsíkon lakók a Velino folyónak új medret építettek, hogy ne folyjon vize a közelben lévő tóba, és egész egyszerűen lecsorgatták a folyó vízét a fennsík magas szegélyéről. Nyilván az ókori rómaikat nem a turistalátványosság foglalkoztatta, hanem a maláriaveszély miatt ki akarták szárítani a tavat.

Három lépcsőben összesen 165m-t esik a víz, ez a második lépcső.

Ez a harmadik lépcső

A három nagy lépcső mellett több kisebb zubogó is akad

Szűk szurdokban zubog tovább a  víz

A harmadik lépcső kis víz idején. A víz nagy részét ugyanis egy délelötti egy délutáni , és egy esti párórás időpont kivételével ma már egy vízerőműbe terelik.

Izgalmas és jól kiépített út vezet fel a legnagyobb lépcsőhöz

A legnagyobb lépcső kis víz idején. Ez 83 m magas.

 

Szépsége teljében

Umbriai és toszkán tájak

A Trasimeno-tó. Olaszországban egy olyan nyugodt, csendes helyet kerestünk, ahol lehet fürdeni. A napernyős, homokos tengerpart, Rimini, Bibione meg hasonlók, nyilván szóba sem jöttek. Dél-Olaszország vagy Szicília meg túl messze van, így esett választásunk erre a tóra.

Önkéntelenül is a Balatonhoz mértük ezt a tavat. Területre kb. ötöde a mi tavunknak. Van 6-7 strandja és kempingje, ami szinte semmi a Balatonhoz képest. Mint a képeken is látszik, nincsenek az erdőhatárig felfutó nyaralónegyedei mint a Balatonnak, és a horvát tengerpart hatalmas apartmanházai is hiányoznak. Nem volt csípőszúnyog, helyette viszont annál több árvaszúnyog. És ami számomra fontos, egyáltalán nem volt tömegnyomor. Ez a sekély tó (legnagyobb mélységi is csak 6m) nem lett közkedvelt turistacélpont. Még az 1950-es években is maláriás vidék volt, a szeszélyesen változó vízszintjét pedig csak az elmúlt évtizedben sikerült úgy-ahogy stabilizálni.(Még 2008-ban is csaknem teljesen kiszáradt.) 1995-ben pedig természetvédelmi terület lett.Vize - a Balatonhoz hasonlóan - szinte ivóvíz minőségű, korábban azért is száradt ki majdnem, mert a környékbeli városkák egyszerűen megitták nyaranta a vízét. Azóta több hegyi tározó is készült a környéken.

Egy búbos vöcsök. Háttérben a tó egyik szigete

A tó egy hegyi város, Panicale teraszáról, egyik szigetével, alkonyatkor

A tó Nagy-szigetén ( Isola Maggiore) egy kisebb falucska, egy vár és egy kápolna van.

Panicale városa a tó felett, a városkát itt mutatom be.

A tó partján a legnagyobb település Castiglione del Lago. Ennek várát látjuk a képen. A háttérben Montepulciano hatalmas hegyi városa már toszkán területen fekszik, és a másik blogomban fogom bemutatni, sok más műemlékvárossal egyetemben.

A tó legnagyobb szigete a Polvese. Ezen is van egy vár meg egy kolostorrom, aminek tornya a képen látható. A sziget felett egy seregélyraj húz el.

A tó Montepulcianoból. Előtérben Castiglione del Lago városa, háttérben feltárulkoznak az umbriai hegyek.

Két fürdőző magyar lány. Külföldi nem sok van errefelé. Rajtunk kívül több francia, holland elvétve német. Az osztrák hidegfront ide is elkísért minket, de szerencsére eső nélkül, napfénnyel. De az első itt töltött napunkon még olyan hideg szél fújt, hogy estére elővették az olaszok a kabátokat is. Aztán szerencsére visszatért a nyár.

Néhány állat a tó körül. Üregi nyúl.

A szárcsa a leggyakoribb vízimadár itt is

Sirályok kis számban. Nekem úgy tűnik, a tengeri fajok járnak erre.

Gyíkok mindenfelé. Ez például a sátrunkon.

Egy másik faj is meglátogat minket

Tipikus umbriai táj Assisi környékén

Toszkánia déli részén található az Orcia-völgy, ami ami Tokaj-Hegyaljánkhoz hasonlóan, mint kultúrtáj került a világörökségek listájára. Kilátás Montepulciano városából

A másik irányba

A nyárra szinte elsivatagosodik a táj. Kilátás Pienzából

Tipikus hegyi város hatalmas középkori toronnyal

Toszkána, ahogy tipikusnak képzeljük

Karintiai kalandok

Gyermekeink születése előtt feleségemmel végigkempingeztük fél Európát. Most már felnőtté cseperedő lányainkkal indultunk útnak, és  -már csak financiális okokból is- ismét a kempingezést választottuk.

A napfényes Itália felé tartva egy rövid megállót terveztünk Karintiában, az általam kevésbé felkapottnak gondolt Turnersee partján. Az időjárással nem volt szerencsénk, már szemerkélő esőben vertünk sátrat.

Másnap hajnalban még megmerítkeztem a kellemesen meleg és elképesztően tiszta vizű tóban, ahol a szinte már bálna méretű pontyokat is tisztán látni. De aztán viharos széllel és özönvízszerű esőzéssel  ránk tört a hidegfront.

Esőben "pipáló" hegyek látványa volt a nap meghatározója, ha egyáltalán lehetett valamit látni.

Eredetileg egy kétezres csúcs meghódítását terveztük. A hóhatár azonban lejött kétezer méter alá. A tóparton, a völgyekben sem mértünk ezen a napon 11 foknál melegebbet.

Arra gondoltunk, hogy az esőben megnézzük a hatalmas hochosterwitzi várat, de a pocsék időben áram nélkül maradt a vár és nem nyitott ki.

Így a közeli Strassburg várával próbáltunk meg vigasztalódni

Innen szép kilátás lett volna a környékre

A vár a gurki püspökök birtoka volt. Sok emlék a gurki templomból ide került át a korábbi évszázadok alatt. Így itt őrzik Gurki Szent Hemma románkori síremlékének töredékeit is.

Gurki Szent Hemma gótikus szobra

A reneszánsz belső udvar

A közeli Lieding gótikus temploma

A várkápolna barokkizálása volt az utolsó jelentős momentum a vár építésének történetében, aztán a gurki püspökök sorsára hagyták. Néhány tűzvész csaknem megpecsételte a sorsát, és az 1950-es években az életveszélyessé váló falakat le akarták bontani. Aztán inkább helyreállították.

Ma  zömében számunkra közepesen érdekes kiállítások vannak az épületekben, amiket abban a reményben néztünk meg, hogy közben eláll az eső, így beáldoztuk a nem is kevés belépődíjat.  (A képen Dietmar Franz, kortárs karintiai művész grafikája látható, aki több parafrázisát adta Brueghel híres képének.)

Tipikus

A várból rálátni a gurki székesegyházra is.

A székesegyházból több középkori sírkő került át a várba korábbi évszázadok alatt. Ez egy románkori

Itt egy gótikus

A várkápolna alsó szintje

Aztán a gurki székesegyház megtekintése következett. Ez a templom a barokkizált tornyok ellenére Ausztria egyik legjelentősebb román-gót emléke, és nem is okozott csalódást. Sajnos nem lehet bent fotózni.

Estefelé az eső alábbhagyásával egy könnyen végigjárható természeti látnivalót kerestünk fel, az Ebrach-patak áttörést, a Trögerner Klammot.

Hála az esőnek, legalább a kis vízesései bővizűek voltak

Tipikus

Egy kicsit a Békás-szorosra emlékeztetett engem, azzal a lényeges különbséggel, hogy itt nincs semmi turistavadító bazársor meg tömeg, és persze egy kicsit szerényebb annál.

Tipikus

A kis patak is sáros folyócskává duzzadt

A szurdokon egy közút halad keresztül a gyakorlatilag lakatlan Trögern felé, de annyira nincs az útnak forgalma, hogy babakocsizóknak és tolószékeseknek is ajánlják túraútvonalként.

Estére elállt az eső, sőt még némi naptevékenység nyoma is felfedezhető volt. Kezdtünk reménykedni, de aztán másnap reggel már ismét esőben bontottunk sátrat, hogy a napfényes Itália felé vegyük az útirányt.

Útban Itália felé.