Egy kis vöcsöktől egy új nagy nyárfáig a környéken

Sok helyen látni kis dombságunkban a szépséges őszi kikericset.

A Keselyűsi-Holt-Sió az idén szerencsére csak mérsékelten "spenótosodott" el. 

A nagy tölgy talán már a 600-os klubjának a tagja lehet.

Amióta nincs torony, nem lövök tisztességes madárfotókat a Sároson.

Most csak az itatónál látni a Sárosra. 

Gemenc Zrt. és a alapítványa jóvoltából szépen megújult a Beöthy-kereszt, mint arról már én is beszámoltam. Mögötte a felújított, igényes apartmanházzá átalakított Keselyűsi-csárda. A közelben az egykori kisvasúti fogadóépületben nyílt "Haloda a fűz alatt" is egyre jobb hírű halsütő étterem lett. Úgy látszik a  kerékpárút némi pezsdülést hozott Keselyűsnek.

Kár hogy pont mostanra rohadtak el a Sárosi-kilátó lábai.  Nemrég egy fa is majdnem rádőlt. 

Alkonyi fények a Széptölgyesi-tavaknál. 

Barázdabillegető. 

Vidáman lubickoló kisvöcsök.

Ritkán látom a környékünkön ezt a madárfajt.

A halgazdálkodóknak sincs könnyű évük.

Búbos vöcsök nagyobb csapata a távolban.

Szüretre készülő hangulat a dombok közt. 

Jön az eső városomra.

Ez a vidék szerénységre nevel. 

Szépnek nem nevezhető szil a Hátfői-erdőben.

Szarvasbőgés szezonban, a nem tilalmas rövid időablakokban korábban is kinéztem a Gemencbe, néha nem is eredménytelenül. Még a Drei Zinnennel a lábamban is élveztem ezt az erdei sétát, sőt némi  dendromán pezsdülés is elkapott. 

Sokszor jártam régebben errefelé, új fában nem reménykedtem, centit sem hoztam. Viszont az elkapott hév arra sarkalt, hogy megkeressem a nagy 920-as nyárfát, ami 2019-ben már igen odvas volt. Betértem a sűrűbe arrafelé, ahol emlékeim szerint lehet, de csak egy kb.700-as nyárfára akadtam.

Arra gondoltam, hogy ez a már régebbről ismert 700-as, bár a közelben álló növendékek nem voltak ismerősök. Itthon a mobil adatok elemzésével sikerült  igazolnom, hogy egy új fára akadtam. Le is írom koordinátáját, nehogy elfelejtsem: 46.339498, 18.850334

Apróságok a nagy fa testén. 

Nagyon távoli szarvasbőgés hangok közt kiérek Holt-Sió partjára. Ezúttal bikát, háremet nem látok. 

Tisztes szilek a parton.

A nem túl csábító nevű Dög-tó partján ismét rám tör a nosztalgikus Gemenc-élmény.

A Dög-tó foka. 

 Valaha valaki valakiket itt tájékoztatott /figyelmeztetett valamiről/valamire. 

Az élet senkinek sem könnyű. 

A Dög -tó. Vannak vízimadarak is, de a szúnyogok rábírnak, hogy ne üljek percekig leselkedve. 

Régen itt vízgazdálkodás folyt, ma már az is öröm, hogy még van víz.

A Sáros hosszú foka a Sió irányába.

A fok a Sáros felé. 

Laci bácsi hajója megvan még. 

Az oda vezető ösvény is a megszokott ápoltságot mutatja. 

 

Pusztulás és gyarapodás Tolnában

Poros út a kukoricásban, vas jelekkel.
Ez az út vezet a nemrégiben felújított somolyi templomromhoz. Száraz időben poros, de járható. Felhőszakadás után kevésbé, mint ahogy azt a rom megáldása után sok hívő a pécsi püspökkel egyetemben megtapasztalhatta.

Egy fővárosi építőipari cég vállalta magára a ROM Vándor kezdeményezés keretében ennek a templomromnak a felújítását. 

Igényes, szép munka lett,  apró ötletekkel. Vékony dróton lóg valami galambszerű. 

Jó szögből nézve összeáll a kép. 

Korábban ennyi látszott a 65-ös út környékéről. Innen átvágva lehetett eddig legkönnyebben megközelíteni. Így sem nézett ki rosszul. 

Történetéről minden ismert tényt megtudhatunk K. Németh András tanulmányából. 
50 év múlva ezek az eperfák akár össze is nőhetnek és akkor már egy gigantikus eperfáról is elhíresül a templomrom. 

1999-2000 táján már annyira elszaporodtak itt a kincskeresők vandálkodásai, hogy a Wosinszky Múzeum munkatársai inkább szakszerű feltárásos leletmentést végeztek K.Németh András  vezetésével. Ekkor tisztázták alaprajzát is, amit most sövényfalakkal kívánnak jelezni. A lajtkocsi a frissen ültetett sövény öntözővizét tárolja.  

Következő megállónk a Csicsói-kápolna. 

Dúzs is idelátszik. 20-30 éve, amikor először jártam itt, még birkák legeltek a kopasz domboldalon. szebb is volt a kilátás. 

A Szentkút. 

A környéket gondozzák, templom is szépen felújítva, fellendülőben a hitélet is a búcsúsjáró helyen. A templom zárva, azért mégsem Tirolban vagyunk, hogy visszautaljak lavanti élményemre. 

Ezt a nádasdi stílusú régi keresztet is idehozták. Jó érzés megállni, nézelődni, merengni itt. 

Megállunk Hőgyészen is platánnézőbe. 

Az egykori  Mercy-Apponyi kastély hatalmas parkjának az egykori granáriumon túl is volt folytatása. Itt is van egy tó, ami mellett óriási platánok állnak, meglehetősen elvadult környezetben már. Most mintha fűrésztelep lenne itt, de a kerítés magas, a kapuk zárva. most sem jutok ide be. 

Odvas platán áll itt is. 

A falu központjában lévő sváb-székely emlékparkban is áll néhány szép példány. Régebben mértem őket, akkor még távol voltak a listahatártól, szerintem most sem érik el azt. Centi megint nem volt nálam.

Pósfai György 2004-ben mérte ezt az odvas fát, ami közvetlenül a főút mellett áll, akkor volt 662 cm. A 2005-ös Dendrománia című könyvében lévő fényképen ugyanebből az odúból egy nagyobbacska gyerek kandikál kifelé. Mintha nem is telt volna el közben több mint húsz év. A fa ma is zöldell. 

A kastély és a park viszont szomorú állapotban van. A 2000-es évek környékén még tartott a kastélyszállók divatja, Hőgyésznek is jól ment sora.  A 2008-as válság és a megváltozó turisztikai szokások viszont csődbe vitték a hotelt. Bezárt, de őrizték. 2015-16 táján a Pharaon-ügy kapcsán ismét bekerült a hírekbe. Akörül is jártam ott, akkor rendbetették a parkot és az épületet. Még a fák metszését is elvégezték, újra volt remény. Aztán újra csönd. Legutóbbi időkben csak a helyi újság rendőrségi híreiben lehetett róla olvasni, mit loptak épen le az épületről. (csatornák, rézborítás, lámpák, kilincsek, vezetékek stb.)  De a kerítés ép volt, a kapukat, ajtókat zárva tartották. A helyi hírek szerint az utóbbi időkben a pusztulási folyamat felgyorsult.  A falu polgármestere is megszólalt, de csak elhúzódó tulajdonosok közti perekről, rendezetlen jogi helyzetről tudott beszámolni, azokról is csak általánosságban. A kastély pusztulását viszont megerősítette.  Képek is megjelentek itt-ott a pusztuló műemlékről. Mi is azt tapasztaltuk, hogy a park nagy- és kiskapuja is tárva. 

Gondoltam megnézem milyen állapotban van a nagy platán. Őzek ugráltak a gondozatlan parkban. 

Minél közelebb ér az ember a kastélyhoz, annál szomorúbb lesz. 

A nagy platán körül hatalmas dzsuva, meg sem lehet közelíteni, de szemmel láthatóan a platánok szívóságát itt sem kezdte még ki az elvadultság, bár törzsére felfutott a borostyán. 

A falu kiskastélya is hasonló állapotban, de szerencséjére a kapu még zárható. Közel a helyi rendőrőrs, ez is ad némi esélyt.  Legutóbb még  a Dunaferr vendégháza volt, ebből is sejthetjük sorsának reménytelenséget. Néhány éve még ingatlanhirdetések közt találkoztam vele. 

Hazafelé beugrunk Murgára, ahol ma alig 40-en élnek. Zsákfalu. Régi temető gondozottsága reményteli.  

Ritkán látogatható csodás evangélikus temploma szépen felújítva, de hívő nélkül. Csend, nyugalom, béke.

Van némi remény arra, egyfajta üdülőfaluként megújulhat. Egy fiatal pár is a faluba költözött, egy öreg ház felújításával jól haladnak, szépen gondozott kertjük bőven termi a zöldséget, gyümölcsösöket. Murgáról régebbi írásom itt olvasható. 

Egy archív képpel zárom tolnai utunkat. Közvetlenül a 65-ös út mellett, távvezetékek,   utak és járdák fölé belógóan, az evangélikus templom fölé tornyosulóan állt ez a szép tölgy. Még nem érte el a listás határt, de dinamikusan tört afelé.   Most azzal kellett szembesülnöm, hogy ezt a fát oly mértékben visszavágták, hogy környezetére a lehulló száraz ágvégek már semmiféle veszélyt ne jelentsenek, azaz egy torzó lett belőle. Hasonló folyamat zajlik- kevésbé radikálisan-  a tőle néhány száz méterre álló országos rekorder feketedióval is, ami pechére egy iskolaudvar kellős közepén áll, ráadásul szintén közel épülethez, járdához, és a szüneteben gyerekek rohangálnak alatta. Zomba listás platánját az Ady Endre utcában már 2024. júliusában kivágták.
Frissítés: Nemrégiben Pósfai György is felkereste a tölgy csonkját, és megmérte, ez 505cm-nek bizonyult így a listásra is felkerült. Mivel a csonk alsó részén még talált zöldellő ágakat, ezért a listára is felkerült.
El is gondolkodtam azon, hogy milyen menőnek tartjuk a városligeti Zene Házát, amit átdöfnek a fák. Büszkén hirdetjük, hogy nem kellett kivágni ezeket a fákat.   De egyik már szárad. Mi lesz a sorsa ezeknek a fáknak? Nyilván potyognak majd ágai, ki kell majd vágni, csak néhány évet nyertek.. Én azt mondom, hagyjuk békén a fákat, melléjük ne tervezzünk épületeket, az épületek mellé meg ne ültessünk olyan fákat, amikkel később csak gond lehet.