Májusi körkép, főleg a Dél-Mezőföldről

Tipikus táj a Dél-Mezőföldön, Szedres határában. Sok szántóföld, szigetszerű foltokban a Sárvíz galériaerdői, rétek.

Szedres határában a Tarkasáfrányos-rét természetvédelmi terület sarkában van egy kis füzes. Ide jöttem nőszirmokat nézni, fákat mérni. Nőszirom sehol, a fákhoz még mindig nem tudok bemenni, mert a zsombékosban bokáig süllyedek a vízben. 

Lila ökörfarkkóró most itt a legjellegzetesebb virág. 

 

Ez a kép is tovább erősíti azt a sztereotípiát, hogy az őz (avagy egyenest őzike) szelíd, jámbor, kedves állat. Pedig nem is.

Tipikus.

Sűrű, erdei részekre is benézek, hátha látok valami érdekeset, de csak sűrű, erdei részeket látok.

Néhány nappal korábban szintén erre jártunk alkony tájékán.

Néhány "hangulatos" alkonyi kép készül... 

...az egyébként közönséges lila ökörfarkkoróról.

Még találunk tavaszi héricset is.

Sőt, kifejezetten sokat. 

Fűszernövényként is nagyon kedveljük a kakukkfüvet. 

Tolna és Szekszárd közt is egy nagy területű természetvédelmi terület fekszik, a Kapszeg-tó.  Ha leírást olvas róla az ember, pl. ilyent, akkor valami gyönyörű dologra gondol. Az ott leírtaknak azonban legalább egy állítása hamis. Nem a szabályozások révén keletkezett, hiszen már az I. katonai felmérés térképén ott találjuk, tehát természetesen. évszázadokkal korábban lefűződött morotva tó. Én úgy hallottam, hogy a gémtelep is elköltözött innen, nagyjából az M9-es átadása környékén. 

Ritkán járok erre, mert a terület nehezen megközelíthető, sok szenvedéssel, és kevés gyönyörrel jár. Most is elhatároztam, hogy  majd néhány év múlva nézek ki ide legközelebb.

Keselyűsben most is sok a vitézkosbor. 

Más orchideafajt viszont az idén nem találtam itt. 

Fehér színváltozat

A sombereki szőlőhegyen

 

Úgy gondolom talán a sváb szőlőhegyeknek is van valamiféle hangulata, legalábbis a múltkori bátaszéki és máriakéméndi élményeim erre utaltak. Most Somberekkel tettem próbát.

Somberek kicsit már lapos részen fekszik. A Geresdi-dombság nyúlványai itt már alig emelkednek az alföldi lapály szintje fölé.

Felújított szép pince akad azért itt is, de nem állnak nagyon sűrűen.

Rigó egy oszlopon.

A szőlőhegy legmagasabb pontján szép képoszlop.

Innen közepes élvezeti értéket nyújtó kilátás van a falura, mögötte a "Sváb Olimposz", a Zengő.

A szerb templom tornya és a Mecsek.

Kilátás a másik irányba. Milyen lehet a sombereki bor? A Baranyai Fehérborút egyik állomása ez a nem kifejezetten markáns borászfalu jelleget mutató település. 

A szőlőhegy lábánál szokatlanul nagy területen fekvő, dzsuvától megszabadított szerb temető. Összességében Sombereken ne keressünk Máriakéménddel összemérhető élményéket, de azért a falu más sváb emlékei révén egy sétát megér.

A hódok és a pókbangók földjén

A keselyűsi Holt-Sión magasan tartják a vizet a halak ívása miatt. A Siózsilippel itt pótolható a már rendszeresen kimaradó tavaszi árhullám.

Fantasztikus  pókbangó egyedszámokkal...

...beindult a kosborszezon Keselyűsben.

Pillanatnyi benyomásoknak engedelmeskedve bevetem magam a gemenci rengetegbe. Rögtön hódrágta hatalmas fákba botlok.

Tőzikék ezrei.

Hódlyukak.

A Holt-Sió és egy kis kobolya közt a hódok kis csatornát ástak ki.

Szokatlan, de egy nyáj legel a gemenci sűrű erdőben. 

A Holt-Sió, de nem az ahol a pecások is vannak, hanem a másik vége, ami kevésbé ismert.

Az élő Sió. 

A Sió egyik foka. A Sió medrében régen itt a Duna folyt. 

A Holt-Sió vége.

Minden partmenti nyárfát szépen végigrágtak a hódok.

A Sió egyik újabb foka. Most ki tudtam kerülni, de 500-as Dunaszintnél már gázoltam itt át a jeges vízen.

A hódok elég alaposan kidöntötték ezt a part menti nyárfasort. 

Ismertem már ezt a fehér nyárfát, de még nem mértem. 588cm

Ez a pókbangó már a tengelici Pókbangós-réten van. 

Nemrég jártunk itt, akkor még persze nyoma sem volt a pókbangóknak.

A rét egyik felén alig akadtunk pókbangókra, és sokkal több volt pl. az ernyős sárma.

Egy vizenyős ér melletti fasorban nagy égerre akadunk.  Alacsonyan ágazik el a jobb oldali ága. A másik kettő egyben lévő 270cm. Ha a mellmagasság alatti harmadik ágat is belemérem, akkor  350 körüli,

A fasortól különállóan egy szép 260cm-es éger. Elég bénán tudtam csak lefényképezni, az alját kicsit levágta a mobil, mert abban nem látom normálisan a képet.

Kakukkfűből is rengeteg van.

Sűrűsödik az állomány.

Aztán jönnek olyan helyek, ahol annyit látok, mint életemben még soha.

Régen itt is legeltettek. A kút még megvan, a gémje már belezuhant a vízbe.

Vizenyős foltok. A múltkor itt még alföldi szikeseket idéző madársereglet volt, de ennek már nincs nyoma.

 

A Pókbangós- rét távolról. Repceföldek közé ékelődött.