34 km a Vajas-fokon

A Vajas-fok egy ősi Duna-ág Kalocsa és Baja közt, ma már zsilipekkel szabályozott csatorna. Régóta beszélgettünk arról Rizner József barátommal, hogy egyszer elvisz ide.  Most a rekkenő hőséggel megáldott vasárnapi napon ez össze is jött.

 Indulás a dusnoki strandtól. A strand maga idilli hely, szomszédságában vendéglővel. A Vajas vize tiszta, fürdőzésre csábító, de ezt itt inkább csak a gyerekek teszik  a partközelben. Beljebb ugyanis már eléggé hínáros.
Józsi kenusként kezdte az ismerkedést a környékbeli vizekkel. A labilis kenut az elmúlt években - remek műszaki érzékről tanúságot téve-  átépítette trimaránná, a végébe kis csónakmotor is került. Az egész vízi készséget  két párnázott szék teszi szinte már kéjesen kényelmessé.
Frissítés: Azóta a Vajason betiltották a motoros csónak használatát. 

Az első méterek a fokon. A Vajas jól ismert a vízitúrázok és pecások előtt is.

Az első kanyar. A fokon való haladást a sok kanyar teszi változatossá. Légvonalban 7km-re volt az indulási és a visszafordulási pontunk, de ez a vízen csaknem 17 km lett.

Virágzása teljében a tündérfátyol.

Az út első része jobbára mezőgazdasági jellegű tájon halad keresztül.

Hasítunk! Szalmakalap, fehér póló kötelező kellék. A p.lázi kaland után féltem a rekkenő hőségtől, de a vízen, fák közt suhanva kifejezettem kellemes idő volt.

Aztán érintjük a Lenesi-erdő szélét.

Egy földút hídja.

Helyenként horgásztanyák a fok mellett.

Vízimadarak is kellő számban. Sok jégmadarat láttunk, de a gyorsan cikázó kis szépséget a robogó motorosból nem tudtam megörökíteni.

Több helyen öntözésre szivattyúzzák ki a vízét.

A Lenesi-erdő szélén.

Grandiózus vadles?

Sok tündérrózsa.

Vízitök is akad.

Az M9-es hídja.

Egy sima kis földút is erős betonhidat kapott az M9-es mellett.

Az M9-es után a Gemenc alföldi oldalának erdeibe vezet a Vajas. (Hivatalosan ez a rész nem tartozik a Gemenchez. Ez a terület Karaszi-erdő néven a Lenesi-erdővel együtt Hajósi Erdészethez sorolták.Persze ilyen alapon a Veránka-sziget sem tartozna a Gemenchez, mert az is a Hajósi Erdésezthet tartozik.)

Ezek a Vajas-fok  leglátványosabb szakaszai.

A madarak is megszaporodnak.

Itt egy fiatal bakcsó.

Sulyom mezők.

Messze még az ősz, de sok falevél hever már a vízen.

Tündérfátyol

 

Tündérfátyol és tündérrózsa. Mindkettő védett.

Vízi hangulatok.

Balról egy bakcsó.

Behajoló ágak.

Aztán jön a kellemetlen meglepetés.  A Vajas-toroknál terveztük a fordulást. Ott kisebb kirándulóközpont van, remek kikötési lehetőségekkel, de most nem érünk oda. A fokon keresztül ugyanis két hatalmas csövet vezetnek keresztül, ez megfogta a hordalékot, és egy keresztgátat hozott létre. Csak tippelni tudom, hogy valami öntözőcső lehet ez is, és a közeli Dunából viszi a vizet.  

Így egy horgászhelynél lesz kényszerű kikötésünk.

Vadkacsák.

Fordulunk vissza.

Szürke gém.

Még több szürke gém.

Visszaérünk a földek közé.

Egerészölyv.

Az 51-es út közelében a Garábi-csatorna zsilipje és hídja.

A rucaöröm nevű vízi haraszt is a holtág védett növényei közé tartozik.

Feltűnik a dusnoki templomtorony és az 51-es út hídja. Utunk lassan véget ér. Szinte a tavalyi Tisza-tavi túránk élménye ismétlődött meg, Szekszárdtól 30 km-re.

A Vajas-fok általunk bejárt részének műholdképe. Az északi irány a jobb szélen van.

Öntömjénezés

Sós Csaba pécsi nyugdíjas, aki idejének egy részét azzal tölti, hogy Embermesék címen egy beszélgetéssorozatot közöl a Facebookon. Legutóbb én voltam ennek a részese. Előttem Orsós Teréz festőművész, azt megelőzően Tóth István Zsolt, blogomban is többször előforduló természetvédő volt vendége. A portrésorozatnak itt olvashatjuk első részét, itt a másodikat, itt pedig a beharangozó részt Sós Csaba gondolataival, és jobbára az én képeimmel.

Még egy-két kép a vonyarcvashegyi Szent Mihály-domb környékéről

Következzék akkor még néhány szedett-vedett kép a Balatonról.

Ezúttal sátraztunk. Sátrazni ott érdemes szerintem, ahol némi természetközeli élmény várhat az emberre. Ebből a szempontból talán az egész Balaton körül legjobb ilyen hely a vonyarcvashegyi Park Kemping a Szent Mihály domb tövében. Ennek a nagy területű kempingnek a hátsó, eldugott szegleteiben még tényleg a természet ölén érezheti magát az ember, távol a parcellák nyüzsgésétől.

A kemping környezete a Szent Mihály dombról. Elől szép égererdő. Mögötte a nádas.Másik oldalról pedig  Szent Mihály domb dolomit tömbje. A természetközeliségnek persze meg van az árnyoldala is. Nem sikerült még olyan  strandot találnom a Balatonon, ahol ilyan hatalmas iszap lenne, mint itt.

Ha az ember természetközeli élményekre vágyik...(zöld lombszöcske)

osztoznia kell...(kúpfejűszöcske)

... a terület őslakóval. (A rovarmeghatározásokat Szél Győzőnek köszönöm,)

Nyolc évvel ezelőtt fantasztikus madárkavalkád volt még a kemping területéről belátható nádasban. Ez a faji gazdagság sajnos már a múlté. Az idén csak  a seregélyek hatottak az újdonság erejével. Nem a fajuk, hanem a létszámuk.

A tőkés récék mellett a másik megbízható faj.

Szárcsa is mindig akad.

Seregélyek érkeznek a nádas lecsupaszodott fáira...

... és oda leülnek.

Az idei "nagy sztárok" az árvaszúnyogok voltak.  Esténként és hajnalonként nem tudtuk elképzelni, hogy mi adja azt a misztikus dünnyögést, ami a betölti ez egész vidéket.

Itt egy pókhálón fennakadt egyed.

Szerencsére  kemping hátsó részén már világítás sincs, így az ember még a csillagokban is gyönyörködhet.

A kemping területén van egy homokdomb, ahol három nyelven közlik, hogy itt ne homokozzanak a gyerekek, mert ez a teknősök tojásrakó helye. Korábban nem sok jelét láttam ennek, de most ez fogadott minket.

Ráadásul az idén június elején egy teknős is erre járt. Sőt szinte hihetetlen, de a meredek Szent Mihály domb tetején is találtunk egyet.

Alkony a tó felett.

Seregélyek húznak a nádasba.

A Papsapka-kövek Gyulakeszi határában

Gyulakeszi temploma. Gyulakeszi határában  a Kőmagas nevezetű kis dombon található a Balaton-felvidék egyik kőtengere.

A Kőmagas felé haladva erős zoommal a Szent-György-hegy bazaltorgonáit is láthatjuk.

A terület geológiája

A kőtenger.

Atalantalepke egy kövön.

A Papsapka-kövek a környék kőtengerei közül a legkevésbé töredezettek. Szinte csak a széleken törtek le a kövek, a terület egészén elég jól felismerhető még mindig, hogy ez a Pannon-tenger homokos, sík fövenye volt egykoron.

Molyhos tölgyek nőnek jobbára a kövek közt. A dombon azonban az itt invazívnak tűnő fekete fenyő borítja.

Egy omladékos rész.

Egy szélén repedezett síkabb rész.

A Csobánc is idelátszik.

Csobánc várának szerény omladékai.

Csobánci sziklák.

Séta Gyenesdiás határában

Holdbéli táj kis zölddel

Vagy inkább egy kis mini Kappadókia

Valójában egy felhagyott dolomit kőbánya Gyenesdiás faluszéltől alig kőhajításnyira.

Az itteni dolomit annyira morzsalékony volt, hogy csak murvának használhatták.

A víz és az itteni pionírnövényzet alakítja a tájat.

Itt főként a vidékre tömegesen telepített fekete fenyő jelenik meg elsőként.

A dolomitot helyenként vas színezi.

Ez már a Vadlány-lik nem messze a bányától. A Balaton-felvidéken ez népszerű barlang elnevezés. De ez legalább  majdnem normális barlang nem olyan, mint a Vállus melletti vagy a Kovács-hegy melletti bazaltutcában lévő, hasonló nevű lik.

Ez sincs messze légvonalban a falu szélétől. Tisztán idehallatszanak és a fák közt idelátszanak azok a nagy villaépítkezések, amik most a környéken zajlanak.

Sziklák a lik mellett 2.

Harangvirág.

A barlang szája.