Hétvége a Gömör-Tornai-karszton: 3. Szelcepuszta környéke

Indítsuk a karszton készült képsorozatunkat egy kvízzel. Vajon mi van a képen?
A: Az Alsó-hegy egy zsombolyába pillantunk bele
B: Az Esztramos-hegy egy barlangja
C: Egy öreg tölgy odva belülről
Akit végleg szétfeszít a talány, az keressen meg e-mailben!

Masszív kerítés, medvének készült. Szelcepuszta volt Horthy Miklós kormányzó medvésének központja. Erről a skandalumról már többször szóltam. Akit a részletek érdekelnek, menjen ide. Ez a vaskerítés is medvéknek készült, de már jóval később. A helyiektől én a következőket hallottam: 1984-ben Maróthy elvtárs pártdelegáció élén Ulánbátorban járt, és az ottani elvtársaktól kapott két medvebocsot. Ezt a két medvebocsot ide dugták el. Az egyik hamarosan kimúlt, de a másik szép nagyra nőtt. Egészen addig, amíg egy arra kiránduló gyermek túl közel nem ment a kerítéshez, aztán a megvadult medve a rácson kinyúlva súlyosan megsebesítette. Ezután a medvét lelőtték.

A Színi-tető tavaszi héricsekkel.

Kilátás a Színi-tetőről a Szalonnai-hegység felé.

A szelcei öreg tölgy.

Szelcei dámbikák

Szelcepusztai látkép. A képen kettő híján az összes itteni épületet láthatjuk. A jobb oldalon lemaradt a turistaház, bal oldalon pedig a kastélynak becézett vadászház.

Ez a kastélynak becézett vadászház. Ennek előzménye volt Horthy Miklós főként fából épült vadászháza, ami leégett.

A Szelce-völgy a Fertős-tetővel. Ez az Aggteleki-karszt legmagasabb hegye, 604m.

Ismét a Szini-tető héricses rétjei.

Nemrég itt még fekete kökörcsinek nyíltak.

Még találtam egy el nem nyíltat is.

Kora reggel a tetőn.

Tipikus.

Hétvége a Gömör-Tornai-karszton: 2. A martonyi kolostorrom

Pillantás Martonyi falura a Szalonnai-hegység felől.

A Rakaca-víztározó.

Martonyi rétek.

A kolostorrom megpillantása. A középkori neve magyar fordításban Háromhegyi Boldogságos Szűz Mária Pálos Kolostor volt.Ma Martonyitól mintegy 4 km-re található  az erdő közepén. ebből 3km-t a TV-torony felé vezető úton is meg lehet tenni, csak az utolsó kilométer gyalogos.

Képről már ismertem,de egyszerűen nem gondoltam, hogy ilyen nagy. Lenyűgözött. 1999-ben az Aggteleki Nemzeti Park gondozásába került. 2001-re lefedték zsindellyel a hajót.

A helyreállítás 1. ütemében visszaállították az eredeti járószintet is a hajóban.

A kolostorépületek feltárása csak részben történt meg. Gondolom elfogyott a pénz. Ennek is magasan állnak a falai. A kolostor 1550 körül óta rom volt, a szomszédos hegyoldalból lemosódó föld magasan betemette és részint konzerválta a kolostor falait.

A helyreállítás 1. ütemében a falak közt növő fákat is kivágták. Ezek közt volt két hatalmas bükk, amelyek tuskója mementóként még mindig a hajóban található, az egyiken évgyűrűket is számoltak, és az 140-nek adódott. Ezek szorosan a falak mellett álltak és akadályozták a helyreállítási műveleteket.

A hajóban állt a másik óriás bükk.

Hétvége a Gömör-Tornai-karszton: 1.Borsodi kastélyparkok

Két és fél napos Gömör-Tornai-karszton tett utunk prológusaként az edelényi kastélyt néztük meg.

A 2,2 milliárd forintból, 85%-os EU-s támogatással  megvalósult rekonstrukció végeredménye  lenyűgöző lett. Fiatalabb éveimben Európa sok kastélyát végignéztem, és bizton állíthatom, hogy ez tényleg európai színvonal, annak is élmezőnye, sajátos, kissé provinciális ízzel, amit főként Lieb Ferenc freskói képviselnek.   A kastély bemutatása egyszerre szakszerű és élményszerű, tele rengeteg ötlettel. Bővebben majd a másik blogomban. Ezt mindenkinek látni kell! -mondhatnám lelkesen, de mindjárt kicsit el is szomorodom, mert péntek délután a hatalmas új parkolóban csak a mi autónk árválkodott, és kettőnket vezettek végig a kastély termein. Az edelényi járás egészében tapasztalnunk kellett, hogy a sok nagyszerű látványossággal messze nem arányos az ezeket felkereső érdeklődők száma.

Szokásos forgatókönyv szerint a népi demokrácia idején a kastélypark területéből falusi focipályát kanyarítottak ki, a fák jó részét kitermelték. Kis sétánkhoz nem is készültem centivel, mert hisz Szél Győzőék már jártak itt, és biztos nem kerülte volna el figyelmüket egy-két listás fa.

A park maradéka különösen szilekben bizonyult erősnek, bár ez még nincs 400-as.

Ezen mezei juhar körül is körbekerítettem  volna a centit, de valószínűleg ez sem méretes.

Ennél a szilnél azonban már erős kételyeim voltak. Lehet, hogy Győzőék mégsem  járták be a parkot?

Tipikus, újabb nagy szil.

Füzekből készült gyermekjátszótér.

A kastély egy olyan szigeten áll, amelyet a Bódva és holtágai határolnak. Utunk során még több helyütt érintettük ezt a kis folyót, és sok helyütt az volt az érzésem, hogy inkább itt kéne raftingtúrákat szervezni, nem a Murán. Itthon a wikipédia adatai megerősítettek ebben: ez hazánk legnagyobb esésű folyója.

Következő megállónk Szendrő, ez a nagy múltú műemlékekben gazdag kisváros  volt. Főutcájában a Csáky-kastély áll. A városnak 1945-ig egy ennél sokkal nagyobb másik Csáky-kastélya is volt.

A kastély parkjából alig valami maradt meg, az is el volt előlünk kerítve. A kastélyban könyvtár működik, és mire mi ideértünk, az már bezárt.

Hazafelé rohanva álltunk meg Sajósenyén, a Máriásy-kúriánál. Itt van hazánk egyik legszebb  hársfája, ami már a kerítést is félretólta.

2012-ben 590 cm volt a kerülete. Nagyszerű erőben van, most már biztos, hogy 6m felett jár.

A zengővárkonyi gesztenyésben

Pécs felé tartva egy rövid időre megálltam a várkonyi gesztenyésnél. Először a kertek közt tűnt fel egy-két száradó gesztenyekorona, de ezekhez nem tartozott vastag törzs, szép fa. Egy virágzó cseresznyefa viszont megállásra késztetett, mert még életemben nem láttam a házi cseresznyék közt ilyen vastag törzset. Kár, hogy alacsonyan ágazott szét.

Lassan pusztul a várkonyi gesztenyés, de szerencsére tényleg lassan. A gesztenyék sorvadásának sebessége nem mérhető pl. a bükkökéhez, akik váratlanul képesek feladni a létért való küzdelmet, és kidőlnek. A gesztenyék a megélt évszázadoknak megfelelően méltósággal múlnak ki, és még a gyorsan ölő kéregráknak is állva adják meg magukat. 

A jelenlegi országos második. Jegyezzük meg ezt az alakot, még találkozunk egy ilyennel.

A napfényes oldalról.

A terület összes listás gesztenyéje meg van még, persze mindegyiken vannak száraz ágak, nem is kevés.

Ez itt a kedvenc gesztenyefám, régebben nem hullott még a kérge ennyire..

A Kecskehát vonulata az egyik többtörzsűvel.

A listások közül talán ez van legrosszabb állapotban, de hamarosan kiderül, mennyi élet van még benne.

Régebben már jártam a Kocsid nevű részen is, akkor ott semmi értékelhetőt nem találtam. Most műholdképek alapján újult erővel vetettem be magam a rengetegbe. Ezt szó szerint kell érteni, mert hitvány erdőkön, szederindás dzsumbujokon átvágva találtam rá ehhez hasonló üde kis gondozott ligetekre. Fiatal gesztenyék voltak erre jobbára.

Aztán átvágtam egy szép völgyön.

A szederindák közt hatalmas csonk. Aztán egy öreg Zsiguli (úgy látszik, nem kell feltétlenül dzsumbujon átvágni ide)  meg egy idős pár. A terület gazdái. Hosszú, szokott ívű beszélgetés alakul ki, melynek főbb gócpontjai a következők: 1. Tudom-e, hogy ezek 1000 évesek? 2. A TSZ elvett mindent, nem gondoztak semmit, azért mentek tönkre 3. 1992-ben vagy 1994-ben visszavették (itt a házaspár rövid vitába kezdett az évekről), azóta gondját viselik. Ez a fa akkor még termést hozott 4. A gyereket már nem érdeklik a fák, ha ők meghalnak (a férfi 76 éves) szederindás dzsumbuj lesz minden 5. Lopják a gesztenyéket (itt egy nemzetiség megnevezése is megtörtént), még Bonyhádról is ide járnak lopni. 6. Az apja is meg a nagyapja is már gesztenyézett (ez az 1000 évre is döntő bizonyíték volt), Pestre vitték a termést egy zsidó cukrászhoz aki mindig  mondta, hogy a várkonyi gesztenyék a legfinomabbak, sokkal jobbak, mint a zalaiak, vagy az olaszok. 7. Tavasszal avart és száraz ágakat gyűjtenek, nyáron többször kaszál. 8. Itt jobb a talaj, mint a pécsváradinál (agyagosabb), itt azért is tartja még jobban magát  a gesztenyefa. 

Ennek jóindulatilag megadtam az 500-at, de kicsit alacsonyan nyílik.

Most kell felidézni a korábban már megjegyzett alakot.

A méretek is hasonlóak, 730-nak mértem a kerületét, úgy hogy az alacsonyan oldalra hajló ágat nem is mértem bele. Azt hiszem ez lesz a legnagyobb listás gesztenye, ami a Dendrománia című könyv megjelenése utáni korszakból datálható. 

Tavaly állítólag még egy mázsa termést is hozott, de nincs jó állapotban, az egyik letört ága helyén hatalmas odú alakult ki.

Egy másik, kissé már csonkított 590-es.

A Kocsid-völgy