 |
| Pécs felé tartva egy rövid időre megálltam a várkonyi gesztenyésnél. Először a kertek közt tűnt fel egy-két száradó gesztenyekorona, de ezekhez nem tartozott vastag törzs, szép fa. Egy virágzó cseresznyefa viszont megállásra késztetett, mert még életemben nem láttam a házi cseresznyék közt ilyen vastag törzset. Kár, hogy alacsonyan ágazott szét. |
 |
| Lassan pusztul a várkonyi gesztenyés, de szerencsére tényleg lassan. A gesztenyék sorvadásának sebessége nem mérhető pl. a bükkökéhez, akik váratlanul képesek feladni a létért való küzdelmet, és kidőlnek. A gesztenyék a megélt évszázadoknak megfelelően méltósággal múlnak ki, és még a gyorsan ölő kéregráknak is állva adják meg magukat. |
 |
| A jelenlegi országos második. Jegyezzük meg ezt az alakot, még találkozunk egy ilyennel. |
 |
| A napfényes oldalról. |
 |
| A terület összes listás gesztenyéje meg van még, persze mindegyiken vannak száraz ágak, nem is kevés. |
 |
| Ez itt a kedvenc gesztenyefám, régebben nem hullott még a kérge ennyire.. |
 |
| A Kecskehát vonulata az egyik többtörzsűvel. |
 |
| A listások közül talán ez van legrosszabb állapotban, de hamarosan kiderül, mennyi élet van még benne. |
 |
| Régebben már jártam a Kocsid nevű részen is, akkor ott semmi értékelhetőt nem találtam. Most műholdképek alapján újult erővel vetettem be magam a rengetegbe. Ezt szó szerint kell érteni, mert hitvány erdőkön, szederindás dzsumbujokon átvágva találtam rá ehhez hasonló üde kis gondozott ligetekre. Fiatal gesztenyék voltak erre jobbára. |
 |
| Aztán átvágtam egy szép völgyön. |
 |
| A szederindák közt hatalmas csonk. Aztán egy öreg Zsiguli (úgy látszik, nem kell feltétlenül dzsumbujon átvágni ide) meg egy idős pár. A terület gazdái. Hosszú, szokott ívű beszélgetés alakul ki, melynek főbb gócpontjai a következők: 1. Tudom-e, hogy ezek 1000 évesek? 2. A TSZ elvett mindent, nem gondoztak semmit, azért mentek tönkre 3. 1992-ben vagy 1994-ben visszavették (itt a házaspár rövid vitába kezdett az évekről), azóta gondját viselik. Ez a fa akkor még termést hozott 4. A gyereket már nem érdeklik a fák, ha ők meghalnak (a férfi 76 éves) szederindás dzsumbuj lesz minden 5. Lopják a gesztenyéket (itt egy nemzetiség megnevezése is megtörtént), még Bonyhádról is ide járnak lopni. 6. Az apja is meg a nagyapja is már gesztenyézett (ez az 1000 évre is döntő bizonyíték volt), Pestre vitték a termést egy zsidó cukrászhoz aki mindig mondta, hogy a várkonyi gesztenyék a legfinomabbak, sokkal jobbak, mint a zalaiak, vagy az olaszok. 7. Tavasszal avart és száraz ágakat gyűjtenek, nyáron többször kaszál. 8. Itt jobb a talaj, mint a pécsváradinál (agyagosabb), itt azért is tartja még jobban magát a gesztenyefa. |
 |
| Ennek jóindulatilag megadtam az 500-at, de kicsit alacsonyan nyílik. |
 |
| Most kell felidézni a korábban már megjegyzett alakot. |
 | ||
| A méretek is hasonlóak, 730-nak mértem a kerületét, úgy hogy az alacsonyan oldalra hajló ágat nem is mértem bele. Azt hiszem ez lesz a legnagyobb listás gesztenye, ami a Dendrománia című könyv megjelenése utáni korszakból datálható. |
 |
| Tavaly állítólag még egy mázsa termést is hozott, de nincs jó állapotban, az egyik letört ága helyén hatalmas odú alakult ki. |
 |
| Egy másik, kissé már csonkított 590-es. |
 |
| A Kocsid-völgy |
