2021. október 29., péntek

A Hévízi-tó

Az őszi szünetben egy nap szünetet engedélyezve magunknak, Hévízre ugrottunk.

 

A Festetics-fürdőházból elérhető déli fürdőépület. Először gondolkodtam el azon, hogy itt miért kellett majdnem mindent a vízre építeni? Tudom, hogy ez régi tradíció, de szerintem szebb lenne a tó, ha nem ide építik az épületek nagy részét. Tudom, hogy a 40m mély forrás felett a víz egy részét megfogják a fürdőépülettel, de ezt kisebb épülettel is el lehetett volna érni. 
Az indiai vörös tündérrózsa hosszúvirágú alfaját Lovassy Sándor, a keszthelyi Gazdasági Akadémia tanára honosította meg 1898-ban. 
A legrégibb eredeti állapotában fennmaradt fürdőépület az északi részen van. Ez az 1920-as években épült. Ez a legszebb. A többi épület nem kifejezetten szép szerintem, és a betoncölöpök közt úszkálni a naturalista stílusú közművezetékek közt, nem kifejezetten felemelő. 
Hévíz a pandémia előtti évben (2019) 1,3 millió vendégéjszakával Budapest mögött a második volt az idegenforgalmi toplistán.  Tavaly elvesztette vendégeinek 2/3-át, így csak 4. lett. 
A világ legnagyobb fürdésre alkalmas termáltava, az angol wikipedia szerint.
A vize most 27-28 Celsius fokos volt.
Azért, mintha kevesebb lenne a tündérrózsa, mint korábban. 
A tó körüli park egy részét standpapucsos, fürdőköpenyes séta keretében bejártam. 
A környék mocsárciprusokban erős. Nem tudom mikor ültethették ezeket ilyen nagy tömegben is. 
Egy régi kis gép volt csak nálam, ami a köpeny zsebében is kényelmesen elfért. 
Mocsárciprus őszi színekben. A dendrománia.hu-n már itthon látom, hogy az egyik parkoló körül 4 listás mocsárciprus is van. 
A tó kifolyója. 
Csak néhány bányatónak lehet tisztább a vize, de azoké biztos nem cserélődik 72 óránként. 
Az északi fürdőépület előtt is egy mocsárciprus áll. 
A tófürdő park északi részén áll a legnagyobb mocsárciprus, ami talán eléri a bűvös 300 cm-es listahatárt. 
Hazafelé megállunk a Balatonnál is.  A kis gép itt már erősen szenved.