2021. január 10., vasárnap

Temetőtől temetőig, közte nagy fák: Tengelic határában

Még a múlt héten ugrottunk be a Felsőtengelici kastélyparkba. A tó vize most nagyon alacsony.

 
Bíztató volt a terület dendromán szempontból. Ugyan innen több fa listára került, amikor Pósfai Gyurival 2015-ben itt jártunk, de még éreztem benne potenciált. (Ez a tölgy 410-es.)

Úgyhogy szombati napfényes sétánkat itt kezdtük, pontosabban a felsőtengelici temetőben. Ez egy tipikus elhagyott pusztai temető, ahová már 50-60 éve nem temetkezik senki. 

Reformátusok, katolikusok vegyesen. 

A pusztai emberek java szegény volt, csak fa keresztekre, fejfákra tellett. 

Erdei építmény. 

A Hotel Orchidea az egykori Benyovszky-kastély  nagy kiterjedésű parkjába épült még MSZMP Oktatási Központként. 1989-ben "szekularizálódott" (például ebben az évben itt volt esküvőnk is), majd nagyon jó kis szálloda lett belőle, jó uszodával, a hotel környékén gondozott parkkal. Parkjában már 2015 óta listán van ez a szép fekete nyár. 

Vékony jégréteg a tavon.

A tó partján három darab nagy jegenyenyár. A legnagyobb 590-es. 

A parkban eddig két ostorfa volt listás, Tengelic határában még további kettő. A park nagyon erős ostorfában, itt egy újabb, 320-as. 

A Benyovszy-kastély előtti elkerített részen is van egy nagy fa. Gondoltam visszafele megnézem. (Visszafele mégsem erre jöttünk. )

Még két ostorfa a tó közelében, 320 és 340cm-es kerületekkel.

Távolról bíztató mocsárciprus, közelről karcsú, 

Tipikus.

Erre sem érdemes már rámérni. 

A  völgyben homoki láperdő égerekkel. 

Itt egy listás égerre akadok, a jobbszéli oldalról. Kettős törzsű, de magasan nyílik, hevenyészve 353 cm -nek mérem. 

Igazi őserdő jellege van. 

Nagy veszteség. 2015-ben errefelé járva Gyuri kiszúrt egy nagy zöld juhart a sűrűben. Most kidőlve találom az ország legnagyobb, egykor 457 cm-es fáját. 

A bal oldalon  2015 óta listás ostorfa. 

A sűrűben egy újabbat látok, de kicsit mély a dekoltázsa. 

Nagy tragédiák mementója a fekete fenyők közt álló Benyovszky-kápolna, amit néhány éve a terület gazdája,  a Gyulaji Erdészet  nagyon dicséretesen, szépen felújított. Szép tanösvényt is létrehoztak itt. 

Régi idők tanúja a Gindly-obeliszk.  

Nagyon dicséretes, hogy a tengeliciek falujuk határában Zöld-út néven a kastélyparkokat összekötő, jól jelzett turistaútat jelöltek ki. Ennek egyik pontjáról készült ez a felvétel az úzdi tévétorony irányába. 

A Zöld-út telepített erdőkben, pókbangós rétek mellett, árnyas fasorokon halad. Az út mélypontja viszont az, amikor az osztrák gazda középtengelici birtokához érünk, ahol zárt kapu miatt a szántás és a kerítés közti félméterre kénytelenek a Zöld-utat terelni. Remélem nyárra nem nővi be  a dzsuva! Rossz előjel, hogy most télvíz idején is virít itt a csalán. 

Az egyik szép kis réten vadkörte 335 cm-es, (a szúrós bokrok miatt csak szenvedve megmérhető) kerülettel. 

Nagyot dobbant a dendromán szívem, amikor a fasorban ezt a nagy mezei szilt távolról kiszúrtam, de ez is csak elvesztett dendromán érzékemnek lett bizonyítéka. A fa "csak" 405 cm lett, pedig sokkal nagyobbnak gondoltam. 

Azért ez a szil távolról  jól mutat. 

A középtengelici Csapó-kastély csak távolról látható. Még mindig nincs felújítva. 

Pókbangós rétek. 

A fasor jobb szélén még egy listás ostorfa, 345 cm-rel. 

Megérkezünk a középtengelici temetőhöz, aminek fő helyén a Csapó Dániel kriptája van. 

A  temető, jobb szélén a kevésbé híres Csapók kriptaobeliszkjével. 

Elhatároztam, hogy az idei évtől a jelentősebb útjaim GPS-térképét is kiteszem, hogy informatívabb legyen bejegyzésem,