2020. április 19., vasárnap

Újabb és régebbi "kincsek" a Szekszárdi-dombságban


A szálkai tetőről már többször készítettem a Grábóci kolostorról felvételt. Tavaszi ellenfényben talán még nem.

A volt grábóci erdészház teraszáról még nem készítettem képet.

A mellette álló furcsa növésű tölgyre sem emlékeztem.

Idilli helyen áll ez a gyönyörű, elhagyatott erdészház. Egykor istálló is tartozott hozzá.

Váratlanul érdekes erdő környéken.

Nagyon meglepő, de listás tölgyre is akadok. (504 cm) Azt nem mondom, hogy szépségdíjas, de érdekes. Úgy tűnik, hogy egykor kétoldalt egy-egy törzs hozzá volt nőve: Ezek már jó régen lehasadhattak a fő törzsről, aminek alját jócskán megvastagíthatták. 

Függőleges panorámával. Elég magasan kezd csak ágakat hajtani.

A volt Grábóci erdészháztól induló kék négyszög jelen ne induljon el senki! Az elején egy-két kerítésnél még veszi az akadályt az ember, az ajtók nyithatók, zárhatók. Aztán olyan kerítéshez érünk, ami már csak kerülhető. Itt az elején még istenes, de feljebb a szederindák már a drótig érnek, kegyetlenül jön a dzsuva legrondább fajtája. Persze olyan dzsuván haladunk, ahol a vadak is kerülnek, elkerülhetetlen a rengeteg kullancs. Kár, hogy az általában a turistákra figyelő Gemenc Zrt. most nem rakott ki az út elejére megfelelő figyelmeztető táblákat!

Ugrás a szinte ismeretlen Bükk-völgybe.

Szomorú tájkép. Az a sok kopasz fa, ami még nem hajtott ki, az mind akác.

A névadó bükkből ezt az egyetlen egyet rejti már csak a völgy.

Újabb ugrás a dombság egy másik szegletébe. Az Óriás-hegy környékén hatalmas beomlott pince.

Tisztes mezei juhar a Sötét-völgy közelében.

Ismét rápillantunk a Bati-hegyre. A "semmiben álló autók" száma most egy. (Alig látszik, mert ez sötét kék.)

Tisztes házi dió egy eldugott erdészlak mellett.

Kilátás a Gurovica-erdőre.

A nap vége.