2015. február 7., szombat

A parásztai tanösvényen

A parásztai tanösvényt még nem jártam be télen. Ma ezt pótoltam.Én a város másik végében lakok, de az ideautózással együtt is egy óra alatt,  20cm-es hóban végigjártam ezt a kis tanösvényt.

A Faddi-tetőről korábban sem volt pazar a kilátás, de most már tényleg alig  látni valamit.

Nyáron helyenként nagy kihívás lehet átvágni ezen a hitvány akácoson.  

Egy tanúfa. A szekszárdi szőlők helyén régebben molyhos- cseres tölgyes erdők voltak. Ezeket kivágták, és a szőlőművelés alá nem vont területeken is hitvány akáccal, fekete fenyővel pótolták a fákat. A Faddi-tető legmagasabb pontján azonban megmaradt még egy tölgy a régi időkből. Tulajdonosával kicsit lejjebb össze is akadtam. Nagyon büszke a fájára a 70 év körüli úr. Figyeljük meg az oldalán a lépcsőt! Én arra gondoltam, hogy az egyfajta kilátópont, de nem. A tulaj oda szokott felülni, hogy bent legyen a fa "ölésében". Ott borozgat, nézelődik, mereng.  A fa ugyan csak 3m kerületű, de szeretné védetté nyilvánítani. Egy helyi védettséget én is támogatnék, hiszen ez a tanúfa jellege feljogosítja erre. 

Pincék 1.

Talán ez egy barlanglakás lehetett egykor.

Löszfal.

A Csontos-szurdik

Csontok

Előttem is jártak emberek

Bagatell. Érdemes megnézni a régi szeptemberi képeimet is. Hát ennyi havas élmény jutott ma nekem. Nyilván nem mérhető egy zempléni kalandhoz, vagy  egy mecsekihez.  De azért csak jobb szekszárdinak lenni, mint mondjuk mezőtúrinak, természeti környezet szempontjából (is.)