Az Adrián 1. Jadranovo

Jó sorsom illusztrálására általában "egy hátas" vagy "egy sör a balkonon" stílusú képet szoktam készíteni, most ez utóbbi elmaradt, mármint a kép, a sör az nem. 
A statisztikák szerint relatív pangás van az Adrián a magas árak miatt. Ezt alátámasztja az, hogy 3 nappal az indulás előtt bőven volt még szabad apartman, valamint meglepve tapasztaltuk azt is, hogy Triesztben sokal olcsóbbak az éttermi árak, mint a horvát tengerparton. Az átlagos magyar turisták megmentői itt is a sorra nyíló Lidl áruházak. 

Jöjjenek képek a balkonról: Közeleb hozzánk a kis Celo-félsziget nyúlványa, majd a Krk-sziget, majd az Isztrián az Ucka-hegység. 

A Krk-sziklái. 

Alkony.

Esti séták a parton: Telihold a Velebit-hegység felett. 

A Velebit és Krk sziklái Silo településsel.

Újabb képek a balkonról: Az 1400m magas Ucka-hegység az Isztrián. 

Egy dombok fölé kilógó torony a Krk-szigeten. 

Dobrinj a Krk-szigeten. 

A látványt csak egy belógó vezeték zavarta, amin időnként a környék madarai pihentek. 

Jadranovo legnagyobb strandja a Havisce-öböl, ennek panorámaképe. A kb. ezer fős falunak csúcsidőben 3 ezresre nő a lakossága. Mivel 8 strandolásra használható öble és csipkézett tengerpartja van, ezért elolszlik a tömeg.  

Kilátás az újfalura.  Jadranovo Zágrábhoz (és így hozzánk is) a legközelebbi település. (Zágrábtól kb. 1,5 óra, tőlünk kb. 5,5 óra autópályán.) Ennek megfelelően már az 1970-es években egy új üdülőfalu építésébe kezdtek, ami mára egy kulturált falurésszé nőtte ki magát. Mivel szálloda nem épült a településen, ezért  nincs zsúfoltság. 

Az ófalu és az új üdülőfalu közt elterülő Celo-félszigeten hangulatos turistautakat építettek ki. 

A hagyományos kőhányásos kerítések szegélyezik itt is az utat. Régen itt is gondosan művelt földek lehettek.

Az ófalu. Jadranovo horvátul az Adria-tengert jelenti. Így már sejthető, hogy ez egy új név. A régi Sv.Jakov (magyarul Szentjakab) volt, amit a pártvezetés az 1950-es években betiltott.  

A Lokvisca-öböl partján római romok. 

Az öböl egésze. 

 A környék legnagyobb települése, egyben zsúfolt fürdőhelye, Crikvenica.  

Alkonyi felhők. 

A verebek mellett fecskék ültek gyakran a dróton. 

A leggyakoribb lepke pedig a fecskefarkú kardos.

Egyik nap körbesétáltuk a Celo-félsziget partjait. A Krk sziklái. 

A Havisce-öböl. 

A Krk hídjának részlete. 

Szép látványt nyújtó engerparti sétautak is akadnak a félszigeten.

Tipikus.

Visszatekintés az ófalura. 

Folytatás következik.

 

A Gaja-szurdokban

A Bakony egyik méltán híres patakvölgye a Gaja-völgy Bodajk és Fehérvárcsurgó határában

 Odafelé Sárbogárdon megállásra késztetett a zsinagóga. 2022-ben egy zsidó hagyományörző egyesület tulajdonába került, azóta apró lépésekben  zajlik a helyreállítása. 

A Gaja-szurdok szemlátomást népszerű és szépen gondozott turistalátványosság. 

A nagy aszályban is volt benne víz, és a várt kellemes hűvösséget produkálta. (A felvételek még június legvégén készültek.)

Lepkék, rovarok százai hűsölnek, "italoznak" a patak partán. 

A térképek is jelzik az Ádám-Éva fa romjait. "A sokáig természetes hídként szolgáló faóriás onnan kapta szokatlan nevét, hogy a néphiedelem szerint két összenőtt példányból állt össze" - olvasom innen, ahonnan azt is megtudni, hogy "a 20. század közepén kidőlt a fa, amely a patakra dőlve segítette az átkelést. Olyannyira, hogy annak idején még fakorlátot is kapott... 2013-ban az addig többé-kevésbé épen maradt, noha már korhadó törzs egy csapadékos időszak után nem bírta tovább, és több darabra tört."

A völgyben egy másik tölgy is megállásra késztetett. Egyik része lehasadt,  így már nem éri el a Pósfai-kritériumokat.

Helyenként látványos fasor közt kanyarog a patak. 

Emléktábla egy sziklán. 

Valahol itt sejtettük Sobri Jóska barlangját. Nehézkes mászással felmentünk a morzsalékos sziklán, de nem találtuk. Lefelé még nehézkesebb volt az ereszkedéssel 

Kudarcunk nem rettentett el másokat. Mindent szépen kitábláznak a völgyben, kivéve azt, hogy hol kell felmenni a barlanghoz. Gondolom nem akarja a Vega Zrt. (a terület kezelője), hogy az emberek oda felmenjenek, mert összetörik magukat, és akkor majd őket hibáztatják, miért nincs lépcső meg kapaszkodólánc. 

Tipikus. 

Egy balsikerű turisztikai létesítmény mellett elhaladva felkapaszkodunk a völgy felső peremére, ahonnan helyenként szép kilátás van a völgyre.

Tipikus.

Kilátás Balinka felé.

Az előző szikla távolról.

Inforatív felirat a Károly-kilátóban. 

Balra zoomal.

Jobbra zoommal.

A kastélyprogramunk keretében az Iszkaszentgyörgyöt néztük meg a közelben.

Ha nem tájékozódunk előre, akkor kellemes meglepetésként érhet minket a kastély és a park monumentalitása. 

Kellemetlenként, hogy nincs nyitva, bár valószínűségi alapon ez az elvárható egy magyar kastélytól, hacsak nem országos hírű. 

Egyik részében még iskola működik, de most már javában tart a nyári szünet. 

Panorámaképpel sem lehet befogni. 

Neobarokk tobzódás. 

A finneknek is van közük hozzá. 

A lovasudvar hiányos felirata. 

Negédes neobarokk. 

Még több ablakrács. 

Itt minden lényeges információ megtalálható róla. 

A neobarokk kastélypark hatalmas. Töredékét jártuk be, és nem kerültem dendromán izgalmi állapotba. 

Ennek a saroktoronynak a tetőzetét nemrég felújították. Mi lehetett ez egykoron? - tettem fel magamnak a kérdést.

A várszerű, majdnem zárt udvar másik kapuja. 

Jégverem. Válaszoltam néhány percel később magamnak. 

A parknak van egy kis urbexes vagy inább villex-es jellege, hogy a magyar falvak elesettségének felfedezésére is alkossunk kifejezést.

Ezen a felvételen a fotós azt kívánta megörökíteni, hogy az egyik kapun belát, a másikon meg ki, közte meg egy szép hárs.

Várfalnak is elmegy a kastélykerítés. 

Díszfasor. 

Teraszos parkrészlet.

Főhomlokzat.

Ennyi.