A Brányoki-erdőben

A Szálka határában elterülő Brányoki-erdőben jártam már. Most viszont olyan részein is bolyongtam, ami eddig még kimaradt. Ezt a két szép bükköt  már ismertem korábbról.

A Lajvér-patak egyik ága.

A Lajvér-patak itt egyik ága azért ilyen  széles, mert egyrészt érződik a tározók visszaduzzasztó hatása, másrészt a az utóbbi időkben csapadékos idő is volt.

 A két nagy bükk közelebb van a 300cm-hez, mint a 400-hoz. Így is valószínűleg a Szekszárdi-dombság legnagyobb bükkjei, Egész jó állapotban vannak, annak ellenére,hogy a 150m-es tengerszint feletti magasság, és a 620 mm-es évi csapadékmennyisége  korántsem ideális a faj számára. 

Ahhoz képest, hogy itt a környéken nincs egyetlen egy turistaút sem, a Szarvas-kút meglepően gondozott, még asztalok és padok is vannak mellette.
Ez az erdő azzal vonult be a történelembe, hogy itt ejtette el a helyi Reisnpach József a híres Szálkai bikát. Az elejtés körülményeiről újabb, minden eddiginél bővebb forrást találtam a neten.

Jöjjenek a bagatellek.

A Brányoki-erdő legmagasabb pontja közelében egy pince (?) üreg.

Nagyrészt beomlott, de kinek jutott eszébe ide a dombtetőre pincét(?) ásni ?

Ez is nyilvánvalóan valami, de hogy mi is pontosan, azt nem tudom. Talán zuzmó.

Erről legalább lerí, hogy valami gomba.

Zárásként egy 300-as tölgy.

A ködös bölcsességek útja Mórágy körül

Kilátás, illetve annak hiánya a mórágyi Harang-dombról.
A mai "túrám" során Paulo, a nagy brazil bölcs stílusában mondásokat generáltam magamban. (Ilyenkor karácsony felé az ember amúgy is belebotlik az életbölcsességek hömpölygő áradatába. ) "Nem az ember választja meg az időt, hanem az idő az embert." Jutott eszembe egyből, mikor ónos ködszitálásban, túrázásra teljesen alkalmatlan időben  elindultam Mórágy felé.

"Nem te választod meg utad, hanem az Út választ ki téged."  Úgyhogy a céltalan bolyongást választottam módszernek,  amerre az "Út hív", arra indulok. A faluszéli volt kőbányánál kezdtem.

"A hömpölygő áradat és a csöpögő csermely lényege ugyanaz". A Gránit-forrás.

"Ételeidet  a kultúrád és az éhség határozza meg, de ha nagyon éhes vagy, már nem számít a kultúrád."
Téli fülőke. Japánban eszik. Én nem.

"  Ha kellően hideg van, ne csodálkozz ha megjelenik a jég a tavon. Életedben is vannak ilyen elkerülhetetlen dolgok."

"Az Életed olyan mint egy barlang, lehet nyugodt menedék, de rémisztő, sötét kiismerhetetlenség is. Csak rajtad múlik, miként éled." 

Ez a mórágyi barlang nem a sötét kiismerhetlenség, néhány méteres üreg csupán. Talán követ fejtettek ki innen is. 

"Ha homályosan látsz az Életben, nem kell mindjárt arra gondolni, hogy a  szemed rossz, lehet hogy csak köd van."

"Az utolsó őszi virágok mind megfagynak jeges télben.  A későn jött segítség sem ér semmit."

"A lélek átlát a dzsuván is." Ez fontos dendromán mondás is.
Sokfelé kis elhagyott gránitbányára akadok, amiket nyáron talán nem is látni.

Valamiféle kilátás.

"A Vágy, a Lehetőség és Szükségszerűség hármasságában józanul navigálni, ez az Élet legfőbb parancsa."
Felérve az egyébként igen jól jelzett Kéken a falu feletti dombra, visszafordultam. Egy hajtás összetéveszthetetlen zajai jöttek a völgyből.

" Egy csepp öröm is lehet a boldogság óceánja." Végre egy normális fát is találok utam során. Persze messze nem listás.

"Lefektettük a jövő gránitszilárdságú alapjait" -gondolhatták a geodéták, amikor 1952-ben  szintezési alappontot létesítettek itt, pontosan 153,00 m-en.

Nem tudom, használják-e még ezt itt, a Petőfi utcában, a másik gránitszilárdságú alappontról, a nadapiról sokkal többet hallani. Persze lehet, hogy csak azért, mert az a Velencei-tó mellett van, ez meg itt a "végeken."

"Minden elmúlik egyszer, még várnod sem kell. "
Talán egyszer még a Nap is kisüt mifelénk.

A Juhhodály-völgyben

Indulás kissé ködös időben, Szálkán keresztül.

Juhhodály-völgyet 2014-ben a Duna-Dráva Nemzeti Park országos természetvédelmi területté javasolta az ófalusi fillit formáció előfordulása, magyarul a geológiai értékei miatt. A részletek itt vannak.

A szálkai tározó mellett haladok el.

Zsibrikről indulok el gyalog, a múltkori útvonalamon, hatalmas sárban, gumicsizmásan. A múltkorinál  egy kicsit tovább megyek Ófalu felé. 

A völgy bejárata nem túl biztató. A völgyet  2012-ben tarra vágták, akkor is már akácos-diós "akármi" volt a helyén, az  azóta kihajtott az akácos-bálványfás "izét" hatalmas aranyvesszős előtér teszi végkép degradálttá. (Az erdő szót érthető okokból igyekeztem kerülni.) Természetesen mondani sem kell, hogy nincs semmi természetvédelmi tábla, azt sem tudom, hogy a természetvédelmi oltalom alá helyezés megvalósult-e?

Ebben az "izében" előrehaladva egyszer csak sziklákhoz ér az ember, ha elég figyelmes a dzsuvában. Ez még csak olyan homokköves "előjátéknak" tűnik.

A többi sziklaformáció sem látványosabb. Arra gondoltam, hogy itt legalább konfliktusmenetesen lehet valamit természetvédelmi területté nyilvánítani.

Ezt a "sziklát" ítéltem a leglátványosabbnak.

Tudom, hogy túlzás, de még egy panorámát is csináltam róla.Azt hiszem, többet ide nem jövök.

Tarvágás, a vidék kedvelt erdőgazdálkodási módja.

Mintha a ködön keresztül kicsit derengeni kezdene a Nap.

Felmegyek egy dombra, onnét fényképezem a halastavat. Most itt kevés a madár, egy hangágyú átlag percenkét hatalmasat durran. Úgy tűnik hatásos, nem látok kárókatonát sem. De egy idő után már nem csak a madarakat zavarja, hanem engem is idegesít.

Furcsa fények.

Négy éve bontották le Zsibrikben a templomot.

Megállok a külső tónál, hogy ne múljon el ez a nap se rétisas nélkül.

Ezt a tavat leengedték.

Ilyenkor sok itt a rétisas.

Távolról fotózom őket, szenvedő zoommal. Ha csak egy kicsit közelebb megyek, egyből észrevesznek és odébb szállnak. Elég majrés egy fajta, csak álca mögül lehet normálisan fényképezni őket.Az meg nincs, gépem se erre van kitalálva, maradnak ezek az ócska lépek.

Néhány sirály is van.

Röpdösnek.

Egy minimalista csendélettel búcsúzom.

A Ráckevei-Duna

Rövid séta a Ráckevei-Duna dunaharaszti szakaszánál.

Egy rövid, 1km-es szakaszon kaptam ízelítőt erről az ágról.

Egy szokatlanul nagy fűz.

A haraszti oldal sűrűn beépített területén nem engedik nagyra nőni a fákat, és hamar visszavágják őket.

Nyaranta kajakosok, kenusok is szép számban a vízen vannak. Most csak egy-két pecás.

Az M0-ás hídja.

Mivel a haraszti oldal sűrűn lakott, ezért csak a legmasszívabb vízimadarak maradnak meg. Hattyúk és...

vadkacsák (tőkés récék.)