Keselyűsből Borrévbe, avagy Szekszárd végleg elvesztette Bárányfokot

Kezdjük azzal a szomorú megállapítással, hogy Szekszárd végleg elvesztette Bárányfokot. Hosszú, 20 éves folyamat ér most véget. 1996-ban az akkor még létező Tolna Tourist a szocialista időkben virágzó, majd a rendszerváltás után kissé megzuhant szabadidőközpontot eladta egy német vállalkozónak. A német vállalkozó  a tömegturizmus helyett saját vevőkörét építette ki, bezárt az étterem, az ajándékbolt, a hajóállomás, a kisvasút állomása, az állatbemutató, aztán a lovarda is.  A bekötő úton magasságkorlátozó kaput épített, így elmaradtak a buszos csoportok a nemzeti park bemutatóhelyének helyt adó millenniumi vadászcsarnoktól is. A város, a nemzeti park,  a Gemenc Zrt. és a német vállalkozó többszöri egyezkedése sem vezetett eredményre. Most a Gemenc Zrt. Pörbölyre telepíti át a millenniumi vadászpavilont és nyári újabb fejleményként a német tulaj minden idegen járműforgalom elől lezárta a bekötő utat is Tóth Gábor FB bejegyzése szerint. (A KRESZ-ben ismeretlen tábla helyett most egy szimpla behajtani tilos tábla fogad minket.)Így nem lehet már egyszerűen megközelíteni a nemzeti park által fenntartott bárányfoki tanösvényt és a Borrév-tavat sem, nekem is kiesett a legközelebbi "beszállópontom."  A régi történet egyes részletei itt elérhetők.

Úgyhogy arra gondoltam, hogy ha már úgyis lezárták Bárányfokot, akkor  Keselyűsből megyek el a Borrév-tóhoz.

A Keselyűsi-Holt-Sió úgy néz ki most, mint valami óriási spenót főzelék salátával.

Következzék két tábla. Ez a Magyar Természetjáró Szövetség semmitmondó táblája a harmadikos környezetismeret színvonalán, az erdő közepén.

A Gemenc Zrt. informatív, komoly utánjárással készült, érdekes táblája Borrévnél.

Bárkából halászház a Sió-parton.

A Sió.

A Sióba ömlik egy kis valami, aminek enyhe szennyvízszaga van, de biztosan maradéktalanul megfelel minden előírásnak. 

A Borrév-tó nagy csalódás volt, a mellette álló telepített nyarast vágják most csaknem tarra, semmi madármozgás nincs a tavon.

A Borrév-fok és a Sió találkozása.

Az erdőjárást most 9 és 15 óra közé korlátozza a Gemenc Zrt. Nappal a bikák általában pihennek, de nem mind. Én is végig hallottam a bögő bikák hangját. Egyet egy pillanatra meg is pillantottam, de igen távol.

Ökörszem.

Vadászidény.

Barna rétihéja.

Tó.

Újra hírekbe került a Csörge-tó

Újra hírekbe került a Csörge-tó. Ezúttal a helyi lap, a Tolna Megyei Népújság és ennek elektronikus változata írt a tóról nemrégiben, amit nagyrészt itt újraközlök. Dőlt betűkkel a cikkhez  kapcsolódó megjegyzéseim következnek. A képeket ma délután fényképeztem a tó körül.

„Az új szennyvíztisztító telep tervével felcsillant a remény, hogy a szekszárdi Csörge-tó és környéke vonzó szabadidős parkká és turisztikai célponttá válhat. Talán több is ez, mint remény…(Itt most egy rövid történeti rész következik).
Bár maga a tó korábban is önkormányzati tulajdon volt, a körülötte lévő ligetes rész viszont magántulajdon, ezt vásárolta meg a város még 2011-ben. A környezet rendbetétele még a váltás előtt, 2010-ben elkezdődött, a partközeli részeken kikotorták a medret."

"Akkor némileg a partot is rendbe tették, és sikerült megszüntetni (ideiglenesen) az illegális szemétlerakást.
A következő évben a gépek már majdnem a tó teljes területét megkotorták. Körben földpadokat, a tóban egy szigetet alakítottak ki. 2017-ben merült fel annak a komplex fejlesztési tervnek a gondolata, amely elsősorban egy új szennyvíztisztító telep létrehozását célozza."

"Mivel ma már környezetvédelmi okból elvárás, hogy a tisztított úgynevezett szürke vizet helyben tartsák, ennek hasznosítása nem mindennapi ötleteket eredményezett. Így például a Csörge-tavi Eco Park kialakítását horgásztó-rendszerrel, és egy olyan tanösvény, illetve húsz hektár nádas, gyökérzónás, vizes élőhellyel, ahol szívesen költenek a vízimadarak. Készülhetne hajómodell- pálya, a vízi sportok szerelmeseinek kötélpályás wakeboard, sőt, egy kicsit távolabb még kutyás strandot és kutyajátszóteret is érdemes lenne kiépíteni."

" Ács Rezső, Szekszárd polgármestere Artim Andrásnéval, az E.R.Ö.V. Zrt. vezérigazgatójával szerdán sajtótájékoztatón beszélt arról, hogy a terv 2018-ban el is készült. A városvezető szerint ez a kreatív és innovatív fejlesztés egyedülálló lenne az országban.” (A cikk eredetije itt található.)

Lehet, hogy a "szürke víz" hasznosításának ötlete újszerű, de a tervek engem sok mindenben a pécsi Tüskeréti-tóra emlékeztetnek, ami persze nem baj.

Annyi hiábavaló ötletelés ment már itt Szekszárdom, és nyolc éve már annyira nem történt ezzel a tóval semmi, hogy én eléggé szkeptikus vagyok, de remélem tévedek.
UPDATE  2020.DEC 12-ÉN: Eddig még tényleg nem történt semmi. 
UPDATE 2024.08.01-én: Öt év alatt nem valósultak meg a tervek. 

Egy másik hír is felröppent, fénykép is volt róla, egy eredménytelen  rendőrségi nyomozás is kezdődött. A tavon egész nyáron volt egy hattyúpár kicsikkel. Most csak egy felnőtt hattyút láttam.

Lengyelben

Nem először, és talán nem utoljára jártam Lengyelben.

Három listás fa van itt a kastélyparkban jelenleg, de lehet, hogy érdemes lenne itt még alaposabban körbenézni. Itt van pl. ez a mezei juhar.

Kilátás a kastély teraszáról.

A bal oldali mamutfenyő a park legméretesebb fája, de nem magasságra. Ágvégei száradnak. A másik is ilyen állapotban van

Kilátás a parkra.

A kastély lépcsőháza.

Míves bejárati ajtó.

Tulipánfák.

A kastély.

A listás bükkből is nagy darab kidőlt.

Annafürdői kilátás.

A kilkátóba vezető rövid lombkorona ösvény.

Egy másik kilátási irány.

Annafürdőn van egy szép mesterséges tó is.

A Bárkarkodó-rét környékén

Két okból indultam ma ide. Egyrészt, nemrég Dr.T joggal jegyezte meg a dendromania.hu fórumán, hogy régóta nincs hír a bárkarakodói tölgyről. Másrészt, arra voltam kíváncsi, hogy a rendkívüli élményt nyújtó  dachsteini  gleccserhóban tett túra után hogy fog esni egy túra a gemenci sárban? Rögtön meg is adom a választ: ugyanolyan nagy élmény volt, mint régebben, egy apró disszonanciával. 

Az út első részét kerékpárral tettem meg. Hamar előkerült a fényképezőgép.

Aztán gyalogosan folytattam. Az egykori szomfovai vasút hídja a Visszafolyó-Duna medre felett. A "Szomfovai-Delta" elágazótól 1968-ban épült meg egy 3km-es szakasz Szomfova irányába. Az 1980-as évek elején azonban ez a szakasz leállt. A síneket is  felszedték, a híd után néhány méterrel elvész az egykori vasúti töltés  a térdig a gazban.

A Visszafolyó-Dunában csak néhány pocsolya.

Még kell néhány centi ennek a szilnek.

Alacsony a Rezéti-Duna is.

Mintegy hegyi szurdokpatak. Valójában ez a Reitmann-fok. A kövek is messziről kerülhettek ide.

Itt is kinézek a Rezéti-Dunára.

A Reitmann-fok a legszebb foka a Gemencnek.

A partján most már listás ez fekete nyár. Pósfai Gyuri egyik igen bravúros mérését követett el itt 9 évvel ezelőtt.

Most sokkal alacsonyabb a víz a Rezéti-Dunában, mint 9 évvel ezelőtt, azon a bizonyos kenutúrán.

Egy tavalyi képen már láttam, hogy egyik nagy ága teljesen száraz. Ritkás már az egész korona, de 2010-ban sem volt sokkal dúsabb. 

Szokatlanul nagy erdészeti mozgást tapasztalok most itt. Sietősen távozom.  Tíz évi gemencezés alatt sem sikerült megszoknom ezt a "tilosban vagyok" érzést. Miért is nem lehet itt is olyan lelki nyugalommal sétálni a magányos reggeleken, mint néhány napja Rohrmoosban?

A Reitman- fok mentén.

Ez a foknév sem kerülhette el a a magyarosítási hullámot, és átnevezték Lovas-foknak.

Reitmanról azt írja Andrásfalvy, hogy egy tolnai halász volt, aki a Decsi-Nagy-Holt-Dunát ezen a fokon keresztül csapoltatta le.

Tolna megye földrajzi nevei szerint viszont egy Reitman nevű mérnökről kapta a nevét, aki a a 19.sz. végi nagy folyószabályozások idején tevékenykedett a környéken.

A Nagy-Decsi-Holt-Dunát nem közelítem meg, csak távolról fotózom szenvedő zoommal.

Igen látványos most a a sok tündérfátyollal.

Sokadjára sikerült csak tartós hidat verni a Reitman-fokra.

Visszafelé a Lörincorra-réten egy fiatal bika fogad.

Majd csatlakozik hozzá még egy.

Hazafelé tekerve még egy kondával találkozok. Az öregek hamar eltűnnek, az idei kismalacot még lefényképezem.