Az magyaregregyi völgyekben

Mi lehetne méltóbb módja az ünneplésnek a nemzeti ünnepen, mint hazánk egy  szép szegletének felkeresése? Így ma a szászvári vár megtekintése után az Egregyi-völgy látnivalói közül válogattunk.

Első utunk a Hidas-völgybe vezetett

A tavaszi virágpompa főszereplői: májvirágok

A mellékszereplők: kankalinok. Mindez kellemes medvehagymás illatban, madárdallal.

Mohás-zuzmós bagatell

Fagombás bagatell

A Hidas-völgy legérdekesebb látnivalója a Csurgó.

Másik nézet.

A Csurgó felett van egy védett erdőrészlet, öreg bükkökből. Igazán nagy nincs köztük.

Erősen pusztulóban van ez is.

A Barnakő sziklái

Nem kevés keresgélés és némi életveszély kíséretében  meglett a Keleti-Mecsek egyetlen jelentősebb barlangja. Elég szűk a bejárata, nem csábított igazán behatolásra.

Állítólag 18m mély, de gondolom a végét már csak a gyíkemberek láthatják.

A bővizű Völgység-patak másik oldalán az aranybánya bejárata. Nem tudni melyik korból származik. A közelben középkori érczúzó maradványait is megtalálták, lehet tehát, hogy erre a helyre vonatkozik az az oklevél, amiben Janus Pannonius pécsi püspök aranybánya nyitására kap engedélyt. Bővebben innen illetve innen. A tárna kb.50m hosszban ma is járható, legalábbis a gyíkembereknek.

Füzek a Brinyóban

Rég volt olyan, hogy öt új listás fát találtam, ráadásul kevesebb, mint két óra alatt. A Brinyóban, ismertebb nevén a Dunaszentgyörgyi-láperőben történt ez meg.

Az 1. katonai felmérés idején Dunaszentgyörgy egy a Sárköz mocsaraiba benyúló félszigeten feküdt.
A Sárköz ekkoriban még felért Paksig, nem csak azt a 4-5 falut értették rajta, mint ma.

A 2. katonai felmérés  térképén tűnik fel először  Brinyó név. Ekkor, a 19.század közepén
már megjelent az első szárító csatorna is a területen.

A 3.katonai felmérés térlépén is jól látszik, hogy a ma használatos Brinyó (érdekes torzult változatban) elnevezés inkább az erdős-ingoványos területtől keletre lévő rétekre vonatkozott.
A térképek forrása: http://mapire.eu/hu/

A terület északi részén van Tolna megye legszebb égerese.

Az egész terület az atomerőmű árnyékában van.

Feltűnt egy szántóföldek közé benyúló nyúlvány, rajta jelentősnek tűnő füzek sora. Annyira egy sorban állnak, hogy szinte biztos, hogy mesterséges eredetűek.

A sorból öt fa bizonyult listásnak.Ez a legnagyobb.

A fák méretei sorban 605, 640, 660, 680, 710 cm.

Megelhetősen egységes megjelenésűek ezek. Olyan 150-170 cm magasan ágaznak el, és egy vagy több águk már le is tört.

A fűzfasor koordinátája: 46.554157, 18.834474

A Csámpa-csatorna mentén közelíthető meg legkényelmesebben a terület.

Mostanában mifelénk

Szokásos jövés-menés közbeni, párperces megállások. Első helyszín a Széptölgyesi-tavak. Most már mindkét tó vízzel teli, és hatalmas csapatokban köröznek errefelé a kárókatonák, gondolom a tulajdonos nem túl nagy örömére.

ELég távolról és csak röptében tudom fotózni ezt az eddig itt még nem látott sirályfajt.Egy FB csoport professzionális madárhatározója szerint sárgalábú, fiatal egyed.

Hódlesben. Ma délután a Sáros hódrágta részein egy fotóssal találkoztam, aki várta a hódot. Állítólag már nappal is fel-fel tűnik. Gondolom, nagyon örült nekem, hogy megzavartam.  (Egyre többször találkozom errefelé általam ismeretlen fotósokkal, akikre három okom is van irigykedni: 1. Láthatóan több idejük van. 2.Mindig sokkal fiatalabbak nálam. 3.Mindig nekemilyensohanemlesz típusú profi géppel, kályhacsőszerű objektívvel vannak felszerelkezve.)

Őszapó a bokrokon.

Két hattyú a Sároson.

Az eső is nekikezd.

A paksi sáfrányos

Tavaszi sétáim hagyományos útvonalába eddig mindig beletartozott a szedresi tarka sáfrányos. Az idén azonban valami újra vágytam. Már korábban is hallottam arról, hogy Paks határában is nő ez a szép, védett növény. Szerencsére egy volt tanítványom -most már kollégám- blogja szerint éppen arra  járt, és a képek alapján be tudtam azonosítani a helyet. Sőt a Google Street View-n a területen két biztató tölgy is mutatkozott..

A tölgyek a 400-at sem érik el, nem is kellett rájuk mérni. Ennek ellenére üdítő színfoltot jelentenek a főként akácból és kivadult ostorfákból álló hitvány dél-mezőföldi erdőfoltok közt.

A Street View-n is látható két fa mellett több tölgy is akadt még, szinte fás legelős hangulata lett a területnek, de egyik tölgy sem volt jelentős. Mellesleg a tarka sáfrányok is meglettek.

Egyszer valaki azt mondta, hogy a paksiak nagyobbak és szebbek, mint a szedresiek.Én nem látok köztük különbséget.

Beporzás.

Állománysűrűség 1.

Állománysűrűség 2.

Véget ért a jégkorszak a Gemencben

Meglehetősen lehangoló most a Holt-Sió látványa

A Sárosé sem különb

Egy hattyú húz el e fák közt.

Ahogy engedett a jég a szorításból, ismét megjelentek a szürke gémek

Itt is egy

A Hátfő már teljesen jégmentes. Ez most a kárókatonák tanyája.

A közelgő tavasz biztos jeleként hóvirágok ezrei nyílnak a Gemencben.

Sasok, királyka, jég

Bonyhádra jövet-menet 5-10 perces megállók. Először a Széptölgyesi-tavaknál állok meg. Az alsó tó még mindig le van eresztve.A tó közepén négy rétisas, még életemben nem láttam egyszerre ennyit. Nagyon messze vannak, több mint egy kilométerre. A tóparton irigykedve nézem egy környékbeli, ismert természetfotós autóját. Nyilván neki hosszú órái vannak arra, hogy leséből megörökítse a madarakat.

Már visszafelé haladva az 1km-es távolságot sikerült kb. 800m-re lecsökkentenem, de már csak a távozó sasokat látom.

Néhány percre megállok a Szálkai-tónál is. Remélem hamarosan elolvad már a jég, mert a túrolásokról készült képeim lassan monomán unalomba fulladnak.

A tóparti nádasban viszont életemben először látok sárgafejű királykát. A MME adatai szerint eddig nem volt ismert a Szekszárdi-dombságban.

Erős olvadásban a jég.

A tó a túrolásaival.