"Jön valaki, ja, csak egy vaddisznó!" - A Bezerédi-síkon

 

Kihasználva a remek időt, tegnap a Bezerédj-síkhoz sétáltunk ki.

Csak egy kicsit kellett más úton mennünk, és máris gyönyörű, nekem új fákra akadtam. Itt egy listagyanús tölgy.

 

Ez a hatalmas hármas törzsű kőris túl lehet az 500cm-es kerületen is. A Pósfai-kritériumoknak maradéktalanul megfelel, de a Jandala-féle elvárásoknak nem.

Egy újabb kettős törzsű tölgy. Ez már a Pósfai-kritériumokkal is hadilábon áll.

Érkezés a síkra.

Tölgyek adják ennek a hatalmas terültnek a legmarkánsabb látnivalóját.

Alakulnak az őszi színek.

A gyep nagy részét kezelik. Amit nem, ott elburjánzik az aranyvessző.

Listás tölgy itt kevés van, de rengeteg a szép 400-as.

Itt a nagy tölgyek is lábon halnak meg, nem láncfűrésztől.

A sík legnagyobb tölgye egy vadászlessel él szimbiózisban. Már Bezerédj Pál is nagy vadászatokra használta az akkoriban még legeltetett területet. Több díjnyertes bikát lőtt itt 1892-1918 közt, amikor errefelé volt vadászbérlő.

Az unalmas Vonal-út helyett egy ezzel párhuzamos déli nyiladékon jöttünk vissza.

Telepítés.

Így érintettük a kidőlt Kutyás-tölgyet is.

Kíváncsi vagyok, mi lesz a sorsa. És vajon hova tűnt a zománctábla róla? Gondolom az erdészek eltették.

Kidőlt a Kutyás -tölgy

Ma reggel- kihasználva órarendem rendkívül szerencsés mivoltát- kiugrottam Keselyűsbe. Itt a Kutyás-nyiladékon elindulva mély megdöbbenéssel vettem észre, hogy a Gemenc egyik leghíresebb fája, a Kutyás-tölgy kidőlt.

Most néhány képet idézek fel erről a híres fáról. Ezt 2011 telén készítettem.

2009-ben így nézett ki az a kis zománctábla, ami révén a nevét kapta. Kácsor László 1976-os Gemenc könyvében így írt róla: "Tövében vadászkutyákat temettek el, innen kapta a nevét. Wartho, Walko és Waldi – három hannoveri véreb – ott pihen az öreg évszázados tölgy gyökerei alatt. Nagy vadászatok négylábú hősei voltak. A kis táblát, amelyre érdemeiket jegyezték fel, lassan beforrja a fa kérge. Lehet, hogy egyszer az öreg tölgy is kidől a sorból, de az állatszeretetnek ez az emléke még sokáig megmarad. A nyiladékra és a fára emlékezni fog az erdész, vadász egyaránt. " Én 2009-ben láttam a fát először. A Kácsor-féle leírás és a fenti állapot közt némi ellentmondás van, hiszen a táblán nem szerepelt sem Walko, sem Waldi neve, és 2009-ben inkább már csak a szentlélek tartotta a táblát, nem a "fa kérge forrja be". Szombathelyi Gergelytől azt is megtudtam, hogy a fán korábban vadles is volt. Én 2009-ben ennek már nem láttam nyomát. Annyit sikerült még kiderítenem, hogy az 1930-as évek egyik vadászbérlőjének, Beöthy Zsigmondnak a kutyái nyugszanak a fa alatt. Beöthy Zsigmond Gemenchez való kötödését mutatja az is, hogy a keselyűsi csárda előtti keresztet is ő állíttatta.

A fát 2011-ben a Gemenc Zrt. nevezte az "Év fája" versenyre, de nem ért el különösebb sikert.

2018-ban észrevettem, hogy a tábla eltűnt a fáról. Szombathelyi Gergely azonban megnyugtatott, hogy a régi táblát az erdészek elrakták, kiállításra kerül, és új tábla készül. Ez valóban el is készült, és némileg alacsonyabb helyre rá is került a fára. Megbecsült fa volt ez, még ha nem is lett listás. Úgy emlékszem 454cm-ig jutott.

Az idén áprilisban fotóztam utoljára. Ekkor egyik ágán még sok zöld hajtás volt.

Az ember nem sirat meg fákat, de nekem hiányozni fog. Kácsor Lászlót így egészíteném ki: A nyiladékra és a fára emlékezni fog az erdész, vadász, dendromán egyaránt.

Aztán mentem tovább.

Szép formás, csenevész zöld juhar.

A Hosszúvölgyi-nyiladék listás fűzfája nagy ágainak zömét már ledobta.

Sárga gévagomba, de már beszáradt, taplós.

Biztató 580-as fűz, sudár termettel. 

Távolról még egy-két bika bőgött, de hangjukat messze elnyomta az erdő felett köröző repülőgép zaja.

Még mindig kell néhány centi ennek a tölgynek ahhoz, hogy átléphesse az 500-as listahatárt.

Ez  tölgy is esélyes, de sem időm, sem formám nem volt kerítésmászáshoz.

Ennyit a vadakról.

A kalocsai Érsekkertben

Munkám Kalocsa környékére szólított, és ha már itt jártam, körbenéztem az Érsekkertben, úgy öltönyösen nagykendősen, ahogy voltam. A kis Sonym sem volt nálam, így a képeket mobillal készítettem.

A város főtere csigalassúsággal készülget, vélhetően szép is lesz, minden felújítva, kiglancolva. Én arra voltam kívácsi, hogy az érsekség egykori uradalmának épületei milyen állapotban vannak. Nem okoztak csalódást: az egykori istállók, cselédlakások felismerhetetlenségig, igénytelenül átalakítva, ramaty állapotban. A legértékesebbnek tűnő, 19.század eleji  volt uradalmi nagy magtár is elég rossz állapotban van.

Az egykori uradalmi épületek mellett terül el az Érsekkert. Ide is besétáltam. Az Érsekkertet ma a Foktói-csatorna határolja.

Néhány nagy tölgy tűnt csak ki.

2014-ben jártam itt. Most alig ismertem rá, nagy  fejlesztések zajlottak itt, igényes építészeti kivitelben. Hatalmas felületű díszburkolatok, kihasználatlan fogadóépületek,  zárva tartó kávézó, nem működő szökőkút, már rohadó fa székek a szabadtéri színpadon stb...

A bejáratnál emlékeztem két nagyobb tölgyre.

Ez az egyik.

A másikat kivágták. Olyan 470cm körülire emlékszem, nem volt listás.Állítólag életveszélyes volt, de a kivágás után kritikus hangok is megjelentek.  Nyilván a város vezetői és a főkertésze nem kockáztatnak ilyenkor. A cikkből egyébként megtudni, hogy jó pár tölgyet a szabad téri színpad bővítésekor kivágtak. 

Maradt még néhány, pár évig még kihúzhatják.

Kis víz a Dunán

Ma kinéztem a Dunához, mert alacsony a víz.

Ma 94 cm-nél állt a bajai mérce, ez csaknem 70 cm-rel több,  mint a tavalyi abszolút minimum, de azért ez alacsony víznek számít.

Ezúttal a Szent László-hídtól délre eső, Gemenccel szemközti fövenyre sétáltam ki.

Idáig már nem jönnek le a kvadosok, és nem barmolják össze a homokot.

A gemenci Szabó-kereszt is idelátszik.

Némi szelfis jelleget adva a képnek.

Lassan az erdő is őszies színű lesz.

Homokpadok

Öböl

Mintha itt befolyna valami.

Uszadékfa

Furcsa törzs.

Megszáradt iszap,