Még néhány kép a tengerről

Alkony a teraszról

Egyik reggel felhős időre ébredtünk

Nem messze tőlünk már esett.

A zivatarfelhő gyorsan közeledett felénk.

A széle már ideért.

Egyre erőteljesebben esett.

Pár percig ömlött, és szinte csak az alattunk lévő ház kéményéig láttunk el.

Eztán a felhő megritkulva átmászott a Biokovo gerincén.

Mögötte már sütött a nap.

A heves szél azonban megmaradt, ami felkorbácsolta és porlasztotta helyenként a tenger felszínét is.

Egész estig erős maradt a szél. Ez volt az a nap, amikor Görögországban halálos áldozatokat is követelt a vihar.

Az Adriától már szép időben búcsúztunk.

Még egy érdekes horvát folyó, a Cetina

A Cetina is egy rövid karszt folyó. Hossza 109 km, ami jelentősen rövidebb a Zala folyó hosszánál is. Nagy kanyonokat alkotva folyik végig a horvát karszton. A  Mosor- és a  Biokovo- hegység közt mély kanyont vág a mészkőbe  Zadvarje falu határába. 

Pillantás a Zadvarjei-kanyonba. Jobb oldalon  látszik a Cetina legnagyobb vízesése, a 49 m magas Gubavica.

A vízesés két lépcsőből áll.

Az egész kanyon hangulatát egy panorámakép igyekszik visszaadni.

Igen látványos a folyó omisi  áttörése is. A szorosban a folyó mellett csak keskeny út fér el.

A folyó által megkerült Mosor-hegység 1000m fölé nyúló csúcsai.

Az Omisi-kanyon a város felől.

Az omisi-sziklákon középkori vár.

Hangulatos, középkori hangulatú kisváros Omis.

A sziklák lábához épült.

A Szent Mihálynak szentelt középkori templom.

Rózsaablaka és reneszánsz kapuja.

A furcsa tavak városa: Imotski

Imotski első ránézésre csak egy átlagos horvát városka a hegyek közt, Split-Dalmácia megyében.

A focipályában sem az a különleges, hogy a városka csaknem teljes, mintegy 4500 fős lakossága elfér a lelátóin, ilyen példát mi is tudunk, sőt még különbet is! Az viszont már szokatlan, hogy a lelátók felett egy középkori vár van, Topona vára. Az igazi különlegessége viszont az, hogy ahol nincs lelátó, ott meredek sziklafalak vannak, körbe-körbe. A stadion ugyanis egy hatalmas töbör aljára épült. A kép hátterében egy még hatalmasabb töbör képe is felsejlik.

Toponar várának különlegessége ez a régi, talán még 10. századi kis kápolna. A vár melletti dombról a másik irányba fordulva azonban még különlegesebb látnivalóra látni, a Kék-tóra.

A vár melletti nagyobb töbör a Kék-tónak ad helyet. A tó  a töbör peremétől mintegy 220-250m-rel mélyebben fekszik. Vízmélysége az évszakoktól és az időjárástól függően változik. A tóhoz igen meredek utat is építettek, és régebben még fürödtek is benne. Hossza kb. 900m.

Hóolvadás után a vízmélység kb. 90m  szokott lenni, (a maximum eddig 114m volt) aztán az őszi esőkig folyamatosan csökken, gyakran teljesen ki is szárad. Most Horvátországban is sokkal csapadékosabb volt a tavasz és a nyár,  olyan 40-50m lehet a vízmélység.

A távolban a Biokovo-hegység legmagasabb csúcsa, a Szent György-hegy is feltűnik. (1762 m)

A Kék-tónál is különlegesebb a Vörös-tó, ami kb. 1-1,2 km-re van a Kék-tó szomszédságában. Ez víznyelő tónak mondják, és aktív kapcsolatban van a Dinári-hegylánc földalatti vízkészletével. A világ egyik legnagyobb víznyelőjeként tartják számon, és korát 2 millió évesre tartják. 

A tó körüli helyenként teljesen függőleges sziklafalak 250m-es magasságúak, a tó mélysége pedig eléggé stabilan 287m körül ingadozik. Elipszis alakú, nagytengelye kb.200m , kistengelye 150m, azaz kisebb a Kék-tónál.  Ez azt jelenti, hogy a legmélyebb pontja az Adria szintje alatt van. Európa legmélyebb karszttava.

1998-ban a vízfelszín alatt 15m-es mélységben vízalatti barlangrendszer bejáratát találták meg, amelynek több kilométeres járatrendszere helyenként levegős is. Egy vízalatti robottal is átkutatták a tavat. Ez 170m-es mélységben erős oldalirányú bejövő áramlást észlelt. A tóban egy endemikus halfaj is él, ami nagy ritkán feltűnik a környék más  karsztforrásaiban is.

Egy izgalmas horvát folyó, a Zrmanja

A folyó "vadnyugati" kanyonjának panorámaképe

Horvátországban rengeteg izgalmas látnivaló van a tengerparton és a Plitvicei-tavakon kívül is. Ezek egyike a Zrmanja folyócska, amely Észak-Dalmáciában, nagyjából Zára magasságában helyezkedik el.

A kis folyócska mindössze 69km hosszú. Ez kb. fele a Zala folyó hosszának. Az elkövetkező képek elsőként az alsó szakaszának "kanyonját" mutatják be. .

Mégis sokkal bővizűbb a Zalánál, mert nagy hozamú karsztforrásból fakad, akárcsak mellékfolyója a Krupa. Türkizkék színe is a karsztfolyók jellegzetessége.

A környék most természetvédelmi terület, a folyót néhány kirándulóhajó járja Obrovac község és a Novigradi-tengernek nevezett mély öböl közt.

 

A vadnyugati hangulat nem véletlen. Itt és a környéken forgatták gyermekkorom meghatározó filmjei közül a Winnetou-sorozat számos epizódját, valamint az NDK-jugoszláv indiános filmek zömét is. Így generációmnak ezek a vidékek jelentik a vadnyugati tájat a mai napig.

 

A sziklacsúcson.

A Velebit-hegység csipkés csúcsai is számos indiános filmben szerepeltek.

A sziklaperemen.

A középkori várral rendelkező Obrovác falu fölött a folyó hangulata megváltozik.

Innét kezdve a táj kevésbé sivatagi arcát mutatja.

A folyó partján a nádas is megjelenik.

Egy kis vízesésig lehet felhajózni.  Bal oldalt egykori malmok romjai.

A bátrabbak végigsétálhatnak a Jankovica Buk neveztű vízesés peremén, meg is mártózhatnak a folyóban.

A vízesés felett látszólag lelassul a folyó, de itt kezdődik igazából a legizgalmasabb szakasza, számos vadvízi résszel, nagy és látványos vízesések sorával.

A Jankovica Buk nem túl magas, de azért látványos.

Tipikus 1.

Tipikus 2.

Végezetül egy kép a vidékről, jobb szélen a Novigrádi-tengernek nevezett öböl nyúlik be.