Sem sílift, sem gleccser: A Malom-hegy a Tolnai-hegyhátban

Mint a címben is jeleztem, eléggé triviális módon, alpesi attrakciókra nem számíthatunk mifelénk. De a táj és az emberi épített környezet valamiféle harmóniájának nyugodt szépsége nem vitatható el a vidéktől. A képen Kalaznó a temetődombról.

A másik irányban Hőgyészre látni. A Malom-hegy környékét  Gyulaji Zrt. parkerdőnek titulálta az itteni feliratok szerint. Valószínűleg a szóösszetételt azért választották, mert külön-külön mindegyik szó erős túlzás lett volna. Errefelé is, mint általában, nem erdők, hanem különböző korú telepítések vannak, a dendromán érdekességek legcsekélyebb esélye nélkül.

Itt éppen Tolna-megye egyik legjobb szánkópályáján baktatok felfelé. 75 méter szintemelkedés a nyílegyenes, 350  méter hosszú pályán. Csak ritkán van hó.

A kis rudli végét sikerült elkapnom.

A hegy tetején pofás kilátó.

A kilátóból viszont nem látni már semerre sem, a fák túlnőtték a kilátót. Egy kicsiny kis nyiladékon rálátni arra a horgásztóra amelynek partján a múltkor jártam.

Szúrós csodabogyó a fekete diósban.

Virágtoplista: egyedszám alapján: 1. Galambvirág

2. Kisvirágú hunyor

3. Szártalan kankalin

Március eleji toplista a Sötét-völgyben

Hó alig.

Még annál is kevesebb.

Piros.

Végre a lista: 1. Hunyor

2. Májvirág

3. Csillagvirág

A madarak listavezetője

Akácos út, ha végig megyek rajtad én, avagy a fácánkerti sáfrányos

Hát, itt a tavasz!

Tolnában három sáfrányos ismerek. A már unalomig bejárt  szedresit, a tavaly meglátogatott paksit, és a fácánkertit. Persze a fácánkertit soha az életben nem találtam volna meg, ha nem súg Krizák István, amit ezúton is köszönök neki.

Krizák István szerint a megyében itt nyílnak a legszebb sáfrányok, és igazat kell neki adni.

Viszont meg kell értük szenvedni. Egy korábban tarra vágott, most agresszíven sarjadzó akácoson kell átvágni. Azt is átküldeném egy ilyen akácoson, aki az akácot még egyszer hungarikumnak javasolja! Persze a tarvágás hulladékai és sok minden más szemét turbózza tovább a tájat. Figyelmes szemlélő azonban már itt is láthat két virágot.

Úgyhogy nyugodtan vehetjük megtévesztőnek ezeket a fotókat, amik erről a végletekig lepusztult vidékről idealizált képeket nyújtanak.

Itt már a virágpor is hullik.

Több.

A terület szélén hóvirágok is nyílnak.

u.a.

Ez homokos vidék.

Ha már Fácánkerten jártam, az egykori Kunffy-uradalom szebb napokat látott épületeit is felkerestem, persze csak távolról, ahonnét még minden jobban néz ki.

Itt már erősen Sátántangós hangulatok uralkodnak, mint úgy általában a  vidéki "széleken."

Megnéztem az egykori Kunffy-sírboltot is újra, ami természetesen a vidéki folklór jegyében többször kifosztottak, feltörtek, meggyaláztak, mint úgy általában a pusztai sírboltokat szokás (volt) mifelénk.
Rövid kiegészítés: Mintha változnának az idők, újabban a helyreállított vidéki kápolnák mintha kevésbé lennének már kitéve a vandalizmusnak. 

Télvégi séta, "mintha már láttam volna" stílusban

Az erdészné macskái.

Tóbiás, a webkamera-sztár keselyűsi fekete gólya néhány napja megérkezett. Két éve sikerült elcsípnem. Titkon ma is ebben reménykedtem, de nem, csak az unalmas szürke gémek már megint.

Itt is.

Fagyönggyel.

A Sáros, két hattyú, sok kacsa

Remegés.

Egészében.

Az olvadó jég.

Koronás fő szemben a parton.

Duplán, korona nélkül.

El.

Össze-vissza.

Téli séta a Gemencben, a szokott helyeken

A Holt-Sió.

Valaki/valami átgázolt a jégen.

Totál.

A szürke gémek a Sáros egy egy eldugott szegletében ácsorognak.

A jégen csak két dolmányos.

Jégfoltok.

Totál.

Itt is mászkálnak valakik, valamik.

Az erdész macskája. Ha a nem a garázs előtt napozna, még vadmacskának nézné az ember. 

A képek színvonala továbbra is egyenletesen csökken, ami azért nagy szó, mert már az első is jelentéktelen volt.

És most végre elértünk az utolsóhoz. Ennyi volt a téli Gemenc.