Tarka kosborok nyomában a Szekszárdi-dombságban

Idilli legelő.Előtérben fehér lovak, háttérben dámvadak.

Erdő, mező.

Fokozódik az idill.

Azt gondolhatná a nyájas olvasó, hogy ezeken az idilli réteken terem a beígért tarka kosbor.

De nem, itt csak a nagy pacsirtafű szép példányait látni. 

A tarka kosbor a sűrű erdő mélyén felnyíló kis réteken van.

Tavaly Tóth István Zsolt nyomán korai nőszőfüvekre mentem. Akkor nőszőfüvet nem találtam, de néhány ibolyás gérbicset igen. Eközben tűnt fel egy elnyílt tarka kosbor. Az idén korábban jöttem.

Nem is kellett csalódnom, mert 10-15 tövet találtam.

Teljes szépségben.

Ráadásként egy-két bíboros kosbor, a dombság leggyakoribb orchideája.

És sok fehér madársisak.

Ez a tarkalepke már Keselyűsben akadt lencsevége.

Ahol az idén is sok kosbor virít.

Szép nagy vitézek...

... csillognak a reggeli napfényben.

Állományszemle a bogyiszlói orchideás erdőben

Rég nem hat a bogyiszlói orchideás erdő az újdonság erejével, de azért kötelességszerűen minden évben kilátogatok ide május elején. Most mindhárom fő életteret bejártam, és mindháromban nagy menyiségben találtam vitézkosbort, legtöbbet persze a 2.-on.
A terület felosztását egy tavalyi bejegyzésem alapján tárgyalom.

Felülről.

Mindkét fajta madársisakot láttam. Az 1. területen tömeges volt a kardos,  elvétve elég messze tőle, fehér is.

Nagy örömömre ismét láttam az 1. terület egy periférikus részén tojásdad békakontyot.

Nagyon finom szépségű növény ez.

A 2. terület nagy és erőteljes vitézkosborokat terem az idén is.

Az állománysűrűség pedig a helyenként a Villányi-hegységet idézi meg.

Mostanában mifelénk: Egy órácska a Sötétvölgyben

Nini, egy nünüke!

Útban az erdő mélye felé

Virágzik a medvehagyma

Szerencsére az  erdőevők hagytak még

Eső utáni rét lila ökörfarkkóróval

Bíboros kosborból szokásos a termés

Méhfű

A végére valami újdonság, nagy ezerjófű egy új előfordulási helyét találtam meg a dombságban. Igaz, csak két példány nőtt.

Mostanában mifelénk: Keselyűs

Pókbangó Keselyűsben, művészieskedő stílusban. Az idén is szép a pókbangó termés.

Ez realisztikusabb, poloskával.

A vitézkosborok is nagy számban lesznek az idén.

Most már kijelenthetjük, hogy az agárkosbor is meghonosodott a területen. Több szép példányát láttam. A Szekszárdi-dombságban is tettem egy kisebb sétát. Olyan helyeket jártam be, ahol az elmúlt években stabilan nyílt a mecseki zergevirág. Most itt nem találtam semmit, korábban erdőgazdasági tevékenység  zajlott, ez tehetett be neki. Fehér madársisak ís nyílt az általam bejárt területen korábban, most nem volt abból semmi.

A Szunion-fok

Szunion-fok Attika legdélibb pontja, a Poszeidon-templomáról híres. Meg arról, hogy itt járt Byron, aki belevéste nevét az egyik oszlopba. Ez a korabeli műemlékrongálás ma már nem nézhető meg, mert a templomot lezárták. Byron romantikus hevületében a görög szabadságharcban is részt vett, sőt itt is halt meg maláriában. (Nagy pechjére hazájában már régóta  szabadság volt, így ilyen messzire kellett utaznia egy kis szabadságharcért, mennyivel szerencsésebb volt a mi Petőfink!)

A legnagyobb meglepetés erejével rám a szirtifoglyok voltak. Ennek a nálunk rejtőzködős, félős madárnak a rokona itt a sziklaszirtek szélén a vizet bámulja, mint valami szuicid hajlamú, és nem zavartatja magát a turistáktól.

Csak kettőt fényképzetem le, de több is akadt.

Most április legvégén a görög táj még nem annyira kiégett, mint nyár közepén, és több szép virág is nyílik, amikre csak úgy fogok a jövőben hivatkozni, hogy gaz. Ez tehát a gaz 1.

A templom a másik oldalról.

A tenger a fok alatt.

Fogoly van a gazban is.

A templom.

Gaz 2.

Szunionban a hét elején a görög kísérőink még kabátban voltak, de ennek ellenére a gyorsan melegedő időben kedvet kaptunk egy kis fürdőzésre is, amit Athén külvárosában meg is ejtettünk. Arckifejezésem a 17 fokos vízben azért nem teljesen önfeledt.

Athén: A Nemzeti Kert

Az ember néha eljut Athénba, hála iskolájának. Így megláthatja, hogy a város legjellegzetesebb madarai (a szokásos parlagi galambokat leszámítva) a szarkák, akik az Akropoliszon is jelen vannak, és ügyesen megélnek ezen a számukra kietlen helyen a nagyszámú turistának köszönhetően. Háttérben Hephaisztosz-templom az Agorán.

Athén kevés zöld területtel rendelkezik. Ezek sorából is kiemelkedik Oldenburgi Amália görög királyné parkja, amiből az idők során a Nemezi Kert lett. A bajor királyi pár német botanikusokkal terveztette meg a parkot az 1830-as években.

A parknak csak néhány részlete hozott lázba. Ilyen részlet a Washington-pálma sora.

Ez a pálma Kalifornia, Arizona, Mexikó tájékán őshonos.

Lugas

Hatalmas európai ciprusok is vannak itt.. Ezek hellén földön őshonosak, a görög táj jellegzetes fái.Néhány fagytól védettebb, mediterrán jellegű hazai parkban is nő egy-két példány.(Folly-arborétum, PTE füvészkert)

Lugas 2.

A park tavaiban rengeteg teknős él és szaporodik.

Szegélykőnek helyenként antik faragványok is megteszik. Háttérben már a fás alkörmös (Phytolacca dioica) egy kisebb példánya.

Megint egy európai ciprus hatalmas példánya.

Az aleppói fenyő is a mediterrán táj jellegzetes fája, persze nem ekkora méretben.

Kétségtelenül  a fás alkörmös gyakorolt legnagyobb hatást a dendromán lelkemre. Ezek a fák komoly dilemma elé állítanák a Pósfai-kritériumokat, ha megélnének nálunk. De nálunk nem télálló ez az Argentina és Uruguay környékén élő faj.

Végre egy hazai ismerős, egy öreg eperfa meghasadt teste.

Végezetül a fás alkörmös egy másik példánya.