Taplós ködben

Taplós mindig tartogat valami váratlan élményt, gondoltam, de most  nem lett igazam. A  fűz-szil-tölgy kombó viszont továbbra is jó formában van.

A nagy nádas füzesébe igyekeztem, de a nyáj őrzőinek fogvicsorgató morgásai  hatással voltak rám, így 180 fokos fordulattal a Suvatás felé folytattam utam.

A Suvatás partján annyira nem volt semmi,  hogy kínomban már a pókhálóra rakódott zúzmarát fotóztam. Aztán újra megfordultam és Taplósi-Holt-Duna alsó vége felé eredtem kerékpárommal, a szerencsére végig fagyos földön.

Életem első aranysakálját itt láttam Taplóson. Így logikusnak tűnt, hogy a sakál erről az ingoványos, nádas-füzes területről már rég kiszorította a rókát.De ez szemlátomást nincs így.

Tipikus. Háttérben a nagy fekvő fűz, amihez később még odamegyek.

A Taplósi-rét szélén lévő kis tó körüli füzes-nyaras

Ez a Taplósi-Holt-Duna egyik kis öble. Régebben egyszer már jártam erre.

Egy nagy kócsag árválkodik a jégen

Ezt a képet akár fekete fehérben is készíthettem volna.

Ez a fekvő fűz.

Hatalmas galagonyás-vadszőlős dzsuvák vannak errefelé.

Szokatlanul igényes, mondhatni minőségi cipő volt egykoron.

A Gógára menő út mellett áll ez az 570-es nagy odvas, öreg fűz. Régóta figyelem, néhány nagy ága már letört azóta.

Mifelénk: Az Almási-völgyben

Ezek a felvételek még vasárnap készültek, tavaszias melegben. Azóta újra cudar hidegek vannak.

A kéregrák alaposan betett a gesztenye árának világszerte. A hazai állapotokat ismerjük. Már az olasz ültetvények fele is tönkrement. Nem csoda, hogy a kedvenc boltomban 2500 Ft felett van már kilója. Gondoltam, eljött az én időm. A Szekszárdi-dombság általam ismert egyetlen fáját még nem érte el a betegség. Ugyanakkor eléggé eldugott helyen van, a környék gondozatlan, gondoltam senki nem szedi össze a termését. Ha meg mégis van gazdája, az eddigre be kellett, hogy gyűjtse. Gondolatmenetem csaknem hibátlan volt. A dzsuvában valóban rengeteg szúrós termésburkot találtunk, mindegyikben termés is volt. Az egyetlen bökkenő csak az volt, hogy a burok és a termés is miniatűr méretű, egy gesztenyeszem mindössze akkora, mint a kisujjam körme, és körülbelül olyan lapos is. A fenti felvételen a kép bal oldalán látszik a fa.

Maradt a napfény és a tavaszias idő. Fel a szurdikon a Strázsa-hegyre.

A tavaszi idő becsapta a lepkéket. Ez C-betűs, de láttunk citromlepkét is.

A Strázsa-hegyen egy nagyobb tarrvágás remek kilátópontot nyitott Szekszárd-Szőlőhegy felé.

Dendromán próbálkozások a Gemenc peremén

Ilyen is régen volt, hajnali indulás.

Az egyik listás nyár a keselyűsi úton

Az ébredő Sárköz.

Ennyi kárókatona láttán nem nagyon reménykedhetnek a pecások a Sió itteni szakaszán.

A szürke gémek azért bizakodnak.

A Gemencet most lezárták a hajtóvadászatok miatt.Gondoltam így a Gemenc Siótól északra eső vékonyka kis galériaerdejét nézem végig, itt biztos nem vadásznak. Műholdról nem túl biztató, főként fűz telepítések rajzolódnak ki. De itt talált Szombathelyi Gergely jó régen egy listás szilt, úgyhogy bizakodtam. Az út nagy részét tényleg fiatalos fűzültetvényben tettem meg, amelyekben idősebb zárványok fordultak elő.

Rég láttam friss hódrágást. A keselyűsi és hátfői részekről úgy tűnik, eltűntek a hódok, de itt még élnek, ebben a távoli északi szögletben.

A kép bal szélén álló fűzhöz fűztem (hogy ilyen hülye szójátékkal éljek) a legnagyobb reményt, de ez is csak 570 cm-es.

Egy kis fok.

A nap a töltés fölé ér.

Visszafelé felkeresem a vidék listás szilfáját is.

Előző nap Taplóson próbálkoztam. Kerékpárral indultam a Sió töltésen. Mire kiértem Taplósra, a szekszárdi dombok is megszabadultak a köd fogságától.

A zúzmara teszi izgalmassá a fákat ezen a reggelen.

A Taplós jégben, zúzmarában.

Zúzmarás bagatell 1.

Zúzmarás bagatell 2.

A minap találkoztam Tóth Gáborral. Ő említette, hogy az egykori nemzeti parkos bemutatóház mögött van egy nagy szil. Tényleg.

Közelebbről már csalódást keltő a kettős törzse. Belefoglalták a törzset az egykori bemutatóház kerítésébe. Egyszer régen valakik számára jó ötletnek tűnt, hogy a nemzeti park egyik bemutatóközpontját a Taplós eldugott déli végénél, a töltés belső oldalán építsék ki.  (Annyit sem tanulmányozták a gemenci árvizeket, mint én.) Ez lett volna Taplós-Gógai Bemutató Övezet. Néhány elavult honlap még mindig említi. A szürke marha gulya is errefelé legelt. Aztán jött 2006-ban egy áradás. Akkoriban én is éppen arrafelé jártam, amikor közelgő nagy víz elől a gulyát kamionokra terelték,és átvitték Bédára.

A másik oldalról kicsit jobban mutat. Egy kerítésoszlopot levonva is 460 cm körül van.

Mostanában mifelénk: Megjött a hideg

Megjöttek a fagyok

A kilátóból

Ökörszem

A nagy hidegben befagyott a Sáros

A szürke gémek most nem itt lebzselnek, csendes most a vidék

Az énekesmadarak motoszkálnak csak, tengelic a sűrűben

Kékcinke a nádasban

Dér a dzsuván

A szürke gémek átköltöztek a Sió-zsiliphez, meg a jégmadarak is

Figyel

Mostanában mifelénk: A vadmacskakaland és egyéb bagatellek

Hamar sötétedik mostanában. Mire kiértem Keselyűsbe munka után, már alkonyodott. A biciklit előkapva az autóból egy kicsit hajtottam a töltésen. 

Keselyűstől kb. 2-3 km-re a töltésoldalban valami gyanúsra leszek figyelmes. Sokáig nem cserkelhettem...

...mert annak ellenére, hogy csodásan terepszínű City Hunter típusú kabátomban (Made in China)  voltam, észrevett és eliszkolt. Most ez vagy vadmacska volt, vagy cirmos cica, vagy a kettő tetszőleges arányú keveréke. Könnyű összekeverni őket, és az idézett cikk szerint a hazai erdőkben a hibridek aránya 25-31% körül lehet. Mindenesetre felidéztem korábbi macskakalandjaimat. Az első találkozás csak erős idegzetűeknek ajánlható, a keselyűsi úton volt, mindenesetre itt könnyen lehetett volna génmintát venni. Kép itt. A második találkozásom is a töltésen volt (ez remek pockos hely lehet). Itt a  képen már csak bozontos farka látszik.  Eszembe jutottak Szombathelyi Gergely gemenci macskás fotói, ezeket is beidézem. Itt az első,  itt a második, emitt meg a harmadik, végül a negyedik. Ezeket a csodás fotókat látva szomorkodhat is az ember, hogy mostanában nem  frissül ez a blog.
Frissítés: Most már vagyok annyira ritunis talán vadmacskaügyben, hogy ki merem jelenteni, hogy ez bizony alig volt vadmacska. Újabb vadmacskás bejegyzésem itt.

Jöjjenek akkor igaz bagatellek a Szekszárdi-dombságból.

Hogy legyen valami értelme is rövid sétámnak elhatároztam, hogy december legeleji tavaszhírnököket fotózom. Nem is kellett csalódnom, a hunyorok szokás szerint már dugdossák fejeiket, leveleiket az avar alól.

A kutyatejek szépen virulnak már.

A szerény kis, de legalább színes virágokat az árvacsalán képviseli.

Abszolút bagatell 1.

Ugyanaz kissé másként.