A Kasztón, azaz a bogyiszlói tölgyfás legelőn

 

Rég jártam Kasztón, még régebben végeztem itt valamiféle "vizsgálódást".
 Kasztónak a nagy korszaka lecsengett. Varga Anna vezetésével 2016-2017-ben egy tanéven keresztül zajlott  a "Kasztó-projekt", ami "tantárgyi integrációval, élménypedagógia és projekt alapú oktatáselemeit fűzte össze".[Lásd ezt a tanulmányt.] Abban az időben szép ismertető táblák, odúk kerültek ki. Ma már inkább a  tiltó- és figyelmeztető táblák a jellemzőek. 

A Dendrománián öt fa szerepel a listán, 2007-es és 2014-es mérési évekkel. A területen négy csoportban van a fák nagy része. A legsűrűbb a keleti csücsök környéke, itt relatíve kisebb és vélhetően fiatalabb fák vannak. A legelőt kettészelő út keleti felén egyetlen egy listás fa volt korábban, ez 2014-ben is már alig élt, mára tökéletesen kiszáradt. Most a keleti terület legnagyobb fája a kiszáradt listás mellett áll, és 494 cm-nél tart. Az úttól nyugatra egy nagyobb csoport egy egykori fok partján áll. Az itteni listás fa átlagosan kb. 1,8 cm-t gyarapodott évente, de vélhetően az utóbbi időkben már nem sokat nőhetett, hiszen 2/3 része már száraz. Van viszont a fok másik partján egy új találat 525 cm-rel. Az északnyugati csücsökben három listás fát tüntet fel a térkép.    Ezek közül a körte már csak jelentéktelen csonk. A másik listás tölgy is nagyrészt már kiszáradt. Örvendetes, hogy a Kasztó legnagyobb tölgye még viszonylag jól bírja, bár kérge hull, ágvégei száradnak. Gyarapodása visszafogott volt, kb. évi 2cm. Jöjjenek akkor a képek:  

A keleti fél összképe távolról. A képek október legelején készültek, két alkalommal jártam a terepen. 

A keleti csücsök. Nem legeltetnek, a füvet nyírják. Itt is akad kiszáradt fa.  

A keleti csücsökben.

A keleti fél mostani legnagyobb fája, a 494 cm-es. 

A kiszáradt listás. 

Az egykori fok felé tartva egy halott fa fogad odúval. 

A foktól kicsit távolabb egy holtában is látványos, évtizedek óta száraz fa. 

A cincér rágta törzs.

Az egykori fok északi oldalán álló új listás fa, 525 cm-rel. 

A régről ismert,egykori 508 cm-es az egykori fok déli oldalán már alig él. Lehet, hogy a szúrós bokrok közt kerülgetve kissé túlmértem, mert állapota alapján nem hiteles, hogy az utóbbi évtizedekben 1,8 cm-es éves gyarapodásokat produkált. 

Az északnyugati csücsök távlati képe a száraz fa mellől. 

Ennyi maradt a listás körtéből. 

Az északnyugati csücsökben is van két teljesen kiszáradt fa.

A legnagyobb tölgy csaknem évi cm-t gyarapodva túl van az 580 cm-en is.

Az egykori 518 cm-es nem sokat gyarapodott az utóbbi 11 évben, de állapotát látva ezen nem kell csodálkozni. 

Vörös vércse vadászik. 

Az északnyugati csücsökben az erdősáv sűrűjében négy tölgyet szúrtam ki a műholdképeken, de csak a gyenge 400-as kategóriát éri el a két legnagyobb. 

Egy sorban állnak, nagyon egyformának is tűnnek. A fentrol.hu 1967-es légielvételén már ott sorakoznak, de még nem nagyok, tehát olyan 80-100 év körüliek lehetnek maximum. Akkoriban még másfélszer annyi fa állt itt, mint ma. Összességében tehát a terület pusztulófélben van.

A Kasztó és a falu közt, az úttól  kissé beljebb reményteli, szép egészséges koronát szúrok ki.

A törzs azonban itt is karcsú, alig éri el a 400 cm-t. 

Őzek. 

Megnéztem a falu melletti holtágat is.

Az utóbbi évek néha tragikus vízhiányt hoztak, de most nem olyan rossz a helyzet. 

Az alsó vég benádasodása már visszafordíthatatlan folyamatnak tűnik.