Pusztulás és gyarapodás Tolnában

Poros út a kukoricásban, vas jelekkel.
Ez az út vezet a nemrégiben felújított somolyi templomromhoz. Száraz időben poros, de járható. Felhőszakadás után kevésbé, mint ahogy azt a rom megáldása után sok hívő a pécsi püspökkel egyetemben megtapasztalhatta.

Egy fővárosi építőipari cég vállalta magára a ROM Vándor kezdeményezés keretében ennek a templomromnak a felújítását. 

Igényes, szép munka lett,  apró ötletekkel. Vékony dróton lóg valami galambszerű. 

Jó szögből nézve összeáll a kép. 

Korábban ennyi látszott a 65-ös út környékéről. Innen átvágva lehetett eddig legkönnyebben megközelíteni. Így sem nézett ki rosszul. 

Történetéről minden ismert tényt megtudhatunk K. Németh András tanulmányából. 
50 év múlva ezek az eperfák akár össze is nőhetnek és akkor már egy gigantikus eperfáról is elhíresül a templomrom. 

1999-2000 táján már annyira elszaporodtak itt a kincskeresők vandálkodásai, hogy a Wosinszky Múzeum munkatársai inkább szakszerű feltárásos leletmentést végeztek K.Németh András  vezetésével. Ekkor tisztázták alaprajzát is, amit most sövényfalakkal kívánnak jelezni. A lajtkocsi a frissen ültetett sövény öntözővizét tárolja.  

Következő megállónk a Csicsói-kápolna. 

Dúzs is idelátszik. 20-30 éve, amikor először jártam itt, még birkák legeltek a kopasz domboldalon. szebb is volt a kilátás. 

A Szentkút. 

A környéket gondozzák, templom is szépen felújítva, fellendülőben a hitélet is a búcsúsjáró helyen. A templom zárva, azért mégsem Tirolban vagyunk, hogy visszautaljak lavanti élményemre. 

Ezt a nádasdi stílusú régi keresztet is idehozták. Jó érzés megállni, nézelődni, merengni itt. 

Megállunk Hőgyészen is platánnézőbe. 

Az egykori  Mercy-Apponyi kastély hatalmas parkjának az egykori granáriumon túl is volt folytatása. Itt is van egy tó, ami mellett óriási platánok állnak, meglehetősen elvadult környezetben már. Most mintha fűrésztelep lenne itt, de a kerítés magas, a kapuk zárva. most sem jutok ide be. 

Odvas platán áll itt is. 

A falu központjában lévő sváb-székely emlékparkban is áll néhány szép példány. Régebben mértem őket, akkor még távol voltak a listahatártól, szerintem most sem érik el azt. Centi megint nem volt nálam.

Pósfai György 2004-ben mérte ezt az odvas fát, ami közvetlenül a főút mellett áll, akkor volt 662 cm. A 2005-ös Dendrománia című könyvében lévő fényképen ugyanebből az odúból egy nagyobbacska gyerek kandikál kifelé. Mintha nem is telt volna el közben több mint húsz év. A fa ma is zöldell. 

A kastély és a park viszont szomorú állapotban van. A 2000-es évek környékén még tartott a kastélyszállók divatja, Hőgyésznek is jól ment sora.  A 2008-as válság és a megváltozó turisztikai szokások viszont csődbe vitték a hotelt. Bezárt, de őrizték. 2015-16 táján a Pharaon-ügy kapcsán ismét bekerült a hírekbe. Akörül is jártam ott, akkor rendbetették a parkot és az épületet. Még a fák metszését is elvégezték, újra volt remény. Aztán újra csönd. Legutóbbi időkben csak a helyi újság rendőrségi híreiben lehetett róla olvasni, mit loptak épen le az épületről. (csatornák, rézborítás, lámpák, kilincsek, vezetékek stb.)  De a kerítés ép volt, a kapukat, ajtókat zárva tartották. A helyi hírek szerint az utóbbi időkben a pusztulási folyamat felgyorsult.  A falu polgármestere is megszólalt, de csak elhúzódó tulajdonosok közti perekről, rendezetlen jogi helyzetről tudott beszámolni, azokról is csak általánosságban. A kastély pusztulását viszont megerősítette.  Képek is megjelentek itt-ott a pusztuló műemlékről. Mi is azt tapasztaltuk, hogy a park nagy- és kiskapuja is tárva. 

Gondoltam megnézem milyen állapotban van a nagy platán. Őzek ugráltak a gondozatlan parkban. 

Minél közelebb ér az ember a kastélyhoz, annál szomorúbb lesz. 

A nagy platán körül hatalmas dzsuva, meg sem lehet közelíteni, de szemmel láthatóan a platánok szívóságát itt sem kezdte még ki az elvadultság, bár törzsére felfutott a borostyán. 

A falu kiskastélya is hasonló állapotban, de szerencséjére a kapu még zárható. Közel a helyi rendőrőrs, ez is ad némi esélyt.  Legutóbb még  a Dunaferr vendégháza volt, ebből is sejthetjük sorsának reménytelenséget. Néhány éve még ingatlanhirdetések közt találkoztam vele. 
Most megint jön egy kis eszmefuttatás, ami simán átugorható. 
Megint vonjunk párhuzamot Dél-Tirollal. Prissian faluban van öt középkori lovagvár, az egész tartományban, két Tolnányi területen pedig összesen vagy kétszáz. De egész Dél-Tirolban egyetlen egy igazi barokk kastély van csak, a brixeni püspöki rezidencia. (Lásd dr. Hans Griesmair(szerk.): Kunstführer Südtirol, HB Verlag, Hamburg, 1991) Hőgyészen meg kapásból kettő, ráadásul  olyan uradalommal, amelynek  közelében sincs a brixeni püspök rezidenciája, mint ahogy bármelyik brixeni püspök vagyona sem volt mérető C.F.Mercyéhez vagy Apponyi Antaléhoz.(Az uradalomról lásd korábbi írásomat itt, ami hivatkozás nélkül visszaköszön a wikipedián is. )Úgyhogy a történelem az iszonyatos török pusztítás után másodszor is megadta az esélyt, hogy látnivalóban gazdag ország legyünk. Aztán jött a kommunista kísérlet, amit ne úsztunk meg olyan szerencsésen, mint a dél-tiroliak a Mussolini-Hitler paktumot. Dél-Tirol a II. világháborút is megúszta, a frontok egyszerűen elkerülték a területet. Nem kezdődött itt kommunista kísérlet. A szegényebbekben sem élt a revansvágy. Így  aztán például a Trappok 600 éve élhetnek zavartalanul Churburg várában. A 2000-es évek elején ismét felcsillant itt Hőgyészen is a remény, hogy legalább valami megmenthető ebből régi uradalomból, már ez a remény is szinte semmivé foszlott. 

Hazafelé beugrunk Murgára, ahol ma alig 40-en élnek. Zsákfalu. 

Ritkán látogatható csodás evangélikus temploma szépen felújítva, de hívő nélkül. 

Van némi remény arra, egyfajta üdülőfaluként megújulhat. Murgáról régebbi írásom itt olvasató. 

Egy archív képpel zárom tolnai utunkat. Közvetlenül a 65-ös út mellett, távvezetékek,   utak és járdák fölé belógóan, az evangélikus templom fölé tornyosulóan állt ez a szép tölgy. Még nem érte el a listás határt, de dinamikusan tört afelé. Most azzal kellett szembesülnöm, hogy ezt a fát oly mértékben visszavágták, hogy környezetére a lehulló száraz ágvégek már semmiféle veszélyt ne jelentsenek, azaz egy torzó lett belőle. Hasonló folyamat zajlik a tőle néhány száz méterre álló országos rekorder feketedióval is, ami pechére egy iskolaudvar kellős közepén áll, ráadásul szintén közel épülethez, járdához, a szüneteben gyerekek rohangálnak alatta.
El is gondolkodtam azon, hogy milyen menőnek tartjuk a városligeti Zene Házát, amit átdöfnek a fák. Büszkén hirdetjük, hogy nem kellett kivágni ezeket a fákat.   De egyik már szárad. Mi lesz a sorsa ezeknek a fáknak? Nyilván potyognak majd ágai, ki kell majd vágni, csak néhány évet nyertek.. Én azt mondom, hagyjuk békén a fákat, melléjük ne tervezzünk épületeket, az épületek mellé meg ne ültessünk olyan fákat, amikkel később csak gond lehet.